A macska

Hogy lesz az ember macskaterapeuta?

Eredeti szakmám gyógypedagógus, és emellett kutyás terapeutaként dolgoztam. A házunk részét képezte a fejleszt?szoba, ahol fogadtam a hozzám járó gyerekeket.  Azt vettem észre, hogy egy részük nagyon fél a kutyáktól, ugyanakkor amikor áthaladnak az el?szobán, és találkoznak a macskánkkal, szerették volna, ha velük jönne a foglalkozásra. És akkor kezdtem utánanézni, hogy lehet-e a macskákat tanítani, lehetnek-e terápiás állatok. Kezdetben úgy t?nt, hogy ugyanúgy kell képezni ?ket, mint a kutyákat. Kés?bb ez sokat formálódott, hiszen bár kétségkívül ugyanazok az alapok, a macska sokkal érzékenyebb, és kevésbé is tolerálja a tréner hibáit (a kiképzés során), ezért sok egyéni ötletre és néhány speciális technikára is szükségünk van a hatékonyság érdekében.

A módszert átvették valahonnan és alkalmazzák, vagy saját know how? 

A macskák képzésének az alapja a klikker-tréning, ezt világszerte rengeteg állatfajjal alkalmazzák sikeresen, többek között macskákkal is, tehát ez a része nem újdonság. Terápiás macskák is voltak már el?ttünk is, de ha megnézzük a nemzetközi trendeket, akkor ?k inkább látogatóprogramokban vesznek részt, tehát a jelenlétük a meghatározó, lehet ?ket simogatni, etetni, ölelgetni, esetleg egy-egy könnyebb trükköt kérni t?lük. Nálunk viszont nagyon aktívan vannak jelen a foglalkozásokon, s?t, a résztvev?k és a macskák közötti interakciók adják a foglalkozások alapját, és ez viszont különleges értéket képvisel. Nagyon ritka kombináció világszinten is, hogy egy macska szocializációja annyira sikeres, hogy idegen helyszíneken, idegen emberekkel is szívesen lép kapcsolatba, ráadásul olyan magas szinten általánosítja a jeleket, hogy idegen emberekkel is tud látványos trükköket, feladatokat megoldani, a felvezet? minimális segítsége mellett, vagy legtöbbször anélkül is.

Mindig többes számban beszél. Kik a munkatársai?

A férjemmel közösen visszük az alapítványt. ? m?szaki végzettség?, a pénzügyi, szervezési rész az övé.  És ugyan én vagyok a szellemi anyja az egésznek, de nyilván egyedül ezt nem lehet csinálni. Velünk dolgozik az etológus Petró Eszter, Tóth Eszter állattréner és Plecskó Judit, aki fejleszt? pedagógus, és már ? is macskatréner.

Alkalmasság

Amikor valaki jelentkezik, hogyan döntik el, hogy a macskája alkalmas lesz-e a terápiás munkára?

A macska alkalmasságát el?re nagyon nehéz megmondani. A képzésnek három szintje van. Az els? egy felkészít?. Kap a gazdi tananyagot, és gyakorol, err?l pedig küldi a videókat, kap rájuk visszajelzést. Addig dolgoznak, amíg sikerül teljesíteni a vizsgakövetelményeket, és akkor tovább lehet lépni. Az els? szintet általában minden cica és minden gazdi meg tudja ugrani, de ez egyfajta sz?r?, hogy a gazda mennyi id?t, energiát tud ebbe a munkába beletenni.

Mit kell tudni ennek az alaptanfolyamnak a végén? 

Ez az alapszocializáció. A gazda a cicájával megtanul együttm?ködni, kialakul a jutalmazásos rendszer, néhány alapvet? trükk már elsajátítható, behívás, boxban utazás. Hangsúlyozom, ez inkább a gazdinak kihívás, képes-e kell? mennyiség? id?t, energiát áldozni erre, és egyáltalán szereti-e csinálni.

Mi a következ? szint?

A második szinten még nincsenek jelen idegen emberek, de elkezdenek kijárni a cicával küls? helyszínre. Ez már vízválasztó. Ilyenkor az a kérdés, hogy a macska jól érzi-e magát, figyel-e a gazdára. Természetesen felépítjük azt a folyamatot, amelynek során, a macska esélyt kap megszokni, megszeretni az idegen helyzetet. Ez id?ben nagyon különböz?. Akár másfél év is lehet, és sokszor elfogy a gazda türelme.  Vagy azt látjuk, hogy nagy stressz a macskának még a sima üres terem is, ezért nem biztos, hogy érdemes továbblépni. Ilyenkor leállítjuk a programot.

