Szerelmes lettem az adatlapodba!

Manapság életünk minden területét behálózza az internet. Míg néhány évvel ezel?tt csodabogárnak számított, aki e-mailben vagy elektronikusan kívánta intézni ügyeit, napjainkban az számít különcségnek, ha hagyományos, postai úton kommunikálunk egymással. Ha megkérdezünk valakit, hogy tulajdonképpen mire is jó az internet, nagy valószín?séggel nem kapunk teljes érték? választ. A megkérdezett személy felsorolhat lehet?ségeket, funkcionalitásokat, de az igazsághoz talán az áll közelebb, hogy az internet szinte bármire és mindenre alkalmazható.

A mindenbe pedig beletartozik az ismerkedés is. Mindannyian átéltük már azt a szorongató kételyt, mely eláraszt bennünket, ha szívünk választottját meg kívánjuk szólítani az els? vagy sokadik alkalommal. Hála az internetnek, ezzel az érzéssel – ilyen mértékben – többé nem kell találkoznunk! Felmerül azonban a kérdés, hogy ezzel többet nyerünk-e, mint amennyit vesztünk?

Az els?, internettel kapcsolatos kutatási eredmények sok esetben joggal, de talán több esetben jogtalanul „démonizálták” az ismerkedés ezen médiumát. Voltak, akik azt igyekeztek kiemelni, hogy az internet olyan közeg, mely rendkívül személytelen, így könnyen elhidegülnek egymástól a társalgó emberek. Ennek ellentmond az a hétköznapi tény, hogy szerelmek százai szöv?dnek és bomlanak szét az hálón nap mint nap. Más kutatók szerint az internet teret ad a végletesen extrém megnyilvánulásoknak, különösen az agressziónak. Ám ha ez így lenne, akkor valószín?leg igen kevesen használnák az internetet olyan intim tevékenységekre, mint például annak megvitatása, hogy aktuális párkapcsolatukban milyen komoly problémák vannak.

Szerencsére a kés?bbi empirikus kutatások rávilágítottak arra, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszer?, hiszen a negatív érzelmeken, indulatokon kívül bármilyen el?jel? emóció megjelenhet internetes tevékenységünk során. Másrészr?l pedig az is kiderült, hogy a hálón történ? interakcióink semmivel sem fejthet?ek meg könnyebben, mint a hálón kívül zajlók. Ez a megállapítás pedig visszavezet minket egy már-már közhelyszer? megállapításhoz, miszerint az internet a valós életünk leképez?dése. A különbség csupán annyi, hogy az internethasználat eszköztára más szabályszer?ségeket követ, mint amiket a való életben tapasztalhatunk…

Az eszköztár sajátosságainak hatásai

Míg egy szemt?l szembeni beszélgetésben megszámlálhatatlan verbális, non-verbális, pszichológiai, kémiai stb. információcsere zajlik, addig erre a hálón nincs lehet?ségünk. Kénytelenek vagyunk beérni néhány karakterrel, fotókkal, esetleg videókkal. Az információk f?leg vizuális úton jutnak el hozzánk és az esetek túlnyomó többségében szövegeket olvasunk. Ha Ön már használt chat-szolgáltatást, akkor pontosan tudja, hogy néhány száz f? felett milyen káosz tud eluralkodni a „közös csatornában”, ahova beírja mindenki azt, amit aktuálisan jónak lát. Ezek az üzenetek jó esetben megfontoltak, átgondoltak, körültekint?en megszerkesztettek, hogy a lehet? legjobb hatást érjék el az olvasókban. Egy ilyen közös csatornában gyakorta csak egy esélyünk van, hogy kit?njünk. Éppen ezért nyomós okunk van arra, hogy üzenetünket olyanra formáljuk, mely felkeltheti a többiek érdekl?dését, hiszen ellenkez? esetben üzeneteink már csak „zajnak” min?sülnek mások interakciói szempontjából.

Talán ez az egyik oka annak, hogy miért nem ismerkednek az emberek egy chatszolgáltatás közös csatornájában. Az internetes társalgások jelent?s része azonban nem ilyen közös csatornákon keresztül történik, hanem általában kétszemélyes interakciókban. A chaten ezek a privát beszélgetések, melyekben mindig csak két személy vehet részt. Az ilyen helyzetekben üzenetenként akár egy egész perc is rendelkezésünkre állhat, hogy gondosan megformált szöveges üzeneteinket eljuttassuk a másik fél számára, illetve kielemezzük az érkez? választ, válaszokat. Tegyük fel, hogy a célunk meghódítani a másik fél szívét. Ebben az esetben csupa olyan jelzést kívánunk adni, ami növeli az esélyét annak, hogy ez a bizonyos személy észleli érdekl?désünket, kell?en érdekesnek tart minket, figyelmet szentel nekünk stb. Természetesen a beszélgetésben a „háló másik végén” lev? személynek is vannak céljai, melyeket üzenetei tükröznek. Ráadásul mindketten számolnak a másik fél esetleges manipulatív szándékával. Hiszen a siker érdekében letagadhatunk néhány évet, néhány kilót, hozzáadhatunk méreteinkhez néhány centimétert, vagy akár el is vehetünk. A valóság ott és akkor másodlagos, hiszen a torzítás nem jár azonnali negatív következményekkel. A várható jutalom viszont olyan vonzó, hogy bevállaljuk a kis füllentéseket.

