a sok stressz és frusztráció következtében ideges, kiszámíthatatlan lesz
Hirdetés
A folytatás egy pszichológushallgató szemével
Rómeó és Júlia - ha nem haltak volna meg...
Frissítve: 2015. 08. 24.
Rómeó és Júlia szerencsésen összeházasodnak hát... de természetesen nincs maradásuk Veronában, így valóban kényszerülnek elszökni családjaik haragja el?l. Rómeó csak a barátainak hagyja meg, hová utaznak: kalandos, messzi hegyvidékre, öreg nagynénje elhagyott birtokára, ahol ottlétük titokban maradhat. Abban reménykedik, itt menedéket és boldogságot találnak.
Ez így is történik.
A kettejük közti kezdeti nagyon er?s vonzalom, ami részben a nehézségeknek, a másik fél elérhetetlenségének, az akadályoknak a következménye volt, szép lassan nyugodt, boldog kapcsolattá válik.
Történetünk befejezését mindenki jól ismeri.: tragédia. A „mi lett volna, ha mégsem” gondolatával pedig már rengetegen, sokszor eljátszottak – de nézzünk most mégis egy másik megközelítést. A kapcsolatok alakulásának témája kapcsán, nem megszokott, de mégis shakespeare-i néz?pontból.
Rómeó és Júlia szerencsésen összeházasodnak hát... de természetesen nincs maradásuk Veronában, így valóban kényszerülnek elszökni családjaik haragja el?l. Rómeó csak a barátainak hagyja meg, hová utaznak: kalandos, messzi hegyvidékre, öreg nagynénje elhagyott birtokára, ahol ottlétük titokban maradhat. Abban reménykedik, itt menedéket és boldogságot találnak.
Ez így is történik.
A kettejük közti kezdeti nagyon er?s vonzalom, ami részben a nehézségeknek, a másik fél elérhetetlenségének, az akadályoknak a következménye volt, szép lassan nyugodt, boldog kapcsolattá válik. Így hát a másikról alkotott els?, kizárólagos pozitív vélekedéseik is színesebbé válhatnak... (Néhol nem is maradnak olyannyira egyöntet?en pozitívak…)
Megismerik egymást. Júliáról például kiderül, hogy képtelen f?zni, és nem is szándékszik soha – ahogy takarítani sem: hatalmas hisztériával adja szíve szerelme tudtára ezt, aki igyekszik a helyzetet kezelni, és meg is nyugtatja Júliát, hogy soha nem kell majd a szép fehér kezeit padlómosással elcsúfítania: elvégre ? mégiscsak Rómeó, egy Montague, a felesége nem dolgozhat, mint egy cseléd. Megengedhetik maguknak azt a kényelmet, amiben eleddig is részük volt. Plusz nyomás a döntéshez, hogy Rómeó barátai révén végül amúgy is kiderült hollétük – és levelet is hozott már egy futár, hogy a „trónörökös” egyetlen fiú sürg?sen térjen haza a szül?i házba – így hát végül, néhány hónap után valóban ezt a megoldást választják: egyszer?bb és kényelmesebb lesz Veronába menniük és könnyebb lesz a családi vagyonból szolgák sürg? hada között élniük.
És ráadásul jön az els? kis Rómeó is majd – neki pedig a legjobbat kell kapnia mindenb?l.
Az esküv? kész ténye, az id? reményeik szerint majd csak kibékíti a két családot...
Ez persze nem történik meg olyan könnyen.
Végül Capuleték ugyan beletör?dnek a megmásíthatatlan ténybe, hogy egy szem leánykájuk már Montague, de a „békés egymás mellett élés” évek múlva sem valósul meg tökéletesen.
Júliának persze még nehezebb a dolga az ellenséges, ?t el nem ismer? Montague-környezetben, ahol ? csak egy „Capulet”: a sok stressz és frusztráció következtében ideges, kiszámíthatatlan lesz, amit Rómeó sokáig elhallgat és megért, de id?vel egyre kevésbé tolerál. Nevezhetjük akár nevén is azt a konfliktusspirált, ami szép lassan begy?r?zik a mindennapjaikba: a megoldatlan problémák újabb és újabb vitákat szülnek, amik egyre kezelhetetlenebbé válnak – f?leg Rómeó szemszögéb?l. Az érzelmi diszharmónia – azaz a félig pozitív, félig negatív megítélés –egyre jobban er?södik benne Júliával szemben.
Júlia viszont az idegen környezetben csak Rómeóra támaszkodhat: megmarad rajongani érte ugyanúgy, mint az els? pillanatokban. Néha ugyan gy?lölve gy?löli Rómeót azért, mert nem védi meg ?t a Montaguek utálatától – ahogy azt ? elvárná –, de ugyanakkor jobban is szereti mindennél. ? inkább rá van utalva Rómeóra, mint Rómeó ?rá: a függés részér?l jóval szorosabb, nélküle nincs semmije és senkije.
