Egészen a legutóbbi id?kig a szerelem egyedül a m?vészet tárgya volt
Hirdetés
avagy mit mond a tudomány a szerelemr?l?
Szerelem megért? módban
Frissítve: 2015. 08. 25.
Az evolúciós logika szerint az ideális férfi mindamellett, hogy kedves, megért? és intelligens, f?ként jókép?, izmos, gazdag, és imádja a gyerekeket. Hölgyeim, ugye megdobban a szívük? És az jár az eszükben: ilyen nincs. Vannak jóvágású milliomosok, de ?k általában nem a h?ség mintaképei, és viszonylag ritkán lehetne ?ket rávenni a pelenkacserére. Nem így a gondoskodó típusúakat, ám az ? megbízhatóságuknak van egy negatív összetev?je: nem olyan ?rjít?en vonzóak. Ezt az ellentétet sok n? (és ijeszt?en sok állatfaj n?sténye) úgy próbálja meg áthidalni, hogy a szuperpasi, az alfahím lesz a gyerek biológiai apja, míg a stréber lesz az, aki felneveli. A DNS-tesztek elérhet?vé válásával rengeteg családi tragédia született abból, hogy akár több évtized után derült fény arra, nem az a gyerekek biológiai apja, aki magát annak gondolta.
Egy férfi számára az evolúciós sikeresség úgy érhet? el, ha minél több n?t tud megtermékenyíteni. A szexuális változatosság kultúrától függetlenül vonzza a férfiakat, bármilyen sok kulturális és társadalmi tiltás áll ennek útjában. „A férfiak disznók”-elv intuitív értése mellett ezt rengeteg pszichológiai kutatás igazolta. A férfiak fizetnek a valós és virtuális szexért (prostitúció és pornó), a férfiak töltik meg a könny? kalandok reményében a szórakozóhelyeket (vagyis csak nekik kell érte fizetniük, a n?knek rengeteg szórakozóhely ingyenes), és követnek el szexuális er?szakot. Egy anekdotikus kutatás szerint a férfiak átlagosan minden harmadik másodpercben gondolnak a szexre (több férfi említette erre nekem: „Csak?”)
„A lány már másnapra megváltozott, máskor oly szemérmes pillantása szabadabban járt körbe, haját kibontotta, és a szélben lobogtatta, elmulasztotta az istentiszteletet és az imádságot, s magában egy rövid, szerelmes dalt dúdolt, amelyre pedig senki sem tanította. A változás napról napra er?södött, míg a hajadon éjszakánként már párnái közt hánykolódva hangosan kiáltozta az ifjú nevét, kedvesének nevezte, és vágyakozva hívta ?t.[i]”
Hesse mágiának tulajdonítja a hajadon átalakulását, pedig mondhatná csak azt: szerelmes lett. Mi okozta ezt az érzést? Megmagyarázhatatlan, misztikus, földöntúli dolog? Lehet-e erre a rendkívüli eseményre tudományos magyarázatot találni? Egyáltalán érdemes-e?
Válaszom: lehet, de csak annak érdemes ezzel foglalkoznia, aki a tudománytól függetlenül képes egy kis romantikus, háborítatlan szigetet meg?rizni a megmagyarázhatatlan szerelem számára. Ugyanis a modern pszichológia válaszai egyáltalán nem fennköltek, s?t inkább leleplez?ek.
De kezdjük az elején.
Egészen a legutóbbi id?kig a szerelem egyedül a m?vészet tárgya volt. Születtek szisztematikus megközelítések is, gondoljunk csak Stendhal híres A szerelemr?l[ii] cím? könyvére. A 20. században azonban a pszichológia beszippantotta magába ezt a témát is. Ne Freud pszichoanalitikus m?veire gondoljunk, egy évszázaddal kés?bb visszatekintve Freud még csak pszichológiával foglalkozó gondolkodónak t?nik, akárcsak Stendhal volt. Megközelítésük tudományos igény? volt, noha soha egy pillanatra sem voltak rossz írók: megmaradtak romantikusnak és nagyravágyónak.
