Üdvözlöm! Tanácsot és szakember véleményét szeretném kérni a párkapcsolatomat illetően.  Friss még a kapcsolatunk, alig 2 hónapja tart. Párom 36 éves független, gyermektelen, jó életkörülmények, biztos egzisztencia, külsőleg-belsőleg ideális társam lehetne. Egyetlen egy bökkenő van, ez pedig az exbarátnő jelenléte az életében. Már 8 hónapja szakítottak, 1,5 évig voltak együtt, de a mai napig tartják a kapcsolatot, állítólag a nő 8 éves kislánya miatt.  Ő az, akit rendszeresen látogat, minden hétfőn elmegy hozzájuk és 2-3 órát eltöltenek - annyit már sikerült elérnem, hogy ne hármasban, hanem szóljon ez csak a kettőjük kapcsolatáról. Szóval ő megy, elkéri a kislányt, lemennek a játszótérre vagy felmennek a párom legjobb haverjához, aki egyébként az ex tesója.  Az első hetekben még közös, hármas programjaik is voltak, Pestre mentek gyereknapozni, barlangfürdőbe vitték a kislányt. Ezen a ponton már nagyon kiakadtam és el is beszélgettünk erről a különös helyzetről.  Párom szerencsére egyetértett és megígérte, hogy beszél a nővel, hogy ezt a fajta programozást fejezzék be, mert ez már nem
fér bele szerinte sem. Úgy tudom, az ex nem problémázott ezen.  Nem tudom pontosan, milyen beszélgetés zajlott le köztük, de úgy lett, hogy maradt a hétfői látogatás és semmi több. Gondoltam, ezzel már együtt tudok élni, ha nem is tesz boldoggá, valahogy elviselem. De ekkor jött a kislány 8. szülinapja, nagy családi összejövetellel, amire a páromat is meghívták, ő pedig örömmel ment. Mivel én ezt a közös programozás kategóriába sorolom, így finoman szóvá tettem, hogy ez mégis hogy van? Hisz ő nem tartozik a családba már.  A válasz: ne csináljak ebből nagy ügyet, egyszerűen csak szeretnék, hogy a lány minden szerette ott legyen és együtt ünnepelhessenek. De mivel érzi, hogy nekem ez zavart okoz, így legközelebb bármi ilyen is lesz, előtte velem megbeszéli, mit tegyen. Hát legszívesebben azt mondtam volna, felejtsd már el őket örökre, mi a franc közöd van hozzájuk?  Nyilván nem így reagáltam, de érzékeltettem, hogy ez lenne számomra a legjobb út. Mint látja, a párom nagyon együttműködő, figyel rám, hogy ne legyen kellemetlen az a szitu, de feladni mégsem képes őket.  Többször beszéltünk már erről és folyton nyugtat, hogy a nőnek már ehhez semmi köze, csakis a kislány miatt csinálja, mert szüksége van rá, és anno megígérte neki, mindig ott lesz, ha szüksége lesz rá. Tőlem csak annyit kért, hogy ne szakítsam el őket egymástól.  Én megígértem, nem fogom. De feszít ez az egész, és nem tudom, hova vezet, meddig lehet ezt tartani - és egyáltalán mi értelme van ennek? Mi az, ami ennyire összeköti őket, mi lehet egy 8 éves lány és egy 36 éves férfi között, ami ennyire szoros? A lánynak van apja, nagy családja, szerető barátok, ahogy látom, semmiben nem szenved hiányt. A kisördög pedig folyton azt mondogatja, hogy talán más is van a háttérben. De mi? Mit és hogyan tegyek? Mert elfogadni nem tudom, hogy az  exéhez járjon hetente, az ünnepeket,
alkalmakat együtt töltsék. Velem van a baj vagy a világgal?

Kedves Centy!

Véleményem szerint teljesen érthetőek a helyzettel kapcsolatos ellenérzései. Ugyan azt nem tudhatjuk, milyen és mennyire bensőséges kapcsolatot ápol egymással a kislány és az Ön párja, viszont akár azt is feltételezhetjük, hogy a korábbi társ a lányát használja fel annak érdekében, hogy a férfit a saját közelében tudja.

Nézzük, milyen lehetséges megoldások jöhetnek szóba.

Amennyiben szeretné tiszteletben tartani a párja kérését, miszerint ne szakadjon meg a kapcsolat a kislány és közötte, átmeneti megoldást jelenthet a találkozók gyakoriságának „korlátozása” (pl. minden második, harmadik hétvégén).

Továbbá azt is érdemes megbeszélni, ezek a találkozók milyen „személyi keretek” között menjenek végbe – pl. az édesanyán kívül legyen jelen még egy felnőtt, esetleg az édesapa is. Azzal is tehetnek legalább egy próbát, hogy Ön csatlakozik harmadikként az együttlétekhez – ez jó esetben erősítheti is a kettejük kapcsolatát.

Alapvetően úgy gondolom, hogy a gyerek egyáltalán nem értetlen, és nem szabad neki hazudni, ámítani. Egy 8 éves kislánnyal már meg lehet értetni, hogy az Ön párja barát, de nem családtag, akinek önálló élete van, ezért nem lehet ott mindig.

Üdvözlettel:
Herceg Attila