Sikertelen és „túl sikeres” fogyókúrák

Frissítve: 2015. 08. 24.

Szinte egyik fogyókúrás módszer sem tér ki a fogyókúrát kísér? pszichés tényez?kre, pedig a fogyókúra valójában fejben d?l el. Az els? lépés a súlyleadáshoz vezet? rögös úton az elhatározás megszületése, melyhez elengedhetetlen a gondolkodásmód megváltoztatása. El?ször gondolatban kell felkészítenünk magunkat az életmód-változtatásra, tudatosítanunk kell célunkat, és elegend? akarater?t kell gy?jtenünk.

Az els? lépés a súlyleadáshoz vezet? rögös úton az elhatározás megszületése

A WHO Európai Régiójában minden második feln?tt és a gyermekek ötöde túlsúlyos (túlsúlyosnak azok az egyének számítanak, akiknek BMI index 25-30 között van, 30 feletti BMI index esetén már kövérségr?l, elhízottságról beszélünk). Csak Európában és az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg több mint 70 millió ember elhízott, ezen felül további 163 millióan túlsúlyosak. Ennek el?fordulása Magyarországon még ennél is nagyobb mérték?: az iskolás gyermekek és a 18-30 év közötti feln?ttek csaknem fele túlsúlyos, a 40 év felettiek között az elhízottak aránya 60-75%! A magyaroknak csupán egyharmada elégedett a testsúlyával, és minden második gondolja úgy, hogy súlyfelesleggel rendelkezik, egytizedük pedig egyenesen elhízottnak tartja magát. Mindössze néhány százalékos azok aránya, akik túl soványnak találják magukat. A magyar fiatalok közel fele elégedetlen a testével – az általános iskolások 25 százaléka, míg a középiskolások több mint 40 százaléka már legalább egyszer fogyókúrázott életében. A 18 és 25 év közötti magyar fiatalok 0,5-1 százaléka anorexiában, 3-4 százaléka bulímiában szenved…

Hirdetés

Megdöbbent?ek és elgondolkodtatóak a fenti adatok: míg az emberek egy része túlsúlytól szenved, mások evészavarral küszködnek és/vagy kórosan soványak. És mi a közös a két végletben? A fogyókúra. Míg a túlsúlyos és elhízott embereknek egészségügyi érdekük a súlycsökkentés, az evészavarral küszköd?k a mai szépségideálnak akarnak megfelelni. A médiának igen nagy szerepe van mindkett? kialakulásában. Egyrészr?l a divattá vált karcsúságideált hirdeti („minél vékonyabb, annál szebb”), másrészr?l a reklámok egészségtelen, alacsony tápérték?, hizlaló, de olcsó ételek fogyasztására buzdítanak. Nem csoda, hogy e kett?sség frusztrációt, stresszt és disszonanciát okoz. A (vélt vagy valós) feleslegt?l való megszabadulás kényszere els?sorban a n?ket érinti, akik meg akarnak felelni a kor elvárásainak. A médiában b?ven fellelhet?k a különböz? fogyókúrás módszerek, tippek, tanácsok. Ám a fogyókúrák 95 százaléka teljes kudarc. Sokan nem bírják betartani az emberpróbáló diétákat: az éhséget nem könny? elviselni. És ha sikerül is megszabadulni néhány kilótól, a legtöbben rövid id?n belül visszaszedik akár a leadott kilók kétszeresét is!

