A hit kulisszatitkai

Frissítve: 2015. 08. 24.

Az emberben rettenetesen er?s hajlam él az önigazolásra. Ha a tények nyilvánvaló összeütközésbe kerülnek egy olyan vélekedéssel, amely mellett korábban nyíltan kiálltunk, akkor kellemetlen lelki feszültség, szakkifejezéssel élve kognitív disszonancia keletkezik. Márpedig a disszonanciát fel kell oldani, hogy a kellemetlen érzés elmúljon! Azt gondolhatnánk, ennek az a legegyszer?bb módja, ha belátjuk, hogy amit korábban hittünk, óriási szamárság volt. Csakhogy ez igen fájdalmas lépés volna, hiszen a beismerés szükségszer?en megtépázná egy kicsit hiúságunkat, azt jelentené, hogy ítéletalkotásunk, világlátásunk nem mindig tökéletes. S ilyesmit már csak nem ismerhet el az ember!

Az önigazolás kényszere nagyon is valóságos pszichológiai képlet

Nemcsak alakváltó meselények, kitépett szív? hullák, természetfölötti képességekkel bíró emberek és érz? lelk? vámpírok nyomasztóan izgalmas kavalkádja – a True Blood – Inni és élni hagyni – jóval több ennél: lélektani hitelességgel villan fel benne a valóság néhány elgondolkodtató mozzanata is. Érdemes például odafigyelni arra, amit a hitr?l, pontosabban a hit tévútjairól mesél.

Hitnek álcázott önigazolás

Tara alkoholista anyja, Lettie Mae a történet ellentmondásos, szánandó alakja. Szeretne megszabadulni függ?ségét?l, amelyet szerinte a benne lakozó démon okoz, ezért felkeres egy ördög?z?t. A vudu varázslón?, Miss Jeanette meg is szabadítja a démontól – legalábbis Lettie Mae meg van gy?z?dve err?l, és gyógyultnak érzi magát. Csakhogy amikor Miss Jeanette-et brutálisan meggyilkolják, kiderül, hogy szélhámos volt, aki mindenféle trükkökkel becsapta és meglopta a benne hív?ket. Ám hiába az egyértelm? leleplez?dés, Lettie Mae nem hajlandó tudomásul venni, hogy akiben hitt, sarlatán volt, és továbbra is mágikus gyógyítónak tekinti a néhai Miss Jeanette-et.

Hirdetés

Hitnek álcázott önigazolás

Nos, Tara anyjának ez a reakciója lélektanilag nagyon is hiteles, s akinek már volt a kezében Elliot Aronson és Carol Tavris Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) cím?, rendkívül szórakoztató, kit?n? könyve, annak eszébe juthatnak az ott említett példák a világ végét megjósoló szekták híveir?l. Sokan, sokféle konkrét id?pontra megjósolták már a világ végét (természetesen ma is kering egy-két ilyen jövendölés), s amikor a megjelölt nap elmúlt, és a világ csak nem d?lt össze, a jóslatok hívei döbbenetes módon nem ismerték el tévedésüket. Nem látták be, hogy alaptalan volt, amiben hittek, s a világvégét hirdet? önjelölt próféták kudarcot vallottak. Ellenkez?leg: az elszánt hívek meggy?z?dése meger?södött abban, hogy tökéletesen igaz volt, amit korábban vallottak, és fantáziadús magyarázatokat találtak arra, hogy miért maradt el mégis a világvége.

Mindez azért lehetséges, mert az emberben rettenetesen er?s hajlam él az önigazolásra. Ha a tények nyilvánvaló összeütközésbe kerülnek egy olyan vélekedéssel, amely mellett korábban nyíltan kiálltunk, akkor kellemetlen lelki feszültség, szakkifejezéssel élve kognitív disszonancia keletkezik. Márpedig a disszonanciát fel kell oldani, hogy a kellemetlen érzés elmúljon! Azt gondolhatnánk, ennek az a legegyszer?bb módja, ha belátjuk, hogy amit korábban hittünk, óriási szamárság volt. Csakhogy ez igen fájdalmas lépés volna, hiszen a beismerés szükségszer?en megtépázná egy kicsit hiúságunkat, azt jelentené, hogy ítéletalkotásunk, világlátásunk nem mindig tökéletes. S ilyesmit már csak nem ismerhet el az ember! Sokkal simább ügy, ha kétségbe vonjuk, vagy egyáltalán figyelembe se vesszük az újonnan felmerült tényeket.