Hogyan viselkedik egy stresszes macska?

A macska elég látványosan kommunikál. Például nem jön ki a boxból, vagy ha ki is jön, rögtön visszamegy, vagy bebújik valami alá, nem jön el?, nem veszi el jutalomfalatot. Az alapvizsgánál már bizonyította a macska, hogy optimális körülmények között behívható és együttm?köd?, tehát ha a gazdi nem tudja magához hívni, akkor az a stressz vagy a nagy izgatottság miatt van. Ez eleinte teljesen normális, mint ahogy az is, hogy a macska eleinte szívesebben megy el felfedezni az új területet, minthogy feladatokat oldjon meg, de ennek szép lassan át kell alakulnia, ahogy ez is megszokottá válik. 

Azt szeretnénk látni, hogy a macska örül a helyzetnek, a farkincáját zászlóként tartja, fülei el?re néznek, a mozgása puha, ruganyos, aktív, és még boldogabbak vagyunk, ha kezdeményezi is az interakciót a gazdával, vagy legalább fogadni tudja már a gazda jelzéseit-

Kutya vagy macska?

Mi a különbség a terápiás kutya és a terápiás macska képzése között?

A kutyánál és a macskánál is az egyik cél, hogy jól reagáljon stresszhelyzetekben is, tehát hogy legyen egy stabil, kiszámítható idegrendszere, és lehessen vele idegen emberként is együttm?ködni. Legyen irányítható, kezdeményezzen magától is interakciókat, ezt nagyon szeretjük. A kutyától összességében viszont sokkal nagyobb szociális terhelhet?séget várunk el, és sok-sok ösztönkontrollt. A macskánál inkább az a cél, hogy a körülmények legyenek macskabarátak, tehát nem a macskát tanítjuk meg elviselni a nehéz helyzeteket, hanem a nehéz helyzetekb?l csinálunk biztonságos körülményeket. Illetve a macskáknál nem igazán várunk el gátlásokat. A kutyák képzésénél megjelenik az élelemkontroll is, és sok-sok olyan helyzet, amikor valamit nem szeretnénk, ha megcsinálna. A macska egy önálló ragadozó állat, akit nem szelektáltunk még ilyen fajta együttm?ködésre, nem is csoportorientált, tehát nagyon távol áll a lényét?l az, hogy elviseljen számára kellemetlen helyzeteket, vagy éppen legátolja a késztetéseit. Ilyeneket nem is várunk el t?lünk.

Igaz-e a közhiedelem, hogy a macska csak akkor együttm?köd?, ha éppen neki tetszik? 

Olyan szempontból nem igaz, hogy ez a sztereotípia úgy állítja be a macskát, mint aki „szórakozik az emberrel”, „játssza a nagyurat”, egyfajta alá-fölérendeltségben értelmezi a macska-ember kapcsolatot. Ilyen szempontból nincs alapja. Ugyanakkor, ahogyan az el?bb mondtam is, a macska nem tolerálja azokat a helyzeteket, amiben nem érzi jól magát. Egyrészt nem csak ragadozó, hanem zsákmányállat is, tehát fontos az óvatosság, és ez az egész lényére jellemz?. Másrészt nem gondolkodik abban, hogy neki mindenáron meg kell felelnie ahhoz, hogy a csoport tagja maradhasson. Önálló, független, ráadásul kifejezetten sikeres ragadozó. Nem függ senkit?l az életben maradása. Igazából az a csoda, hogy egyáltalán mindezek ellenére képes egyfajta barátságot kialakítani az emberrel, és megfelel? szocializáció után érdekl?dést mutat felénk. De sosem jut el addig, hogy ez átmenjen függésbe. A macskával való kapcsolat nem hierarchikus, és nem is feltétel nélküli. Akkor fog velünk együttm?ködni, ha biztonságos, kiszámítható és számára nyereséges a helyzet. Nem marad benne semmi olyan társas akcióban, ami el?nytelen lenne a számára. Miért is tenne ilyet?

Szeretnek dolgozni a macskák? Jól érzik magukat a tanulási és munkahelyzetben?

Nem csinálnánk, ha nem így lenne. De a kutyához képest sokkal több munkát kell beletenni abba, hogy a macska jól érezze magát.

Miért? Mi az alapvet? különbség a taníthatóságuk között?