Rómeó kevésbé kötelez?dik el: az akkor még praktikusnak látszó döntés következtében hogy Veronában élnek, nem áldozza végül a családját és a származását is a kapcsolatra (ahogy az idegen környezetbe került Júlia mindenét) – vagyis „kevesebbet fektet be”.
Kapcsolatuk akkor törik meg, amikor Júlia a sok idegeskedés következtében elveszíti a babát (sohasem derül ki, hogy Rómeó anyja egy rossz pillanatban véletlenül lelökte a lépcs?r?l Júliát). A tragédia lesújtja mindkettejüket – Júlia idegállapota egészen ingatag lesz, végül összeroppan, Rómeó védekezésképp visszahúzódik és elnémul a kapcsolatban – mint ez a férfiak igen gyakori stratégiája…
Aztán felt?nik a színen a szép Rosa fájdalmas szerelmének emléke is (ha a történet legeleje még a fejünkben van, talán most felrémlik, miért oly búsan mutatkozik be h?sünk ott), az amúgy is „hirtelen” Rómeó nála most megértést, nyugalmat talál, váratlanul beleszeret – és így egy kívülálló harmadik személyt?l kezd szép lassan függeni.
A szorongó, magára maradt, mindent elveszített, ámde reménytelenül szerelmes Júlia pedig kilátástalannak ítélve a helyzetet, egy heves veszekedés során egy t?rrel leszúrja Rómeót. A dulakodás hangjaira megkésve érkezik a segítség: Rómeó már halott, amikor Montague asszony a szolgákkal beviharzik a szobába. Az anyós kivérzett fiát látva fájdalmában, indulatában puszta kezével megfojtja az eddig is gy?lölt (és már amúgy is ?rültnek tartott) Júliát.
Ezért kés?bb a bíróság halálra ítéli – a két család közötti viszony pedig visszatér a régi kerékvágásba.
Valóban ennyire haszonelv?en m?ködnénk? Hajlamosabbak vagyunk sokáig kitartani és a jót elvárni valaki mellett, akivel a kapcsolatunkba sok energiát és id?t fektettünk? Választjuk a kényelmesebb, megszokott utat, hogy minél kevesebbet áldozzunk, még ha kockázatok is vannak? És ha látunk jobb alternatívákat, bizony össze fogjuk hasonlítani jelenünkkel a lehet?ségeket – komoly közgazdász fejjel?
Thibault és Kelley (1959) azt húzza alá, hogy mindent meghatároz az, mennyi a költség és mennyi a nyereségünk – erre alapozták a csereelméletüket. Piaci értékünk van ezen gondolatok szerint... és nem vagyunk mi magunk se mások, mint számítgató keresked?k. Rusbult hozzáteszi még, hogy alapvet?en meghatározó az is, hogy mennyit fektetünk be. Ha sokba került hát a táskánk, amit évek óta hordunk és elég kopott is már – nehezebben fogjuk lecserélni egy újra, mintha csak egy olcsó helyett vennénk egy divatos, új darabot. Nem engedhetünk meg magunknak nagy veszteséget, ha még hordható tovább az a táska... Júlia sokat áldozott, Rómeó kevesebbet. Nem is kötelez?dött úgy el. A piaci csereelmélet pedig, ha a táskához nem is kegyetlen – de az emberi kapcsolatainkban elkerülhetetlenül az lesz.
Valóban a saját nyereségünket néz? közgazdász-világban létezünk?
Felhasznált irodalom:
L?rincz László (2006) – A vonzás szabályai, letöltve 2008.10.19. http://www.socio.mta.hu/mszt/20062/005.pdf
Fiske: Társas alapmotívumok. 2006. Osiris Kiadó
A pályamunka szerz?je az Eötvös Loránd Tudományegyetem PPK pszichológia 3. évfolyamos hallgatójaMIPSZI hírlevél
Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.
Aktuális magazinból
Technológia és pszichológia találkozása
Lélek és gépek
A nyomtatott kiadás február 22-én jelent meg az újságárusoknál, de az idei év els? lapszámát regisztrált felhasználóként már online is olvashatja fiókjából! Legyen mindig kéznél a ...
Tovább olvasom
MIPSZI HÍRLEVÉL
Értesüljön következő lapszámunk megjelenésekor.
Küldünk egy rövid értesítést, amikor megjelenik az új MIPSZI lapszám és elérhetők a friss magazinos tartalmak.
Értesítést kérekMagazinok
Hogyan olvasnál?
eMagazin
Digitális magazin
A Mipszi lapszámai digitális formában is elérhetők. Válaszd az online olvasást, ha gyorsan szeretnél hozzáférni az aktuális és korábbi tartalmakhoz.
Print kiadványok
Nyomtatott magazin
Rendeld meg a Mipszi nyomtatott lapszámait, ha kézbe vehető kiadványként szeretnéd olvasni a magazint, vagy egy-egy konkrét lapszámot vásárolnál meg.
Válogatott tartalmak
Tematikus magazinok
Válogatott tematikus csomagok egy-egy pszichológiai témára rendezve. Akkor hasznos, ha célzottan egy témakör cikkeihez szeretnél hozzáférni.
