Nehéz megfogalmazni a problémámat. Kislányom 5 éves, az óvodában váratlanul másik  csoportba került. Nagyon ragaszkodott az óvónénijéhez,aki szép lassan nyerte el a szeretetét, valamint ebben a csoportban volt minden kis barátja, akivel az oviban játszott. Egyik napról a másikra évvesztessége miatt átkerült szeptemberben minden előzetes bejelentés miatt a korának megfelelő csoportba, és attól kezdve elszabadult a pokol. Először könyörgött, hogy beszéljünk az óvodavezetővel, engedje meg, hogy visszamenjen. Utána jöttek az üvöltözések, a dacolások, minden pillanatban mindenért ellenkezik. Kértem az óvónéni segítségét, hogy értesse meg vele, ez nem büntetés, amire azt a választ kaptam, hogy "az anya-hiány látszik a gyereken". Többször érdeklődtem tőlük, mikor lesz fogadóóra (rendszeresen érdeklődöm a fejlődése után), semmi. Odáig jutottunk a gyerekkel, hogy megállás nélkül hazudik, éjjel-nappal üvölt, hogy fáj a hasa, és nem akar oviba menni. Az óvónéni szerint itthon történik valami a gyerekkel, gondolom miattunk utálta meg az ovit. Csak azt tudom, hogy régebben dicsérték a gyerekem, hogy pillanatok alatt tanul, húzóerő volt a régi csoportban, pedig egy évvel idősebbek nála, mindig nyitott volt, mosolygós, okos, életvidám gyerek, ma pedig egy verset nem tud elmondani, állandóan hisztizik, hazudik, dühöng. Azt mondja, mindenki cserben hagyta, még a régi óvónéni is, és csak a takarító nénit szereti az oviban és a régi dadust. Követelőzik, semmi nem tetszik neki, színészkedik - annak a kedves, életvidám gyereknek semmi nyoma. Már csak nagyon ritkán mosolyog. Nem tudom, mit tegyek. Nevelési tanácsra lenne szükségem, és az ovira nem számíthatok. Nem lenne túlzás elvinnem szakemberhez? Vagy én rontok el valamit? Én nem tudom elérni, hogy szeressen oviba menni.

Kedves Anyuka!

Úgy tűnik, a csoportváltás az oviban egyik pillanatról a másikra kihúzta a talajt kislánya lába alól, és e nagy változások közepette nem talál olyan kapaszkodót, ami átsegítené őt az új helyzetbe. Nemhogy nem túlzás szaksegítséget kérni, de fontos is lenne! Első körben az óvodapszichológussal lenne érdemes egyeztetni - optimális esetben megnézi a kislányt a csoportban, közösen ötletel az óvónőkkel, hogyan tudnák a beilleszkedését támogatni. Ezzel párhuzamosan szülőként kicsit meg lehetne segíteni az új csoportársakkal való barátkozást, egy-két kislány meghívásával, közös játékokkal szorosabbra lehetne fűzni néhány szálat, hogy ne egy emberként utasítsa el az új csoportot, és legyen lehetősége ovin kívüli helyzetben is megismerni a gyerekeket.

Az óvoda színterén remélt változások mellett érdemes lenne külső gyerekpszichológus segítségét is igénybe venni, mivel úgy tűnik, hogy a probléma túlnőtt az óvodába beilleszkedés keretein, és felemésztette a kislány megküzdési tartalékát. A levélben leírt kaotikus, örömvesztett, olykor destruktív viselkedés mind annak a jele, hogy jelen helyzetben egyáltalán nem képes működtetni a korábban klasszul üzemelő személyiségét. Biztos vagyok benne, hogy szaksegítség mellett vissza fog találni felszabadult és életvidám önmagához.

Üdvözlettel - Kiss Kinga