A B C D E F G H I J K L M N O P R S T V
S
-
Szabályozás.
-
Aaron Antonovsky amerikai szociológus 1979-ben közzétett elmélete a pozitív pszichológia egyik legfontosabb programpontja lett. Szerinte a pszichológiának nem elsősorban a betegségek okaival kellene foglalkoznia, hanem azzal, hogy milyen tényezők hatására lesz valakiből egészséges, a stresszel hatékonyan megküzdő személy. Úgy vélte, hogy e tényezők közül a „koherenciaérzék” (a világ egységben látása, a globális gondolkodás, az összefüggések felismerésének és megteremtésének képessége) a legfontosabb. (A latin salus ’jóllét, egészség’ és genesis ’teremtés’ szavakból.)
-
Egy dimenzión sokféle értékű vagy elhelyezkedésű dolgok összessége.
-
Megbélyegzés. Eredetileg azt jelentette, hogy valakin Krisztus szent sebei jelennek meg. Társadalomtudományi értelemben a stigma olyan tulajdonság, amit a többség bűnösnek, megvetendőnek, szégyenletesnek vagy undorítónak ítél, így az ilyen tulajdonsággal rendelkező személyt megbélyegzik, kirekesztik. Stigma lehet a kisebbségi származás, a krónikus betegség (pl. rák, AIDS), a fogyatékosság, a homoszexualitás, a vallás, a bőrszín, de bármi olyan tulajdonság, ami az illető társadalomban negatívnak, nemkívánatosnak minősül. A stigmatizáció következménye a kirekesztés.
-
Serkentés, ingerlés.
-
Serkentő (hatású anyag).
-
Egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek – általában szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt.
-
A szervezet olyan állapotát jelenti, amely az egyénnek a környezetével való interakciójából származik, viszonylag szélsőségesnek tekinthető, a fenyegetettség érzésére figyelmeztet, és amely a személy saját integritását és egészségét érinti. A kiindulópont a követelmények és a megküzdési kapacitás közti egyensúlyhiány felismerése.
Cannon írta le a vészreakciót: első szakasza az alarm-reakció, mely a belső egyensúly védelmét szolgálja, majd az ellenállás szakaszában legerősebb a védekezés, ez később a kimerülés szakába megy át, mely a túl erős ingerek vagy a szervezet védekező erejének legyengülése miatt alakul ki. -
Élettani vagy érzelmi stresszt kiváltó tényező.
-
A tanulás egyszerű formája, amelyben az élőlény felerősíti egy olyan ingerre adott reakcióját, amelyet fenyegető vagy fájdalmas inger követ.
-
Érzékeny.
-
Ingermegvonás.
-
Szétválás. A pszichoanalitikus irodalomban leggyakrabban az anya és a növekvő kisgyermek fokozódó elkülönülésére vonatkozik. A gyermek szükségszerűen egyre önállóbb lesz, fokozatosan kialakítja saját, „külön”, személyes énjét, de az anyától való elválás – különösen, ha nem fokozatosan történik, például a gyereket első nap azonnal ott hagyják az óvodában, – intenzív félelmi reakciót idézhet elő. A gyerek félelme az anyától való elszakadás miatt a szeparációs szorongás.
-
Bizony létezik olyan, hogy téli depresszió: Sesonal Affective Disorder (SAD). A legtöbben, akik ettől szenvednek, semmilyen kóros hangulatingadozást nem tapasztalnak az év többi részében, a depresszió tünetei kizárólag télen vagy – bármilyen meglepő is – nyáron jelentkeznek. A tünetek: sok alvás, nehéz reggeli felébredés, energiahiány, koncentrációhiány, rosszkedv, hizlaló ételekre való vágy, szexuális késztetés-zavar. Az igazi SAD nem igazán gyakori, általában a hangulatváltozokat a fény hiányának, nem a hőmérsékletnek tudják be, bár télen abból is sokkal kevesebb jut, legalábbis Magyarországon. Azonban a SAD komolyabb lelki betegségbe, klinikai depresszióba is átcsaphat. Ha tehát szezonális depresszióra gyanakszunk, kezdjük el kényeztetni magunkat sok fénnyel, vagy bármivel, ami a rosszkedv ellen hathat, nehogy átcsapjon valódi depresszióba! Ha viszont tüneteink a tavasz beköszöntével sem múlnak, forduljunk szakemberhez! (PJN)
-
Jelentős; statisztikai értelemben nagy valószínűséggel jelen lévő hatás.