Mivel kutya csoportorientált él?lény, természetes közege az emberi környezet, továbbá er?s a megfelelési vágya, el akarja nyerni a gazdi tetszését, szeret az emberrel együtt lenni. A kutya családban él, a lételeme a köt?dés, a függés, az együttm?ködés. A jelenlegi ismereteink szerint a kutya az egyetlen állatfaj, amelyik képes úgy köt?dni az emberhez, ahogy a kisgyermek köt?dik a szüleihez. Tehát ez egy egészen különleges m?ködés, erre szelektáltuk a kutyát. A macska ezzel szemben egy magányos ragadozó, nincs is ilyesfajta köt?dése az emberhez, ami nem azt jelenti, hogy nem szereti a gazdáját, de azt igen, hogy nem függ t?le. Mert a macska addig fog benne maradni egy helyzetben, amíg ez neki jó. Azt gondolom, hogy számos szituációban példakép lehet a macska, ezért egyfajta modellként is tudjuk használni. 

Mondhatnám, hogy a tréningezés során fontos a jutalomfalat min?sége és a megfelel? id?zítés (mikor adom, mikor nem adom). De sokkal kifejez?bb, ha azt mondom, hogy a macskának akkor van csak esélye arra, hogy bevonódjon, ha az egész helyzet, függetlenül attól, hogy éppen mennyire sikeres a tanulási folyamatban), szóval az egész helyzet megéri neki. És ez sokkal több és árnyaltabb, mint az, hogy megfelel?en értékes falattal kínálgatom-e. Mert egy kutya valószín?leg akkor is benne marad a helyzetben, és elveszi a parizert, ha a gazda közben amúgy elégedetlen, nagyon ideges, feszült, mérgel?dik, s?t, akár oda-oda is ránt a pórázzal. A macskának egy komplett tonhalat is lógathatok az orra el?tt, akkor is ott fog hagyni, ha ilyen a helyzet hangulata. A macskának azt kell éreznie, hogy a nap fénypontja, amikor mi tréningezünk, egy védett helyzet, amiben ? sikeres, ami játékos, jókedv?, a kéréseim pedig jópofák és simán teljesíthet?ek, amiért nem mellesleg finom ételt is kap. Hadd f?zzem gyorsan hozzá, hogy a kutyák is nagyon szeretnének így tanulni, s?t, nekik a gazditól jöv? szociális jutalmak még sokkal meghatározóbbak is lesznek, mint a macskánál, de tapasztalnia mégis azt fogjuk, hogy a kutya végigcsinálja akkor is, ha nem optimálisak a körülmények, a macska pedig sarkonfordul és otthagy. Jó eséllyel nem is csak aznapra, hanem hetekre, vagy akár végleg is, mert a kellemetlen érzésekkel járó emlékekre különösen érzékenyek. Szerintem nincs még egy olyan állat mellettünk, aki annyi mindent megbocsátana a gazdájának, mint a kutya, és ennek a természetnek nem csak el?nyei vannak, hanem súlyos hátrányai is a kutyára nézve.

Tanuljunk a macskától!

Mit tanulhatunk a macskáktól?

A kölcsönösen el?nyös, kölcsönösen jól m?köd? kapcsolatok mintájaként szolgálhatnak terápiás kontextusban. A macskának nagy kincse a függetlensége, hogyha kényszerítés vagy nyomás alá helyezzük, és elkezdi kellemetlenül érezni magát, akkor nem húzza össze magát várva a következményeket, mint a kutya. A macska úgy van vele, hogy akkor eddig, és ne tovább, mert akkor mi itt végeztünk egymással. Mert nincs olyan szelekciós nyomás a macskán, hogy minden áron bent kellene maradnia egy kapcsolatban. Köszöni szépen, jól megvan a saját világában, és ennek csak akkor nyitja ki a kapuit, ha valaki kell? tisztelettel lép be, és gondolkodás nélkül ki is tessékeli azt, aki visszaél a bizalmával.

Önismereti tréningek alkalmával is használnak terápiás macskát. Mit tanulhatunk t?le?

