Az „internet-generáció” után

Mottó: ”…az emberiség történetében most el?ször, a gyerekek valami fontos felett gyakorolnak hatalmat. A szüleik legfeljebb a kisvasutat és a babavilágot irányították, a ma gyermekei azonban vezéregyéniségei egy digitális forradalomnak, ami átalakít minden társadalmi intézményt”[1]

 1997 és 2007 között a világban megtízszerez?dött az aktív internethasználók száma, és mára  több mint egy és negyedmilliárd (minden hatodik) ember használja a világhálót[2].  Az Internet World Stats szerint 36 olyan ország van, ahol minden második ember használja a web-et, és több mint 60-ban a felhasználók aránya 19 és 50 százalék között mozog.[3]

Az ún. „internet-generáció” (az 1977 után született nemzedék) számára az információszabadság, a nyitottság, az on-line szociális kapcsolatok, a kollektív tudásmegosztás, a kollaboratív tartalomel?állítás és -megosztás, vagyis a web2 nyújtotta lehet?ségek a hétköznapi élet szerves részét képezik.

A hatás már offline is érezhet?: a megjelen? on-line szociális hálók (pl. iwiw); az olyan nyilt forráskódú programok, mint a Linux; vagy a smart mob-szer? újfajta együttm?ködés, a megosztott koordináció;  a„Blogoszféra”;  az aktív információmegosztás (pl. Napster, YouTube);  a Wikipédiában felhalmozott „kollektív intelligencia” (crowdsourcing);  a digitális közvagyon (digital commons);  a gyártó-fogyasztók (prosumers) hatásai a zeneiparra már most is komoly társadalmi és gazdasági hullámokat vetnek. A virtuális valóságból egyre inkább tényleges valóság válik: a Second Life pénzek átválthatóvá, az e-bay eladások gazdasági tényez?vé válnak.

Mindez a modern információs és technológiai (IKT) eszközök használatával olyan sebességgel és megállíthatatlansággal terjed, melyre alig volt példa az emberiség történetében, legyen szó oktatásról, egészségügyr?l, vagy akár az e-közigazgatásról.

A „digitális forradalom” hatásai azonban nem csak a „feln?tt világban” érezhet?k. Az IKT eszközök – internet, mobil, mp3 lejátszók, digitális fényképez?gépek stb. –, és web2 szolgáltatások leginnovatívabb felhasználói továbbra is a tinédzserek. Hatásukra átalakulóban van a zene- és filmipar, a szellemi tulajdonjog szinte minden területe. A megváltozott kommunikációs minta, információkeresési- el?állítási – vagy éppen puskázási – szokások  felvetik az újfajta oktatási módszerek/rendszerek iránti igényt. Már ez is komoly ellenállásba ütközik a jelenlegi iskolarendszer részér?l, de még komolyabb a feln?tt társadalom fel?l érkez? elutasítás az oktatási információátadás egészére, illetve az aktív tanulói tartalom-el?állításra tett javaslatok esetében.

A változást azonban nemcsak „felülr?l” követelik az oktatási rendszer szerepl?i. A mai kisiskolások és tinédzserek olyan „digitális bennszülöttek”, akik – szüleikkel ellentétben – „akcentus nélkül beszélik” az információs társadalom nyelvét, használják az IKT eszközöket és a web2 nyújtotta lehet?ségeket. Ezért a társadalmi hatásokkal szinkronban olyan er?vel tudják képviselni igényeiket, hogy a változások ha lassan is, de megkezd?dtek az oktatási rendszerben. Az iskolák informatikai felszereltsége javult, és a tantervbe is bekerült az informatika – átfogó, rendszerszemlélet? változás azonban nem történt. A tanárok esetleg óravázlatokat töltenek le a netr?l, vagy adatgy?jtést kérnek néhány témában a tanulóktól, ám nemigen tudnak mit kezdeni a pad alatt csetel?, „Most ne… Írd meg e-mailben!” nemzedék IKT kompetenciájával. Ez a korosztály ugyanis már nemcsak információfogyasztó, hanem aktív információkeres?-el?állító, és autonóm tartalommegosztó. A tanárok többsége azonban még mindig nem tekinti az oktatásban felhasználható hiteles forrásnak az internetet, nem adnak tartalom-el?állítási feladatokat (pl. Wikipédia szócikkek szerkesztését) a tanulóknak, és kevéssé építenek a LMS keretrendszerek nyújtotta közösségi tanulásban rejl? lehet?ségekre.

Az iskolarendszerre tehát már most is komoly nyomás nehezedik az információs társadalom fel?l, de a „feketeleves” még csak most következik: a horizontális (korosztályon belüli, szül?ket „kihagyó) kommunikáció olyan oldalakra, tevékenységekre, célokra hívja fel a korosztály tagjainak figyelmét, melyet a feln?ttek már nem tudnak követni. Sokszor a „digitális bevándorló” szül? már nemcsak a tevékenységet nem érti, hanem magát a célt sem: „Mi a fenének lépnék be a Second Life-ba???” A célok ismerete nélkül pedig a gyermekek már szül?i felügyelet és támogatás nélkül kezdenek különféle tevékenységekbe. Ezek lehetnek károsak, mint az interneten felellhet? „mérgez? tartalmak” túl korai megismerése, de lehetnek pozitívak is, mint saját honlap szerkesztése, blogolás, fórum-hozzászólások írása speciális témákban, vagy éppen Second Life-ruhák „tervezése”. De legyenek bár kívánatos vagy káros tevékenységek, kívül maradnak a feln?ttek hatáskörén. Az informatikában kevéssé jártas feln?ttek tehát kezdik elveszteni a kontrollt és a megértést gyermekeik ilyen irányú tevékenysége felett. S miivel életükben ez egyre komolyabb szerepet játszik, amire egyre több id?t és energiát fordítanak, a szül?k gyermekük életének egyre nagyobb részét nem ismerik, nem tudják befolyásolni.

Kialakulóban van az a helyzet, amikor a feltétlenül szükséges oktatási változtatásokat olyan feln?ttek kezdeményezik, akik nem tudják követni a virtuális világban bekövetkez? változásokat, trendeket és igényeket. És a java még csak most jön…

2000 óta felnöv?ben van egy új generáció: a mostani óvodások vagy alsós kisiskolások, akik a tényleges írás-olvasástudás el?tt tesznek szert IKT kompetenciára és „információs írástudásra”. A számítógépes ellátás és a szélessávú internet-hozzáférés elterjedésével ugyanis ebb?l a korosztályból sokan 3-4 évesen elkezdik aktívan használni a számítógépet, hogy a legújabb játékokkal játsszanak, állatos „cuki” képeket, videókat nézegessenek a Flickr-en, vagy a YouTube-on.

A rutin észrevétlenül alakul ki: keresés a Google-al, menühasználat az egyszervolt.hu oldalain, transzferábilis játékrutin a startlapjatekok.hu játékainak használatával, filekezelés a digitális fényképez?gépekkel, vagy éppen mobilokkal készített képek mentésével.

De ennek a korosztálynak nemcsak az IKT kompetenciája, hanem a web2-es rutinja is szinte automatikusan alakul ki: „Neked van már iwiw profilod?...Neeeem?... Na, akkor küldök meghívót!” És már segít is az osztálytárs a regisztrációban, megmutatja, hogyan kell telepíteni a Skype-ot a gépre, és este otthonról már így hívják le egymást az udvarra, hogy közösen babázzanak. Túlzás lenne? Korántsem. A szerz? személyes tapasztalatai szerint a digitális szakadék „pozitív oldalán” lév? gyerekek valóban így viselkednek, és természetes közegnek tekintik az infokommunikációs eszközök nyújtotta lehet?ségeket.

E gyerekek közül sokan már most els?-második osztályosok, és az elkövetkez? években egyre nagyobb számban fognak megjelenni az oktatási rendszerben. Sok kisiskolás számára már most ismertek az informatikaórán tanultak, és elavultnak t?nnek az iskolai információátadási minták. Zavarja ?ket az átadott „statikus” tananyag, elszoktak attól, hogy csak és kizárólag befogadók legyenek, hogy „magoljanak”, nem szívesen mondanak le az aktív közrem?ködésr?l és a megszokott azonnali kommunikációról. Az oktatási rendszer pedig a zenekiadókhoz hasonlóan körömszakadtáig védelmezi kialakult bástyáit, hatalmi hierarchiáját egy olyan korosztállyal szemben, akik az interaktivitás, az aktivitás és a rugalmasság gerillaharcát vívják a nehéztüzérséggel felvonuló iskolarendszerrel szemben.

A mostani oktatási rendszer még éppen csak hogy megkezdte az átalakulást, de kénytelen lesz olyan résztvev?ket befogadni, akik sokkal kompetensebbek az infokommunikációs kihívások kezelésében, mint oktatóik. Hogy mi a teend? ebben az esetben? Lássuk, milyen források, vélemények vannak a témában a neten…

A pályamunka szerz?je az ELTE PPK Neveléstudományi Tanszék PhD hallgatója