Az így kialakuló beszélgetést legjobban talán a félrevezetés táncának lehetne nevezni. Ebben a táncban mindkét fél céljának megfelel? módon kívánja lépéseivel terelni az amúgy feszít? és kínos tényeket, a másik fél pedig igyekszik ezeket sikeresen sz?rni, leleplezni. Ám erre meglehet?sen kevés esélye van, hiszen a kutatások azt bizonyítják, hogy még az úgynevezett „tapasztalt hazugságészlel?k” sem teljesítenek sokkal jobban az 50-60 százalékos találati aránynál. A chates ismerkedés mottója a „szeress azért, aki vagyok” helyett a „szeress azért, akinek mondom magam” lehetne. Aki felel?tlenül járja a táncot, elkerülhetetlenül egy olyan „hazugságspirálba” keveredik, mely végül kreált identitása összeomlásához vezet. Az összeomlást el?idézheti a leleplez?dés vagy a lelkiismeret furdalás oly’ mértéke, mely a füllentések bevallásához vezet.

Miben bízhatunk?

A rövid és egyszer? válasz: senkiben és semmiben. A kép szerencsére jóval árnyaltabb. Egyrészt minél többet használjuk a hálót, annál ügyesebbek leszünk a nyilvánvaló füllentések leleplezésében. Másrészt pedig a fent említett füllentések általában olyan részinformációkat érintenek, melyek megváltoztatása a legtöbb esetben nem okoz nagy kárt a kapcsolatban. Harmadrészt az el?vigyázatosságon túl fontos kiemelni, hogy az internetes interakciók személyes találkozások nélkül csak a legnaivabbakban tehetnek lélektani károkat. Szerencsére az átverés valószín?sége fokozatosan csökken az ismeretség id?tartamának növekedésével. Az esetleges kis füllentések spirálja egyre nehezebbé teszi a kreált identitás fenntartását, így minél régebb óta csevegünk valakivel, annál nagyobb a füllentések leleplezésének esélye. Az internetes adatlapok is szolgálhatnak bizonyítékként. Ha szkeptikusak vagyunk cseveg?partnerünk identitásában, számos esetben elhessegethetjük kételyeinket, ha megtekintjük partnerünk adatlapját.

„Az vagyok, akinek mutatom magam”

Bizonyára kevés olyan internethasználó létezik, aki még nem tekintette meg egy másik személy adatlapját. Ezen a felületen megjeleníthetjük mások számára bemutatkozó szövegünket, fotóinkat, videóinkat. Az ilyen adatlapok legf?bb el?nye, hogy egyenl? lehet?séget adnak minden ember számára a megjelenésre. Bár az adatlapokon is füllenthetünk magunkról, egy hiteles adatlap elkészítéséhez érdemes mellékelnünk egy képet önmagunkról, és egy olyan bemutatkozó szöveget, mely egyszerre kirívó és hihet?.

Ez utóbbi különösen nehéz, hiszen a tapasztalt netez?k eleve fenntartásokkal olvassák mások bemutatkozásait. Ezen a fronton is hasonló folyamatokat figyelhetünk meg, mint a chat esetében. A készít? célja, hogy felhívja mások figyelmét önmagára. Ennek érdekében olyan adatokat ad meg magáról, melyr?l feltételezi, hogy mások számára érdekesek, figyelemfelkelt?ek. Írott szövegben közölt információin kívül közzétesz magáról olyan képeket, melyeket kell? gondossággal komponált meg, hogy az a lehet? legjobban idomuljon az adatlap készítésének céljához, illetve saját személyiségéhez. A fogadó ezzel szemben fenntartások garmadájával figyeli az adatlapot, és számos „pszichológiai tesztet” futtat le saját magában arról, hogy mennyire hiteles az ott található információ. A chaten tapasztalt tánchoz képest itt annyi a különbség, hogy a tánc két lépés után véget ér.

Ha elfogadjuk, hogy az a jó adatlap, ami sok ember érdekl?dését felkelti, akkor be kell látnunk, hogy jó adatlapot általában az tud készíteni, aki eleve olyan személy, hogy képes felkelteni mások érdekl?dését. Természetesen élhetünk olyan praktikákkal, melyek el?segítik a nézettségi mutatók emelkedését. Ehhez szükségünk van némi kreativitásra. Az adatlap formai jegyei legalább olyan fontosak, mint annak tartalma. Egy hanyagul megszerkesztett oldalon senki sem tölt el szívesen sok id?t.

Másik remek módszer adatlapunk nézettségének növelésére, ha extra-szolgáltatásokkal kecsegtetjük a látogatókat. Mivel mindenki egyenl? esélyekkel indul a kibertérben, ezért létfontosságú, hogy megtanuljuk sikeresen bemutatni magunkat. Csúf példával élve, ha a saját adatlapunkat egy piaci terméknek tekintjük, akkor megfelel? marketingpolitikával nagyobb sikereket érhetünk el. Adatlapunkat telezsúfolhatjuk hírekkel, linkgy?jteményekkel, kedvenc el?adónk nehezen hozzáférhet? dalaival stb. A folyamat végén pedig olyan virtuális tereket hozhatunk létre, melyek a lehet? legjobban tükrözik személyiségünket és folyamatosan, dinamikusan b?víthet?ek. 

Szép új (hazug) világ?

Zárógondolatként fontos kiemelni, hogy a megtévesztések nem feltétlenül tudatosak. Mivel az interneten csak ahhoz az információhoz férhetünk hozzá, amit beszélget?partnerünk önmagáról elérhet?vé tesz, ezért óhatatlan, hogy önmagunk is hozzárendelünk, elveszünk, alakítunk a partnerünkr?l felállított képen. A legtöbb esetben pontosan ilyen attribúciós hibák vezetnek a "melléfogáshoz".

Addig azonban, míg az internet az ismerkedésben csak katalizátor vagy komplementer funkciót tölt be, nincs mit?l tartanunk. Attribúciós hibáink és az esetleges megtévesztések szemt?l szembeni helyzetben, kell? józansággal néhány perc alatt kiderülnek…

A pályamunka szerz?je a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakának 3. évfolyamos hallgatója