Nem az a cél, hogy az emberb?l is egy olyan független él?lényt gyúrjunk, mert ez lehetetlen, hiszen köt?dés nélkül nem vagyunk képesek élni. De a cica m?ködéséb?l sokat lehet tanulni. Ahogy reagál a diszkomfortra, ahogy határokat húz, ami adott esetben nem rombolja a kapcsolatot, hanem éppen, hogy elmélyíti. Kicsit emberiesen fogalmazva, elvárja, hogy tiszteletben tartsák egy kapcsolatban. Ezek szerintem borzasztóan fontosak az emberi viszonyok között is. Vagy a macska viselkedésén keresztül nagyon jól lehet demonstrálni, hogy a pozitív meger?sítéseknek milyen fontos szerepe van, szemben az elnyomó, agresszív, er?szakos büntet? magatartással, ami komolyan megsebzi a személyiséget. (Persze lehet jól büntetni is, és ennek van helye a tréningben, de ezt el is kell sajátítani.) Vagy meg lehet t?le tanulni, hogy hogyan lehet létrehozni és megtartani egy kapcsolatot er?szakmentes, kényszermentes technikákkal. Érdekes, hogy soha nem merül fel a résztvev?kben, hogyha valami nem sikerül a macskának, azért büntetés járna. Ösztönösen a körülmények optimalizálására, az állat motiválására törekednek, és megpróbálják kisebb lépésekre bontani a folyamatot, betartva a fokozatosságot. Vagy felteszik a kérdést, hogy egyáltalán képes-e a macska arra, amit kitaláltak neki, reálisak voltak-e az elvárások. Lényegében azt kell elsajátítani a résztvev?knek, hogy így kellene gondolkodnunk a saját m?ködésünkr?l is, ahogy egy macska viselkedésformálásáról. Fontos mottónkká vált, hogy „Vedd magad macskaszámba!”. Ez azt jelenti, hogy bármilyen viselkedésedr?l legyen is szó, gondolj a helyzetre úgy, ahogy egy macskatréner oldaná meg a macskával. Hogyan lehet felépíteni ezt a tanulási folyamatot? Milyen plusz segítségeket tudok adni, ha nem sikerül megugrani? Mit fogok tenni, ha sikerül? Kit?l tudok segítséget kérni, ha megakadok? Ez teljesen más gondolkodás, mint amikor kit?zzük magunk elé az irreális elvárások sorát, majd alaposan megbüntetjük magunkat (akárcsak megalázó gondolatok formájában), amiért nem tudtuk teljesíteni. Vagy éppen attól, amikor mindent teljesítünk, de nem értékeljük, és csak arra reagálunk, amikor valami nem megy. Egy macskával ezt sosem tehetnénk meg, jó lenne, ha magunkkal is tudnánk másképp bánni.

Ehhez még hozzátenném, hogy tavaly indítottuk a macskás irodalomterápiánkat, amit egy mentálhigiénés irodalomterapeutával tartunk közösen. A Négyszöglet? kerek erd? volt például az egyik kedvencem, aminek a szövegeit cicás feladatokkal tudtuk elmélyíteni. Továbbá van egy kapcsolatközpontú állatasszisztált trénerképzésünk, ahol magát ezt a kapcsolatközpontú személetet tanítjuk. 

Olyan területeken is dolgoznak, amir?l nem gondolná az ember, hogy eredményeket lehet elérni macskával. Miben tudnak segíteni mondjuk, egy ADHD-snak?

Igazából nem önmagában a macskától lesz jobban a gyerek. A macska az önszabályozást tudja nagymértékben megtámogatni. Például beiktatunk szüneteket, ha kell, amikor tíz percre kiviszik a macskát, és addig a gyerek kirohangálja, kisikongatja magát, majd jelzi, ha már készen áll, és visszajöhet a macska. Tehát nem arról szól, hogy 45 percig kínkeservesen, leizzadva elfojtja és legátolja a késztetéseit. De alapvet?en az önszabályozásban nagyon nagy motiváció a macska. F?leg ADHD-s kamaszoknál, akiknek megtanítjuk ennek az elméleti hátterét is. A viselkedésterápiás szemlélet, amivel dolgozunk velük, nagyon sok szempontból hasonlít ahhoz, ahogy a macskákat tanítjuk. Amikor trükköket tanítanak a cicáknak, megtanulják, hogy a saját viselkedésük miért olyan, amilyen, és hogyan lehet azt kontrollálni. És ami talán ennél is fontosabb, hogy hol a befolyásolhatóság határa, mi az, amire nem lehet akaratlagosan hatni, mi az, ami idegrendszeri sajátosság. Ahogy a macskának is k?keményen megvannak a saját korlátai. A kutyához képest kisebb a stresszt?résük, és jóval kisebb a szociális terhelhet?ségük. Ezt figyelembe vesszük, erre reagálunk, és elfogadjuk, hogy ez van, és ez nem kudarc, nem szégyellni való. Ett?l a macska nem kevesebb, mint egy kutya. Sok az önbántalmazó gyerek. Ezért kell megérteniük a „macskaságaikat”, és ahogy a macskáknál, fel kell tárni, mire van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat, azt is tudatosítaniuk kell, mi az, amit el kell fogadni, mert nincs ráhatásuk, és hogyan tudnak er?szakmentes technikákkal jól együttm?ködni saját magukkal. 

