A KÉPzelet hatalma

Frissítve: 2015. 08. 24.

Nehéz szituációk el?tt képzeljük el a lehet? legjobb eshet?séget, vizsgánál egy szerencsés tételhúzást, egy kedves, segít?kész vizsgáztatót, egy fellépésnél magabiztosságot, tapsoló közönséget, kínos beszélgetés el?tt a másik megértését, szeretetét, egy mosolyt, és mindenképpen a saját nyugalmunkat. Orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a betegek, akik meg akarnak gyógyulni, sokkal nagyobb százalékban lesznek újra egészségesek, mint akik feladják.

a képek a tudattalanunkra hatva olyan er?ket mozgósíthatnak bennünk, amelyek létezésér?l korábban talán nem is tudtunk

A világot érzékszerveink sz?r?jén át érzékeljük. Amilyen éles a látásunk, olyan messzire látunk el, amilyen jó a hallásunk, olyan messzire hallunk, minél jobb az ízlelésünk és a szaglásunk, annál élvezetesebb egy étel, minél kifinomultabb a tapintásunk, annál kellemesebb egy érintés.

Képzeljünk el egy éttermet, ahol halk zene szól, gyertya világítja meg a lágy formákat, s egy illatos finomságoktól roskadozó asztalnál ízesebbnél ízesebb falatok várnak ránk!

Ha volt már részünk hasonló élményben, biztosan emlékszünk is rá. Ugyanis az emberi agy m?ködésének jellegzetessége, hogy egy emlék annál jobban megmarad, minél több érzékszervet hatása alá von. A leghatékonyabb a tanulás, ha amellett, hogy a könyvbe temetkezünk, hangosan is elolvassuk az anyagot, és saját vázlatot vagy ábrákat is készítünk, mert a látásunk és a hallásunk is intenzíven részt vesz a munkában. Még jobb, ha van lehet?ségünk gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat, mert ha „csináljuk” is, még er?sebben emlékezetünkbe véssük. (Egyszer? példával élve: gyorsabban megtanulhatunk töltött káposztát f?zni, ha amellett, hogy hangosan felolvastuk, ki is próbáljuk a receptet.)

Hirdetés

Az érzékszervek és az emlékezetünk összejátszása nemcsak egy tananyag „beevésénél” fontos. Hasznos lehet számunkra ez az együttm?ködés, ha egy nehéz, frusztráló helyzetre készülünk. Egy ránk váró felelés, egy vizsga, egy fellépés vagy egy tisztázó beszélgetés jó el?re kellemetlen perceket okozhat, ha nem érezzük magunkat kell?en felkészültnek, rátermettnek, ha híján vagyunk az önbizalomnak, ha kétségek gyötörnek, vajon hogy sül majd el. Legszívesebben gondolni sem akarunk a ránk váró megmérettetésre, pedig éppen így tudunk a legjobban felkészülni rá! A vizualizációnak nevezett technika segítségével el?re elképzeltethetjük magunkkal az eseményt, mi hogy fog történni, milyen reakciókra számíthatunk, mikor mit fogunk tenni. Ki ne érezte volna már utólag: ha visszapörgethetném az id?t, most már tudnám, mit tegyek, mit mondjak, mit kérdezzek.

A vizualizáció éber állapotban tudatosan irányított képzelet. Sok sportoló számol be róla, hogy verseny el?tt mindig el?re elképzeli a gy?zelmet, hogy er?sítse a sikerben való hitét, és az elképzelt kép a küzdelem nehéz perceiben is segítségére van.

A képek gyógyító er?vel bírnak. Vannak rákból gyógyult emberek, akik ugyancsak beszámolnak róla, hogy rendszeresen elképzelték magukat egészségesen. Sok pszichológiai terápia használ képeket, hiszen a képek a tudattalanunkra hatva olyan er?ket mozgósíthatnak bennünk, amelyek létezésér?l korábban talán nem is tudtunk. Az álom is képekkel, szimbólumokkal dolgozik. A szimbólumok olyan tömörített jelek, melyek szavakkal csak körülírhatóak, hiszen önmaguknál többet jelentenek.

A nappali álmodozás is rengeteg képet használ, egy unalmas órán ülve elképzeljük magunkat, ahogyan a tengerparton fekszünk, talpunkat a sós víz nyaldossa, b?rünket kellemesen simogatja a nap, és közben h?vös frissít?t kortyolunk, s az unalom helyett máris kellemes érzések árasztanak el, amik – miután visszazökkenünk az el?adás menetébe – eltartanak még egy darabig. Vannak módszerek, melyek ezt a jelenséget kihasználva arra biztatnak, hogy reggel, még az ágyban fekve képzeljük el a napunkat, mi minden öröm érhet, mi minden jó történhet velünk. Ezáltal másként indulunk neki a napnak, az örömb?l mint bels? energiaforrásból táplálkozhatunk, míg az elképzelt jó dolgok valóban meg is történnek.

Önbeteljesít? jóslatnak nevezzük, mikor az, amit el?re elképzeltünk, meg is történik. Ahogyan bebeszélhetünk magunknak egy sikertelen vizsgát („úgysem fogom tudni”, „nekem semmi sem sikerül”) ugyanúgy biztathatnánk is magunkat („akkor is sikerülni fog”, „azért is megcsinálom, azért is megmutatom”). Nehéz szituációk el?tt képzeljük el a lehet? legjobb eshet?séget, vizsgánál egy szerencsés tételhúzást, egy kedves, segít?kész vizsgáztatót, egy fellépésnél magabiztosságot, tapsoló közönséget, kínos beszélgetés el?tt a másik megértését, szeretetét, egy mosolyt, és mindenképpen a saját nyugalmunkat. Orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a betegek, akik meg akarnak gyógyulni, sokkal nagyobb százalékban lesznek újra egészségesek, mint akik feladják.

A képek mellett kitalálhatunk magunknak olyan saját pozitív mondatokat is, melyek segítségével er?síthetjük magunkban az önmagunkról való pozitív gondolkodást, vagy kereshetünk olyan versrészleteket, melyek pozitív energiával tölthetnek fel minket, mint például Dsida Jen? egyik versének részlete: „Vigyázok magamra. Táplálkozom, sétálok nagyokat, alszom, figyelem izmaimat. Egészséges és tiszta vagyok. Vidám, fényl? és bizakodó."

A pályamunka szerz?je a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Pszichológia szakának V. évfolyamos hallgatója

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom