Anya és/vagy pszichológus

Frissítve: 2023. 02. 28.

Magazinok, újságok, tévém?sorok foglalkoznak komolyabb vagy kevésbé tudományos szinten a pszichológiával és annak kutatási eredményeivel. Szinte minden, csecsem?kkel és gyerekekkel foglalkozó orgánumban megjelennek olyan cikkek, amik a szül?ket informálják arról, hogy adott életkorban mi történik a csemetéjük lelkében, illetve arról, hogy különböz? jelenségeknek milyen pszichológiai háttere, hatása van. Mint általában a pszichológushallgatók, magam is meglehet?sen sok információval rendelkezem a fejl?déslélektan területér?l, így amikor kislányom még a pocakomban volt, úgy éreztem, nem nagyon kerülhetek olyan helyzetbe, amire ne sejteném a magyarázatot – vagy legalább azt ne tudnám, hogy hol tudnék több információt szerezni az adott jelenségr?l. Az élet és a kisbabám azonban bebizonyította, hogy a túl sok tudás olykor zavaró is lehet…

Az élet és a kisbabám bebizonyította, hogy a túl sok tudás zavaró is lehet

Napjainkban egyre nagyobb figyelmet fordítunk a lélektani ismeretekre. Magazinok, újságok, tévém?sorok foglalkoznak komolyabb vagy kevésbé tudományos szinten a pszichológiával és annak kutatási eredményeivel. A gyermekek fejl?dése és nevelése iránt érdekl?d? szül?k különösen kedvelik e tudományterület eredményeit. Szinte minden csecsem?kkel és gyerekekkel foglalkozó orgánumban megjelennek olyan cikkek, amik a szül?ket informálják arról, hogy adott életkorban mi történik a csemetéjük lelkében, illetve arról, hogy különböz? jelenségeknek milyen pszichológiai háttere, hatása van.

Hirdetés

Én magam örülök annak, hogy az embereket érdekli gyermekük lelki fejl?dése, hogy szeretnék megérteni, mi zajlik benne – és esetleg igyekeznek is az információkat figyelembe véve reagálni rájuk.

Mint általában a pszichológushallgatók, magam is meglehet?sen sok információval rendelkezem a fejl?déslélektan területér?l, így amikor kislányom még a pocakomban volt, úgy éreztem, nem nagyon kerülhetek olyan helyzetbe, amire ne sejteném a magyarázatot – vagy legalább azt ne tudnám, hogy hol tudnék több információt szerezni az adott jelenségr?l. Az élet és a kisbabám azonban bebizonyította, hogy a túl sok tudás olykor zavaró is lehet… Már a szül?ágyon megszólaltak pszichológiai tanulmányaim „vészcseng?i”, amikor születése után pár perccel kislányom nem kezdett el azonnal szopizni. Hiszen én azt olvastam, hogy a szopás egy reflexes folyamat, aminek m?ködnie kell – ha pedig nem m?ködik, akkor valami baj van. A szülészn? persze megnyugtatott, hogy szegény fáradt, hiszen most született meg, és persze nem sokkal kés?bb szopott is az én babám.

Kés?bb a mozgással kapcsolatban jöttek el? a rémképek, mivel az én lánykám az átlagosnál sokkal lassabban érte el a mozgásfejl?dés különböz? lépcs?fokait. El?szedtem a tankönyveket, hogy utánaolvassak, hol kellene éppen tartanunk. Hiába mondta a gyerekorvos, hogy szerinte nincs semmi baja a gyerekemnek, én már attól féltem, ha nem fejlesztjük a mozgását, az iskolában diszlexiás lesz, és tanulási gondokkal küzd majd – hisz’ ezek a kés?bbi problémák már akkor el?vételezhet?k, amikor a baba mozgása nem a megfelel? ütemben vagy módon halad. Ilyen jellemz? például a mászás kimaradása, vagy a megkésett fejl?dés. Én, mint aggódó anyuka és a pszichológiában valamelyest jártas személy, rögtön segítséget kerestem, és tudni akartam, hogy neurológiailag minden rendben van-e. A vizsgálatokra nagyon sokára kaptunk id?pontot, de a fejleszt? foglalkozásokat már elkezdtük. Mire eljött a neurológiai vizsgálat ideje, már kezdett beindulni a kicsikém mozgása. Persze az orvosok semmi komoly problémát nem állapítottak meg, és a gyerekorvos arcán is csak a „Na ugye, én megmondtam!” – mosolya ült.

Az alvással nem volt semmi problémánk, de a 9. hónaptól kezdve kisbabám gyakran felébredt éjszakánként. Felvonultatva összes err?l meglév? tudásomat, megint kissé tanácstalanul álltam a dolog el?tt. Eszembe jutott, hogy itt a szeparációs szorongás ideje, amire jellemz?, hogy a kisgyerekben félelmet kelt, ha rövid id?re is, de elszakad anyjától, s mivel az alvás egy szeparációs helyzet, ez okozhat alvási problémákat. De lehet, hogy éppen fejl?dési ugrás el?tt állunk (nem sokkal ezután kezdett kúszni) és emiatt nem tud nyugodtan pihenni… Lehetett persze azzal is magyarázni, hogy éppen jöttek a fogai, de azzal is, hogy esetleg kevés a tej és egyszer?en a korgó gyomra ébreszti fel… Magyarázat tehát van b?ven erre a jelenségre is.

„Szigorú” anyai szívem és pszichológus énem akkor is konfliktusba kerül, amikor babácskám hisztizik az egyedül történ? elalvás miatt. Egyfel?l – józan ésszel – azt gondolom: ha már egyszer ezt sikerült megtanulnia, akkor ne szokjon arra rá, hogy mi altatjuk el, viszont rögtön eszembe jut Erikson fejl?déslélektani modellje, miszerint a gyermekben 1 éves koráig alakul ki a bizalom, illetve bizalmatlanság képessége. Ha tehát a baba azt tapasztalja, hogy ha szól a világhoz – vagyis hívja a szüleit – s azok pozitívan reagálnak rá, akkor bízni fog a világban és önmagában is.

Természetesen még számos olyan helyzet van, amikor a sok ismeret inkább elbizonytalanít, mint magabiztossá tesz. Mindemellett persze azt gondolom, hogy bizonyos mennyiség? pszichológiai ismeretre szükség van és a lelki jelenségeket nem szabad alábecsülni, de talán érdemes odafigyelni arra, hogy az információk halmaza ne homályosítsa el a természetes anyai ösztönöket és megérzéseket. Hiszen minden egyes baba lelkének legjobb ismer?je az édesanyja.

A szerz? a Károli Gáspár Református Egyetem negyedik évfolyamos hallgatója

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom