Mit érdemes tudni a helper szindrómáról?

Miközben a pszichoterápiák időszámítása a 19. században kezdődött, ennél lényegesen nagyobb múltra tekint vissza a kérdés, miként lehet jól segíteni mindazoknak, akik lelki eredetű nehézségekkel küzdenek.

A felvetés korántsem a pszichológiában gyökerezik, vallási és spirituális vezetők, közösségek irányítói egyaránt keresték a választ az egyöntetűen nem megválaszolható kérdésre. Csak a 20. század második felében vált fontossá az, ami ennek a dilemmának a „B oldala”: vajon mennyiben szól a segítés folyamata a segítőről?

Elképzelhető-e, hogy maga a segítő válik a segítés főszereplőjévé? És ha így van, ördögtől való-e az ilyesmi? A nyugati kultúra erényként ismeri el az empátiát és altruizmust. A segítő hivatást választók laikus megítélése általában ezekhez a fogalmakhoz kapcsolódik, és bár a hivatásszerű segítés – legyen szó orvoslásról, pszichológiáról, szociális munkáról – minden esetben meghatározott szakmai irányelveket és protokollokat követ, mindez aligha képzelhető el és művelhető a befogadásra kész és érző odafordulás képessége nélkül. Az empátia, a más emberek felé tanúsított nyitottság és segítőkészség tehát lényegében a nulladik kilométerkő a segítő hivatást választók útján, mégis előfordul, hogy mindez visszájára sül el.

Hirdetés

Többek között erről is olvashatnak, ha kezükbe veszik a Mindennapi Pszichológia legfrissebb számát; a Mit érdemes tudni a helper szindrómáról? című cikk szerzője Dr. Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns.

2023-01 lapszámban megtalálható