Terápia vagy látogatás

Az állatasszisztált foglalkozások egyre több területen jelennek meg. A macskaterápiával még hol találkozhatunk?

Az állatasszisztált terápiákon kívül beszélhetünk még állatasszisztált aktivitásról vagy oktatásról is.  Az állatasszisztált célja az érzelmi állapot és jó közérzet támogatása. Itt nincs el?zetes felmérés, nincs egyénre szabott fejlesztési terv és nyomonkövetés, „csak” visszük az állatot, és teret adunk a kapcsolódásnak. 

Például az id?sek otthonában szervezett látogató programok els?dleges célja nem a tartós terápiás változás elérése, hanem az „itt és most” élményének gazdagítása. A macskák jelenléte javítja a lakók közérzetét, enyhíti az elmagányosodás érzését, és lehet?séget ad a testi kontaktus megélésére –, ami sok esetben hiányzik az intézményi mindennapokból. A foglalkozások egyben mozgósítják, aktivizálják az id?seket egyszer? kognitív feladatokkal, figyelmet és munkamemóriát aktivizáló játékokkal. Sok id?s ember számára különösen fontos élmény az állat érintése, közelsége, hiszen, ha korábban saját háziállattal élt le kellett róla mondani.

Tanulás másképp – macskák az iskolában

Az állatasszisztált oktatás színtere az iskola. A cica nem vonja el a figyelmet a tanulásról?

A macskák jelenléte többféleképpen épülhet be az oktatási folyamatba. Van, amikor az óra hagyományos keretek között zajlik, és a macskákkal való játék jutalom. Más esetekben a macskák folyamatosan jelen vannak: a padokra fekszenek, a gyerekek mellett mozognak, és finoman kísérik a tanulási folyamatot. Kezdetben ez akár el is vonhatja a figyelmet, de id?vel természetessé válik, és a gyerekek képesek lesznek párhuzamosan dolgozni, és kapcsolatban lenni az állattal. Emellett beépíthet?k kifejezetten macskás feladatok is a tananyagba. Matematikai m?veletek gyakorlása történhet például akadálypályán, ahol a helyes válasz után a gyerek „átküldi” a cicát az alagúton, vagy olyan játékoknál, ahol a macska mozgása kapcsolódik a feladatmegoldáshoz. Az ilyen helyzetek nemcsak a tanulást teszik élményszer?bbé, hanem érzelmileg is biztonságosabb, „puhább” tanulási környezetet teremtenek. A tanterem ilyenkor sokszor egyfajta meleg, elfogadó térként m?ködik, ahol a gyerekek könnyebben kapcsolódnak egymáshoz és a feladathoz is.

Az állatasszisztált foglalkozások lehet?séget adnak az egyéni figyelem er?sítésére is. Míg a csoport egyik része közös feladatokban vesz részt, addig a foglalkozásvezet? egy-egy gyerekkel külön is dolgozhat. Az állat jelenléte ilyenkor különösen támogató, segíti a feladattartást, csökkenti a szorongást, és jutalmazó élményt nyújt a sikeres teljesítés után. A rutinosabb csoportokban a gyerekek maguk is aktív szerepet vállalhatnak az állat irányításában, ami növeli az autonómiát és a felel?sségérzetet.

Nem a macska gyógyít

Fontos hangsúlyozni, hogy az állat önmagában nem „gyógyít”. A hatás nagymértékben függ a foglalkozásvezet? szakmai hátterét?l, és attól, hogyan integrálja az állattal való munkát a saját szakterületébe. Egy pedagógus, egy fejleszt? szakember vagy egy gyógytornász eltér? módon használja a macskát, és más célok mentén építi be a foglalkozásba. A macska ebben az értelemben egyfajta katalizátor. Motivációt ad, csökkenti a szorongást, el?segíti a kapcsolódást, és támogató jelenlétével megkönnyíti a tanulási vagy terápiás folyamatokat.

Tudna egy konkrét példát mondani? 

Például a gyógytornában segíthet abban, hogy a résztvev?k megmozdítsák a kezüket, kinyújtsák az ujjaikat, vagy elvégezzenek egy-egy gyakorlatot – akár azért, hogy jutalomként megsimogathassák az állatot, vagy kapcsolatba léphessenek vele. De a lényeg, hogy az állatasszisztált foglalkozások közös nevez?je a jó közérzet támogatása. Mert legyen szó id?sekr?l vagy gyerekekr?l, az állattal való találkozás egyszerre mozgósít testi, kognitív és érzelmi folyamatokat.