Legtöbben a módszerekben keresik a hibát, pedig gyakorlatilag bármelyik fogyókúra eredményes lehet, amely egészségesebb táplálkozásra és rendszeres testmozgásra buzdít. Azonban a fogyókúrás módszerek nem térnek ki sem a diétázás korlátaira, sem a pszichés tényez?kre. A fogyókúráknak ugyanis vannak korlátai. Bebizonyosodott, hogy a tápláléktól való megfosztás falásrohamhoz vezethet. Éhezést követ?en az egyének nemcsak az elmaradt tápanyagot pótolják, hanem hajlamosak jóval több élelmet magukhoz venni (Coscina és Dixon, 1983). Ráadásul az élelemmegvonás lelassítja az anyagcserét. Ha lelassul az anyagcsere, csökken a kalória-felhasználás, ami súlygyarapodáshoz vezet. Ez magyarázattal szolgál arra, miért válnak egyre nehezebbé az egymás utáni fogyókúrák: a szervezet minden egyes próbálkozás után tovább csökkenti az anyagcsere sebességét (Brownell, 1988).

Az étkezési szokásokat tekintve tudatosan korlátozókat és korlátozás nélkül ev?ket különíthetünk el egymástól. Kísérleti eredmények szerint a tudatos korlátozók viselkedése összefüggésben van az elhízással (Herman és Polivy 1980; Ruderman 1986). Mivel túlsúlyos egyéneknél az érzelmi arousal (pl.: egy megoldatlan emocionális probléma) falásrohamot válthat ki, a tudatos önkorlátozás összeomlását kísér? érzelmek és a stressz is falásrohamhoz vezethetnek. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a fogyókúrák abbahagyása után, a tudatos kontroll megsz?nésével az egyének visszaszedik a leadott súlyfelesleget – s?t néha még többet is.

Súlyfelesleggel rendelkez? személyekr?l sokszor kiderül, hogy kevésbé érzékenyek szervezetük bels? ingereire, azaz nehezebben alakul ki náluk a telítettség és jóllakottság érzése. Ez a Heilbrun és Bloomfield által „bels? pásztázó” rendszernek nevezett funkció lehet az egyik kiváltója a túlzott kalóriabevitelnek.

A hízástól való beteges félelem és az állandó diétázási kényszer komoly betegségekhez vezethet. Ilyen az anorexia nervosa és a bulímia nervosa. Mindkett? hátterében els?sorban a testképzavar áll: a beteg kövérnek látja magát, pedig a bulímiások testsúlya általában normális, az anorexiás betegek pedig kórosan soványak. Míg az anorexiások teljesen megvonják maguktól a táplálékot, a bulímiásokat falásrohamok és azt követ? purgálási próbálkozások, önhánytatás, hashajtók alkalmazása jellemzik. A bulímiát mint betegséget nehezebb felismerni, mert az egyén általában normális testsúlyú marad. Az evészavarok a legnagyobb halálozási mutatójú pszichiátriai betegségcsoport: halálozási rátájuk 8-10 százalék!

Az evészavarok és a média által életre hívott karcsúságideál közötti összefüggés egyértelm?. Az önobjektifikációs elmélet a testképzavar kialakulására keresi a választ a kulturális okok függvényében. Az elmélet szerint, ha egy társadalomban a n?i testet szexuális objektumnak tekintik, az hatással van a n?k önmagukról alkotott képére és jóllétére (Fredrickson és Roberts, 1997). Ennek mind pszichés, mind érzelmi következményei vannak. A n?k egy küls? szemlél? szemével nézik saját testüket és állandó jelleggel ellen?rzik azt, miközben ez az állapot szégyenérzetet és szorongást válthat ki – ez az önobjektifikáció jelensége.

Az elhízás és az evészavarok egyre nagyobb problémát jelentenek a nyugati társadalmakban. Betegségeknek tekinthet?k, melyek gyógyításra szorulnak. Egyik közös pontjuk a média, mely az elterjedésükben játszik szerepet, másik a fogyókúra, mely az elhízás esetében pozitív, az evészavarok esetében viszont negatív jelenségnek tekinthet?. A fogyókúrákkal kapcsolatban fontos, hogy a korlátokat és a pszichés tényez?ket is vegyük figyelembe.

A pályamunka szerz?je az ELTE PPK pszichológia szakának második évfolyamos hallgatója.

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom