A kedves, életvidám gyereknek már nyoma sincs

Nehéz megfogalmazni a problémámat. Kislányom 5 éves, az óvodában váratlanul másik  csoportba került. Nagyon ragaszkodott az óvónénijéhez,aki szép lassan nyerte el a szeretetét, valamint ebben a csoportban volt minden kis barátja, akivel az oviban játszott. Egyik napról a másikra évvesztessége miatt átkerült szeptemberben minden el?zetes bejelentés miatt a korának megfelel? csoportba, és attól kezdve elszabadult a pokol. El?ször könyörgött, hogy beszéljünk az óvodavezet?vel, engedje meg, hogy visszamenjen. Utána jöttek az üvöltözések, a dacolások, minden pillanatban mindenért ellenkezik. Kértem az óvónéni segítségét, hogy értesse meg vele, ez nem büntetés, amire azt a választ kaptam, hogy "az anya-hiány látszik a gyereken". Többször érdekl?dtem t?lük, mikor lesz fogadóóra (rendszeresen érdekl?döm a fejl?dése után), semmi. Odáig jutottunk a gyerekkel, hogy megállás nélkül hazudik, éjjel-nappal üvölt, hogy fáj a hasa, és nem akar oviba menni. Az óvónéni szerint itthon történik valami a gyerekkel, gondolom miattunk utálta meg az ovit. Csak azt tudom, hogy régebben dicsérték a gyerekem, hogy pillanatok alatt tanul, húzóer? volt a régi csoportban, pedig egy évvel id?sebbek nála, mindig nyitott volt, mosolygós, okos, életvidám gyerek, ma pedig egy verset nem tud elmondani, állandóan hisztizik, hazudik, dühöng. Azt mondja, mindenki cserben hagyta, még a régi óvónéni is, és csak a takarító nénit szereti az oviban és a régi dadust. Követel?zik, semmi nem tetszik neki, színészkedik - annak a kedves, életvidám gyereknek semmi nyoma. Már csak nagyon ritkán mosolyog. Nem tudom, mit tegyek. Nevelési tanácsra lenne szükségem, és az ovira nem számíthatok. Nem lenne túlzás elvinnem szakemberhez? Vagy én rontok el valamit? Én nem tudom elérni, hogy szeressen oviba menni.

Kedves Anyuka!

Úgy t?nik, a csoportváltás az oviban egyik pillanatról a másikra kihúzta a talajt kislánya lába alól, és e nagy változások közepette nem talál olyan kapaszkodót, ami átsegítené ?t az új helyzetbe. Nemhogy nem túlzás szaksegítséget kérni, de fontos is lenne! Els? körben az óvodapszichológussal lenne érdemes egyeztetni - optimális esetben megnézi a kislányt a csoportban, közösen ötletel az óvón?kkel, hogyan tudnák a beilleszkedését támogatni. Ezzel párhuzamosan szül?ként kicsit meg lehetne segíteni az új csoportársakkal való barátkozást, egy-két kislány meghívásával, közös játékokkal szorosabbra lehetne f?zni néhány szálat, hogy ne egy emberként utasítsa el az új csoportot, és legyen lehet?sége ovin kívüli helyzetben is megismerni a gyerekeket.

Az óvoda színterén remélt változások mellett érdemes lenne küls? gyerekpszichológus segítségét is igénybe venni, mivel úgy t?nik, hogy a probléma túln?tt az óvodába beilleszkedés keretein, és felemésztette a kislány megküzdési tartalékát. A levélben leírt kaotikus, örömvesztett, olykor destruktív viselkedés mind annak a jele, hogy jelen helyzetben egyáltalán nem képes m?ködtetni a korábban klasszul üzemel? személyiségét. Biztos vagyok benne, hogy szaksegítség mellett vissza fog találni felszabadult és életvidám önmagához.

Üdvözlettel - Kiss Kinga