A mai pszichológia sokkal többet, és valljuk be, sokkal kevésbé romantikusat mond a szerelemr?l. Sok kutató az empirikus kutatás klasszikus módszereivel (kérd?ívezés, interjúk) gy?jti össze a szerelem-szeretet kérdéseit. Mégis, a legfontosabb irány, az evolúciós pszichológia Darwin merészen eredeti és éles szem? megfigyeléseib?l táplálkozik[iii]. A fejl?d? etológia és a spekulatív szociobiológia találkozásából született meg a 1980-90-es évekre az evolúciós pszichológia[iv].
Természettudomány jött létre, melyben a megfigyelések tárgya maga az ember lett. Az irányzat visszahelyezte az embert a természetbe, és úgy vélte, hogy ahogy az ember testi és mentális képességei, úgy érzései és viselkedése is tükrözi azt, hogy mi volt az elmúlt néhány százezer évben adaptív, és növelte meg annak lehet?ségét, hogy az egyed genetikai készlete továbbadódjon a következ? nemzedékbe. Felvetette, hogy igenis az ember valamilyen, és ez a valamilyenség vizsgálat tárgya lehet. Vannak n?k és vannak férfiak, és az intuitíve oly elvitathatatlan különbségeik nem csupán társadalmi konstrukcióknak köszönhet?ek.
Trivers[v] nevéhez köthet? a legfontosabb felfedezés az emberi szexualitással kapcsolatban. Trivers úgy vélte, hogy minden faj hím és n?stény egyedeinél meghatározó a morfológia, a szexuális viselkedés és érzések (!) szempontjából, hogy a két nem mekkora mértékben vesz részt az utódok létrehozásában és felnevelésében. A legtöbb állatfajnál, de f?ként az eml?söknél meglehet?sen egyenl?tlenek a viszonyok. A n?stény jóval többet invesztál az utódok felnevelésébe: eleve nagyobb és korlátozottabb hozzáférhet?ség? ivarsejttel vesz részt a szaporodásban. A n?stény ivarsejt több tízezerszer nagyobb lehet, mint a spermium, és míg a spermiumok termelése az egész élet során szakadatlan és gyakorlatilag korlátlan, addig a n?sténynek korlátozott számú petesejtje van[vi]. Ez el is fogyhat egyszer: ez a menopauza oka az embereknél. Az eml?söknél a n?stények hordják ki az utódokat, és születésük után is f?ként ?k táplálják. A hím vagy beszáll az „üzletbe” vagy nem. Jobbára nem, de meg kell mondani, hogy ez a legtöbb faj esetében ökológiai tényez?kön múlik.
A n?stények vállalják az óriási megterhelést, ugyanakkor utódaik száma er?sen véges. A hímek a legtöbb esetben a gyereknevelést megússzák, s?t, ha ügyesek, utódaik száma hihetetlen méreteket ölthet. Gondoljunk csak például az elefántfókákra: egy-egy hím hatalmas n?stény-csapatok kizárólagos bikája lehet, de az embernél is vannak kézzelfogható példák, ha a poligám társadalmak uralkodóit vesszük: egy szultánnak a több száz f?s háreméb?l könnyen születhet több száz gyermeke.
Ezek után nem kell nagy logika, hogy belássuk, a n?stények értékes „er?források”, akik biztosíthatják a hím génjeinek következ? generációba való átjutását. A hímek versengeni fognak ezekért az er?forrásokért, miközben a n?stényeknek nincs más dolguk, mint hogy válogassanak a jobbnál jobb ajánlatok között. Így van ez minden állatfajnál – ahol pedig netalántán a hím vállal nagyobb ráfordítást az utódokért (pl. halak között a harcsa), ott a viszonyok is fordítottak. Általában véve elmondható, hogy a hímek agresszívabbak, egymással verseng?bbek, testfelépítésük robusztusabb, és a szexuális változatosság arcpirító mérték? késztetését hordják magukban. A n?stények szemérmesek és megválogatják, hogy kivel pározzanak, testfelépítésük közel sem olyan er?teljes, ugyanakkor az utódgondozáshoz szükséges képességek és késztetések széles skálájával vannak felvértezve.
