16 éves lány vagyok, 163 cm magas. Február közepéig 49 kg voltam, de fogyókúrázni kezdtem, mert kövérnek éreztem magamat. Eleinte csak kicsit kevesebbet ettem, és többet mozogtam. De aztán egyre-egyre kevesebbet ettem, és még többet mozogtam. Mára 42 kg vagyok. Hetente 7 km-t futok, 1,5 órát úszom, teniszezek hétvégén, és itthon is szoktam tornázni. Naponta 3-szor eszem. Délelőtt egy narancsot, ebédre amit a menzán adnak, este általában salátát meg zöldségeket. Az a baj, hogy amint elérek egy "célt" a súlyommal, mindig az jön utána, hogy na akkor csak még 1 kilót, csak még 1 kilót... És azt az ételmennyiséget, amit mondjuk 2 hete jónak tartottam, már túl soknak találom. A menstruációm másfél hetet késett (sosem szokott), és utána sem jött meg igazán rendesen. Fáradtabb vagyok, kiszáradt a kezem (sosem szokott). Lassan 7 napja székrekedésem van. A meleg ellenére is állandóan fázom. Ezeknek lehet ez az oka, vagy valahol máshol van a probléma? Előfordult, hogy (szerintem) túl sokat ettem, és ezért meghánytattam magam (ez tényleg csak 3-4 alkalom volt). Ha eszem, utána lelkiismeret-furdalásom van, és nagyon rosszul érzem magam. Anyukámmal már beszéltem erről, de nem akarom megijeszteni, ezért nem igazán hozom fel a témát. Barátnőimmel is beszéltem már, de valahogy az is nehezemre esik. Hogyan fogadtassam el magammal, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok? Mert valahol én is érzem, hogy nem vagyok igazából kövér, de mégis vékonyabb szeretnék még lenni. Van ennek valami neve? Most már azt kívánom bár ne kezdtem volna el fogyózni, visszaemlékszem a "régi időkre". Szeretnék megint olyan lenni, normálisan étkezni és egy boldog lány lenni.
Fruzsi
Megrendelem
