A B C D E F G H I J K L M N O P R S T V
Kényszeres zavarok
Kétféle formában jelentkezhetnek: kényszergondolatok és kényszercselekvések formájában. "Kis kényszerek" áthatják a mindennapjainkat, és még hasznosak is lehetnek: a golyóstoll ki-be nyomogatása, egy dallam dudorászása oldhatja a szorongást. Zavarról akkor beszélünk, ha ezek a gondolatok vagy cselekvések túlzottak, zavaróak, értelmetlenek, gátolják az embert a mindennapi tevékenységek végrehajtásában. A kórkép a szorongásos zavarok közé tartozik. Minél inkább próbálja valaki elnyomni kényszerét, azt tapasztalja, hogy a szorongás csak fokozódik. Ha valaki kényszeres, akkor általában mind kényszergondolatoktól, mind kényszercselekvésektől szenved, nők és férfiak ugyanolyan gyakorisággal.
Kényszergondolatok
Ezek a gondolatok tolakodóak és nagyon zavaróak: hiába próbál valaki harcolni ellenük, hiába tudja, hogy értelmetlenek, nem a helyzethez illők, mégsem tudja őket kiverni a fejéből. Megkülönböztetünk kényszeres kívánságokat (amikor például azt kívánjuk, hogy valaki haljon meg), impulzusokat (társaságban kimondani egy trágár szót ), fantáziák (pl. szado-mazo szex), gondolatok (figyelnek minket), tépelődések (valamit rosszul csináltunk, rossz döntést hoztunk). A kényszeres gondolatok tipikus témái a szexualitás, erőszak, rend, beszennyezés. Aki ilyesmitől szenved, maximálisan énidegennek érzi őket, azaz nem tud és nem is akar azonosulni velük. Nem érti, hogyan kívánhatja valaki halálát vagy miért képzel el tiltott és számára is visszataszító szexuális jeleneteket. Szégyen vagy rettegés kíséri az ilyen gondolatokat: mi van, ha tényleg megteszem, ami a fejemben van?
Kényszercselekvések
Aki kényszercselekvésektől szenved, úgy érzi, hogy muszáj megtennie azokat, és bármennyire nem akarja, nem tudja nem csinálni: megmosni a kezét huszadjára is, ellenőrizni, hogy be van-e zárva az ajtó, jó helyen áll-e a lámpa a sarokban. Hiába tudja valaki, hogy teljesen értelmetlen, amit csinál, nem tud ellenállni a kényszernek. Egy-egy ismétlés után az ember egy kicsit megnyugszik, de aztán kezdődik az egész elölről. Egyesek kényszeres rituálékat alakítanak ki: ugyanazt az aprólékos cselekvéssort ugyanakkor mindennap elvégezik. A kényszercselekvések gyakran a kényszergondolatokra adott reakciók, és előfordul, hogy valaki számára a kényszercselekvések a kényszergondolatok kontrollálására szolgálnak.
Mi a magyarázat?
Minden pszichológiai iskola más magyarázatot ad. A pszichonalatikusok szerint a kényszeres emberek az anális fázisban rekedtek meg, rideg és követelező szüleik voltak. A behavioristák szerint szorongáskeltő helyzetekben eleinte az időnként véletlenszerűen végzett viselkedés kondicionálódik a helyzettel. A viselkedésterápiákban ennek megfelelően egyszerűen megkérik az embereket, hogy ne csinálják a kényszeres dolgokat (például nem szabad egy hétig takarítani). Tisztogatási és ellenőrzési kényszerekre nagyon hatékony ez a módszer.
A kognitív magyarázat szerint mindenkinek vannak olykor betolakodó gondolatai, de a kényszerbeteg saját magát okolja miattuk és azzal a diszfunkcionális hiedelemmel bír, hogy minden egyes gondolatunk fölött maximális kontrollal kell rendelkeznünk. Sok kényszeres nagyon erős erkölcsiséggel jellemezhető, így számukra ezek a gondolatok különösen elviselhetetlenek. A kognitív terápiában az ilyen gondolatok ismételt kiváltására törekszenek és a habituációs tréning során hozzászoktatják a pácienseket ezekhez, így egyre csökken a hozzájuk társuló szorongás. (PJN)