A n?stényeknek sokféle szempontjaik lehetnek a partnerválasztásban, ahogy a hímek is sokféleképpen biztosíthatják a nagyobb sikerüket a gyengébb nemnél. Nem árulok zsákbamacskát, az evolúciós pszichológia szerint az embernél sincs ez másként, bármennyire is ellentmond a jóérzésünknek. A katolikus egyház álláspontját tükrözve a fogamzásgátlás el?tti korban a szexualitás célja tényleg a gyereknemzés volt. A n?k minden kultúrában igyekeznek olyan férfit találni, akinek génjei jók és tekintve, hogy némi, nem túl magas szint? monogámiára a férfiak is rávehet?k, emellett még invesztálnának is az utódokba. Az evolúciós logika szerint az ideális férfi mindamellett, hogy kedves, megért? és intelligens, f?ként jókép?, izmos, gazdag, és imádja a gyerekeket. Hölgyeim, ugye megdobban a szívük? És az jár az eszükben: ilyen nincs. Vannak jóvágású milliomosok, de ?k általában nem a h?ség mintaképei, és viszonylag ritkán lehetne ?ket rávenni a pelenkacserére. Nem így a gondoskodó típusúakat, ám az ? megbízhatóságuknak van egy negatív összetev?je: nem olyan ?rjít?en vonzóak. Ezt az ellentétet sok n? (és ijeszt?en sok állatfaj n?sténye) úgy próbálja meg áthidalni, hogy a szuperpasi, az alfahím lesz a gyerek biológiai apja, míg a stréber lesz az, aki felneveli. A DNS-tesztek elérhet?vé válásával rengeteg családi tragédia született abból, hogy akár több évtized után derült fény arra, nem az a gyerekek biológiai apja, aki magát annak gondolta.
Egy férfi számára az evolúciós sikeresség úgy érhet? el, ha minél több n?t tud megtermékenyíteni. A szexuális változatosság kultúrától függetlenül vonzza a férfiakat, bármilyen sok kulturális és társadalmi tiltás áll ennek útjában. „A férfiak disznók”-elv intuitív értése mellett ezt rengeteg pszichológiai kutatás igazolta[vii]. A férfiak fizetnek a valós és virtuális szexért (prostitúció és pornó), a férfiak töltik meg a könny? kalandok reményében a szórakozóhelyeket (vagyis csak nekik kell érte fizetniük, a n?knek rengeteg szórakozóhely ingyenes), és követnek el szexuális er?szakot. Egy anekdotikus kutatás szerint a férfiak átlagosan minden harmadik másodpercben gondolnak a szexre (több férfi említette erre nekem: „Csak?”).
A férfiaknál is különválik az ideális n? attól függ?en, hogy céljai mire irányulnak. Családalapítás szempontjából a legjobb választás egy kell?en fiatal, pubertást nemrég elhagyó szemérmes sz?z, a termékenység minden jelével. Ezek a jelek fontosak abban az esetben is, ha férfi rövid távú kapcsolatot próbál kialakítani, azonban ebben az esetben a n? szexuális tapasztalatlansága (szüzesség) és tartózkodása (szemérmesség) hátrányos. A pornófilmekben ezt a n?i típust igyekeznek megjeleníteni „a piac”, vagyis a férfiak ízlésének nyomására.
A termékenység jelei a n?i test minden részén felfedezhet?ek. Az egyik az arc. A megfelel? n?i nemi hormon- (ösztrogén)-szint jele a kicsiny, sz?rtelen, nem csontos arc, a vastag, vérb? ajkak. A hibátlan b?r a betegségek hiányát, míg a szimmetria a fejl?dés során el?forduló betegségek hiányát jelzi. A termékenység közvetlen jellemz?je az ideális, 2:3 arányú derék-csíp? arány. Ez a tipikus „homokóra-alak”; a modellek számára ideálisnak tartott 90-60-90-es méret is tükrözi a férfiak derék-csíp? preferenciáját[viii]. Minden intuíció ellenére a szép, kerek, telt keblek nem az utódok táplálása szempontjából lényegesek, a legtöbb f?eml?s fajnál (pl. csimpánz) a mellek ugyanis laposak, mégis képesek elegend? tejet el?állítani. Bizonyos elképzelések szerint[ix] a sebészkés, melltartó-el?tti világban a formás, feszes mellek a fiatalság megkérd?jelezhetetlen jelei. A n?i test kellemes gömbölydedsége a peteéréshez nélkülözhetetlen testzsír-százalékot mutatja.
