A problémám a 4 éves kisfiunkkal van, aki egészes kicsi (6 hetes) kora óta produkál különböző szorongásos tüneteket:

- hangoktól való félelem
- zihálás
- éjszakai szorongásos rohamok (kiabálás, görcsös kapaszkodás)
- izzadás
- néha hőemelkedés
- hasmenés
- dühkitörés
- bepisilés

A tünetek életkoronként változtak. Mindig valamilyen stresszesebb helyzet váltotta ki (hirtelen, nagyon hangos zaj, betegség), és néha hónapokig megmaradt. Most jelenleg az óvodában jelentkezett a probléma. Ennek okán végre beutaltak minket pszichológushoz, majd mivel oda nagyon hosszú volt a várólista, kerestünk privát. Többet is. Azt el kell, hogy mondjam, hogy most lettünk túl egy gyerekorvos-váltáson, aki szerencsére midig a helyén kezeli a dolgokat, így ő jól felismerte, hogy bizony segítség kell. Eddig hiába mondtam, hogy ez szerintem nincs rendjén. Most a problémám a következő. 2 pszichológuson vagyunk túl, nem kételkedem a tudásukban, de van egy probléma. Abban a pillanatban, ahogy kiejtem a számon, hogy most az óvodában jött elő a probléma, rámsütik, hogy szeparációs szorongás, majd elmúlik. Toljam csak be az oviba, majd elmúlik a dolog. Na ez már kérdéses számomra, mivel pont az óvodából jelezték, hogy nem igazán boldogulnak vele. És ha az lenne, akkor az óvodakezdéssel egy időben kezdődött volna  a probléma, de sajnos ez már évekre nyúlik vissza. És most elkezdtem nagyon aggódni amiatt, hogy ha ezt ilyen félvállról vesszük, mi lesz iskolás korában, kamaszkorában stb. Ha esetleg lenne észrevétele, vagy néhány tanácsa, hogy a testi-lelki egsézségünk helyreálljon, nagyon hálás lennék.

Kedves Anyuka!

Hallatszik aggodalma a sorok között - gyermeke szorongása mellett saját félelmei is. Az olvasott információk alapján nehéz megállapítani, hogy mennyi szól erről az aggodalomról, és mennyi gyermeke szorongásáról, de megpróbálok pár szempontot felvetni, ami segítség lehet, hogy el tudja dönteni, tényleg nagy baj van-e.

A gyerekekre - és felnőttekre is - alapvetően jellemző a szorongás, és fontos is figyelni rá, hiszen valamilyen veszélyhelyzetet jelez. Persze válhat túlzóvá, de a mögöttes történet a legtöbb esetben jogos, miközben a reakció eltúlzottá válik, vagy “túlérzékeny” lesz a gyermek, és sokkal több helyzetre reagál erős szorongással, mint az életszerű lenne. Kisbabáknál, és még az óvodásoknál is megfigyelhető, hogy vannak tipikusan megjelenő helyzetek, amikre minden gyermek reagál. Pici babaként főleg a testi kontaktus elvesztése, a hirtelen testhelyzetváltás, az erős fények, zajok. Majd ahogy ezeket a hónapok során megszokja a világban, úgy helyeződik át másra a félelem. Főleg az anyától, gondozótól való távolság, egyedüllét, majd óvodás korban szimbolikusabbá formálódik, és előkerül a sötétség, a kobold, a betörő, stb. Ezek alapján nem meglepő, hogy gyermekénél szorongásról számol be, viszont annak mértéke jelentősen eltérhet az átlagostól. Ha a hétköznapi életben, mindennapi rutinban gátolja Önöket, vagy “csak” Önt elbizonytalanítja a helyzet kezelése, akkor tényleg érdemes egy olyan szakembert találni, akiben megbízik. A szeparáció egyébéknt annak ellenére a háttérben lehet, hogy nem konkrétan az óvoda kezdéséhez kapcsolódik a szorongása, ennek ellenére kaphatnak segítséget benne. Kell a határozottság is, az óvodába betolás és elengedés, de ha mellette nincs meg a gyermek személyiségének megerősítése, akkor csak még jobban tud szorongni. A biztonságot kell valahol megtalálnia, ami segíti őt akkor is, mikor egyedül van az oviban, vagy megijed. Ehhez varázstárgyak, közös karkötő, titkos anya-hívó, stb. tud beválni. Emellé persze az is kell, hogy Ön megnyugodjon, és elhiggye, jó helyen van gyermeke, mert van egy támogató felnőtt az óvodában, akivel együttműködnek. Persze ezek kialakulása egy folyamat, így teljesen jogosnak tartom, hogy ebben szakemberrel együttműködve járjanak.

Ami még eszembe jutott, hogy említette, kisfia pici kora óta jellező ez a szorongásos reakció. Elképzelhető, hogy tényleg érzékenyebb. Főleg, ha esetleg a terhesség, születés körül volt bármi szokatlan, vagy mozgásfejlődésében megfigyelhető volt valami elmaradás, vagy pont túl gyors fejlődés, akkor az hatással lehetett az idegrendszerére. Az idegrendszeri éretlenség, vagy szenzoros érzékenység, vagy figyelmi nehézség mind-mind járhat azzal, hogy msáképp érzékeli picit a külvilágot, feszültebb, és ettől nyilván félelemetesebb is lehet a világ. Érdemes lenne neurológussal vagy mozgásterapeutával egyeztetni, hogy vajon lehet-e ilyen éretlenség a háttérben.

Remélem sikerül szakemberek támogatásával biztonságot találni mindkettőjüknek!

Üdvözlettel

Standovár Sára