Tudom, hogy még fiatal vagyok, de sajnos már most elveszítettem a lendületemet, a motivációt a tanuláshoz. Egyébként eddig jól ment a tanulás, de ez után a kudarc után rengeteget sírok, mikor eszembe jut, butábbnak érzem magam a társaimnál, és egyre kedvetlenebbül állok a tanuláshoz. Hogyan álljak újra talpra? Hogyan nyerhetném vissza azt a önbizalmat, amit régen éreztem?

Kedves Csalódott Lány!

Mindannyian másképp éljük meg a kudarcot, másképp viszonyulunk a sikerhez, a csalódásokhoz. Ez a hozzáállás azonban tudatosan, odafigyeléssel változtatható. Hiszen a felnőtt életben rengeteg olyan helyzettel szembesül majd, ahol a siker/kudarc lesz az értékelés alapja, és nem mindegy, hogy a teljesítménnyel, munkával kapcsolatos helyzeteket hogyan éli meg. Vannak, akiket a kudarc elkerülése motivál. Könnyű belátni, hogy ők kevésbé vállalnak olyan kihívásokat, amiknek negatív kimenetele lehet. Vannak, akiket a siker lehetősége hajt, ők általában bevállalósabbak. És vannak azok, akik a kudarcot fejlődési lehetőségnek élik meg. Ők nem azon keseregnek, hogy valami nem sikerült, hanem átgondolják, hogy miért történt, ami történt, majd levonják a tanulságot, és ennek fényében folytatják feladataikat. Ők szoktak legmesszebbre eljutni.

Természetes, hogy élete első, igazán nagy megmérettetése nagy hatással van arra, hogy érzi magát. Pihenjen kicsit, foglalkozzon olyan dolgokkal, amik feltöltik, és utána vesse bele magát a tanulásba. Hiszen nem olyan régen valami hajtotta Önt, valamiért tanult, valahova szeretett volna felvételizni. Bizonyára annál jobban vágyik arra a hivatásra, főiskolára vagy egyetemre, mint hogy egy kudarc elvegye a kedvét.  Sok sikert a felvételihez!

Üdvözlettel,

Kovács Réka