Ha már így elkalandoztunk a test irányába, akkor el kell mondani, hogy a férfi izmossága egyrészt tükrözi azon képességét, hogy sikeres vadász legyen, másrészt a férfiak közötti er?s konkurencia- és dominancia-harcokban van nagy jelent?sége. Azonban míg a sikeres vadász nem feltétlenül er?s testalkatú, tekintve, hogy általában nem oroszlánnal kellett megküzdenie, illetve, hogy az ellen úgysem számít, hogy valaki izomgyúró vagy szikár, addig a sikeres harcosnak kifejezetten el?nyös a nagy izomtömeg. A férfi rátermettsége, magas tesztoszteron-szintje látható arcán és másodlagos nemi jellegein (testalkat, izomzat, csontok vastagsága, magasság, sz?rösség). Bármily meglep?, az evolúciós szempontok kiválóan magyarázzák az emberi nem hímjeinek evolúciós rokonainkhoz viszonyítva óriási péniszét is.
Az evolúció érdekes lenyomata a hereméret[x] és a két nem közötti méretkülönbség. Mindkett? végs? soron ökológiai viszonyoktól függ. F?eml?s rokonaink változatos ökológiai körülmények között élnek. Ezek a körülmények megszabják azt is, hogy milyen társas csoportban élnek az adott faj tagjai. Nagy területen szétszórt, kicsiny halmozódást mutató táplálék esetében a faj tagjai egymástól függetlenül fognak kóborolni. Itt a n?stény mellé szeg?dik a hím, aki a nagy terület miatt képtelen egyben tartani egy háremet. Itt nincs versengés a hímek között, így a hímek nem szelektálódnak nagyobbra a n?stényeknél. Ilyen a gibbon. A gorilla kisebb háremet tart, itt szükség van arra, hogy a megvédje a többi hímt?l n?stényeit, így mintegy kétszer akkorák a hímek, mint a n?stények. A csimpánzok táplálékai még a gorilláénál is jobban halmozódnak, így nagy csoportokban élnek. Ezeket egy hím nem tudja egyben tartani, így a hímek csoportosan élnek együtt. Van némi, de nem túl sok versengés a n?stényekért. Ezért a csimpánz testmérete közepes mértékben haladja meg n?stényét. A gorillák és gibbonok n?stényeit csak egy adott hím termékenyítheti meg, viszont a csimpánzoknál a n?stények párosodnak minden hímmel, azért, hogy megel?zzék a csimpánzkölykök megölését. Emiatt a csimpánzoknak jóval (testmérettel korrigálva 16-szor) nagyobb heréik vannak, mint a gorillának. Ennek oka, hogy a nagyobb here több spermiumot jelent, ami nem hátrány akkor, ha a n?stény minden csapatba tartozó hímmel közösül[xi]. Az ember heréje nagyobb, mint a gorilláé, de kisebb, mint a csimpánzé, ami közepes promiszkuitásra utal. Ez jól összekapcsolható azzal, hogy az emberszül?k általában monogámiában nevelik közös gyerekeiket, azonban néha mindkét nem tagjai „félrepillantanak”[xii].
Az embernél viszonylag kicsi, de konzekvensen el?forduló különbség van a n? és a férfi testmérete között, ami azonban jelentékenyebbnek t?nik, ha a két nem izomzatának eltérését vesszük. Ez arra utal, hogy a férfiak a n?kért nemritkán a nyers er?szak terepén küzdöttek meg.
Azonban nemcsak a test árulkodik fajunk eredetér?l, hanem szexuális érzéseink is. Ha valaki meg akarja határozni a szerelem leglényegét, nem lesz könny? dolga. Vannak bizonyos jellemz?k, amelyek „bejósolják”, hogy két ember milyen valószín?séggel esik szerelembe egymással. Ezek egyike a fizikai, lelki és mentális hasonlóság, másik a két személy közötti fizikai távolság, a harmadik pedig az, hogy mennyire ismeri egymást a két személy. Ami azonban e mögött van, és tényleg a szerelem lényege, már nem fogalmazható meg olyan egyszer?en. Mégis a legtöbb kutató arra jutott, hogy ez nem más, mint a puszta szexuális vágy, amely arra sarkallja az embert, hogy a vágy tárgyával egyesítse genetikai készletét. A szépség pedig olyan jellemz?k összessége, amelyek adaptivitást tükröznek.
Két fontos megjegyzést kell még tenni. Hatalmas eltérés van aközött, hogy milyen környezetben szelektálódtak ki a fent említett szexuális preferenciáink, s hogy ma milyen környezetben élünk. Ez több félreértésre is adhat okot. Az emberek nem azért szeretkeznek sokat, mert sok gyereket szeretnének. Éppen, hogy sokat szeretnének szexelni, az esetek dönt? többségében anélkül, hogy abból gyerek szülessen. Fogamzásgátlás nélkül azonban a kett? együtt járt egymással az evolúciós régmúltban, így az evolúciónak elég volt, hogy a szex utáni vágyat hozza létre ahhoz, hogy elég sok gyerek szülessen. Ha az emberek célja az lenne, hogy terjesszék genetikai anyagukat, akkor minden férfi spermadonornak állna. Nem azért választunk szép feleséget, hogy genetikai anyagunkat egy minél tökéletesebb genetikai anyagú n?ével egyesítsük, hanem mert bennünk van a szépség és fizikai vonzer? szeretete.
A másik megjegyzés, hogy a szexualitás ezen megközelítése (ahogy általában véve az evolúciós pszichológia) csupán leíró, és nem normatív jelleg?. Csak arról beszél, hogy mi jellemz? az emberekre, arról nem, hogy mi lenne a helyes. Steven Pinker[xiii] még azt is megjegyzi, hogy mindez a boldogsággal sincs kapcsolatban: lehetünk attól még tökéletesen boldogok (és legyünk is!), hogy preferenciáink mások, vagy netalántán viselkedésünk nem adaptív. Elvégre az emberi történelem nem más, mint ezen evolúciós adottságok saját igényeinkre való formázása a kultúra által. Szóval legyünk boldogok és szerelmesek – függetlenül, attól, hogy ez mit jelent az evolúciós pszichológia szemszögéb?l!
[i] Hermann Hesse (2001) Assisi Szent Ferenc gyermekkorából. A szerelmes ifjú. Cartaphilus, Budapest. 92. o.
[ii] Stendhal (2000) A szerelemr?l. Kalligram, Budapest
[iii] Lásd Charles Darwin (1859/2004) A fajok eredete. Neumann, Budapest, illetve Charles Darwin (1871/1923) Az ember származása és a nemi kiválasztás. Athenaeum, Budapest cím? könyvét
[iv] Bereczkei Tamás (2003) Evolúciós pszichológia. Osiris, Budapest
[v] Robert Trivers (1985) Social Evolution. Menlo Park. Ca: Benjamin/Cummings
[vi] Bereczkei (2003)
[vii] Steven Pinker (2002) Hogyan m?ködik az elme. Osiris, Budapest
[viii] Bereczkei (2003) 208.o.
[ix] Geoffrey Miller (2006) A párválasztó agy. Typotex, Budapest
[x] A témával foglalkozik mind Csányi Vilmos (1999) Az emberi természet. Vince, Budapest, mind Bereczkei (2003), mind Pinker (2002)
[xi] Jane Goodall (1975) Az ember árnyékában. Gondolat, Budapest
[xii] Steven Pinker (2002) Hogyan m?ködik az elme. Osiris, Budapest
MIPSZI hírlevél
Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.
Aktuális magazinból
Technológia és pszichológia találkozása
Lélek és gépek
A nyomtatott kiadás február 22-én jelent meg az újságárusoknál, de az idei év els? lapszámát regisztrált felhasználóként már online is olvashatja fiókjából! Legyen mindig kéznél a ...
Tovább olvasom
MIPSZI HÍRLEVÉL
Értesüljön következő lapszámunk megjelenésekor.
Küldünk egy rövid értesítést, amikor megjelenik az új MIPSZI lapszám és elérhetők a friss magazinos tartalmak.
Értesítést kérekMagazinok
Hogyan olvasnál?
eMagazin
Digitális magazin
A Mipszi lapszámai digitális formában is elérhetők. Válaszd az online olvasást, ha gyorsan szeretnél hozzáférni az aktuális és korábbi tartalmakhoz.
Print kiadványok
Nyomtatott magazin
Rendeld meg a Mipszi nyomtatott lapszámait, ha kézbe vehető kiadványként szeretnéd olvasni a magazint, vagy egy-egy konkrét lapszámot vásárolnál meg.
Válogatott tartalmak
Tematikus magazinok
Válogatott tematikus csomagok egy-egy pszichológiai témára rendezve. Akkor hasznos, ha célzottan egy témakör cikkeihez szeretnél hozzáférni.
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.