-
A vegetatív idegrendszer egyik ága, amely a gerincvelőből ered. Emocionális izgalom során aktív. Bizonyos mértékig a paraszimpatikus idegrendszer antagonistája.
-
Egy idegsejt axonja és egy másik sejttestje vagy dendritje közti kapcsolat.
-
Az idegsejtek kapcsolódásainak rugalmas alakulásra való képessége – ez a tanulás idegélettani alapja.
-
Az adott helyzetből fakadó.
-
Súlyos elmebetegség, melynek több fajtája van. Tünetei általában két csoportba tartoznak: a „pozitív” tünetek a téveszmék, hallucinációk, a beszéd és a viselkedés szervezetlensége és a katatónia (merevség); „negatív” tünetei például a visszavonulás, az érzelmi elsivárosodás, a szociális kapcsolatok leépülése, az öngondoskodásra való képtelenség. A görög szkizein ’hasad’ és phren ’elme’ szavak összetételéből származik, a közvélemény talán ezért is gyakran összetéveszti a többszörös személyiségzavarral (bár megkülönböztetésük néha még a képzett szakembernek is nehézséget okozhat). Gyógyszeres pszichiátriai kezeléssel és pszichoterápiával tüneteit az esetek jelentős részében enyhíteni lehet.
-
A társadalmi normákhoz való viszony kialakulásának folyamata.
-
A gondolkodás és a társas folyamatok egymásra hatását feltételező, arra épülő.
-
Az öröklés társas, társadalmi jellegzetességeinek vizsgálata.
-
Társadalmi-gazdasági tényezők rendszere, illetve e rendszer tudományos vizsgálata.
-
Olyan helyzetekre vonatkozó heves és tartós kerülési reakciók, amelyekben az érintettek középpontba kerülnek. Az ilyen helyzetekre való utalás is pánikszerű feszélyezettséghez, izzadáshoz, a szívműködés felgyorsulásához és a lélegzet szaggatottá válásához vezet. Az érintettek általában belátják szorongásaik eltúlzottságát, de uralkodni fölöttük nem tudnak.
-
Társas hatékonyság, az a képesség, hogy valaki szociális környezetében változást tudjon előidézni.
-
Ultrahang-vizsgálatokat végző szakember.
-
Emberek, jelenségek egy csoportjáról alkotott, általában túláltalánosított séma.
-
Antik görög filozófiai irányzat, amely a társadalom és az ember vizsgálatával foglalkozott. Négy követendő erényt állít: a bölcsességet, a bátorságot, az igazságszeretetet és a mértéktartást vagy szenvedélymentességet. Mai felfogásban a sztoikus ember belenyugvással, rendíthetetlen belső egyensúllyal fogadja az eseményeket.
-
Egy szexuális impulzus úgy változtatja meg irányát, hogy egy társadalmilag elfogadott, nem szexuális jellegű cselekvéshez vezet. Freud szublimációnak főként a művészi tevékenységet és az intellektuális munkát tekintette: „a nemi ösztön rendkívül nagy erőmennyiséget bocsát a kulturális munka rendelkezésére, s ezt ama különlegesen jellegzetes tulajdonsága folytán teszi, hogy célját képes eltolni anélkül, hogy lényegében veszítene erejéből. Azt a képességet, hogy az eredetileg szexuális célt egy másik, immár nem szexuális, pszichológiailag vele mégis rokonságban álló céllal cserélje fel, nevezzük a szublimáció képességének.”
-
Engedelmesség.
-
Alárendelt, függő viszonyban lévő.
-
Olyan kommunikációs üzenet, amely a befogadóban önkéntelen viselkedéses választ vált ki.
-
Kiemelkedő.