Lettie Mae már túlságosan elkötelez?dött a vudu ördög?z? mellett ahhoz, hogy elismerje, a n? csaló volt. Nemcsak egyszer?en meg kellene tagadnia korábbi nézeteit, hanem még egy számára nagyon fontos dologról, a gyógyulásáról is meg kellene változtatnia a véleményét. Ha Miss Jeanette szélhámos volt, akkor nem ?zhette ki a démont, vagyis Lettie Mae-nek azt kellene gondolnia önmagáról, hogy még mindig beteg. Ez pedig túl nagy ár; Tara anyjának a számára sokkal el?nyösebb, ha kitart hite mellett és nem vesz tudomást semmir?l, ami ennek ellentmond.

Érdemes megjegyezni, hogy noha a felszínen hitbeli kérdésr?l van szó, a mélyben nem spirituális megfontolások húzódnak meg, hanem az önigazolás kényszere. Ez pedig nagyon is valóságos pszichológiai képlet, mellyel gyakran találkozhatunk, s nemcsak vallási, hanem politikai vagy más jelleg? vélekedésekkel kapcsolatban is.

A közösség biztonsága

Látszólag hitbeli ügyr?l van szó akkor is, amikor Jason Stackhouse csatlakozik a vámpírellenes gyülekezethez. A filmbeli, karikaturisztikus vonásokkal megrajzolt kisegyház példája jól illusztrálja, valójában mi az, ami miatt sokan hív?vé válnak. Mert az ok nemcsak a hit. S?t sokszor els?sorban nem az! Az egyházaknak van ugyanis egy rendkívül nagy vonzerejük: a közösség.

Fajunk történetének legnagyobb részében, az ?skorban, az emberek születésükt?l halálukig egy kis, zárt közösség, a csoporttársadalom tagjaiként éltek. Ezeken a legfeljebb 100-150 f?s csoportokon belül mindenkinek megvolt a maga helye, szerepe, és egységes volt a hiedelemvilág is. Az emberi faj rohamos létszámbeli gyarapodásával azután az elkülönült kis közösségek kora lejárt, a csoporttársadalmak összeolvadtak. A modern társadalmakban – f?leg a felvilágosodás kora óta – a f?szerep már az egyéné, mindenkinek magának kell meghoznia az életét meghatározó döntéseket. Csakhogy lelki felépítésünkben még mindig ott vannak azok a vonások, amelyekkel a csoportban való létezéshez alkalmazkodtunk, s van, akit az önállóság, a csoporttól való elszakítottság elbizonytalanít.

Jason élete nincs rendben, sem a magánéletben, sem a társadalomban nem találja az útját. Éppen ártatlan gyanúsítottként ül a börtönben, amikor a kisegyház megtalálja ?t, és valami olyat kínál neki, amire nagy szüksége van: életcélt, határozott világnézetet, konkrét teend?ket, életprogramot. Az, hogy mindez vámpírellenes ideológiával és keresztény hittel kapcsolódik össze, szinte mellékes. A gyülekezethez való csatlakozás hitbeli kérdésnek, spirituális döntésnek t?nik, ám valójában nem az: Jason azért választja a belépést, mert így végre rátalálhat egy olyan közösségre, amely mintegy leveszi a válláról a gondolkodás, a döntés felel?sségét, amikor számos gyakorlati vonatkozásban határozottan utat mutat neki.

Mivel nagyon sok ember számára maga a közösséghez való tartozás az igazi szükséglet, nem feltétlenül kell, hogy az egész vallási körítést kapjon. A célnak megfelelnek többek között a multilevel marketing szervezetek is, melyek szintén célt, valamiféle ideológiát és kidolgozott, gyakorlati programot adnak a hozzájuk belép?knek, akik id?r?l id?re szertartásszer? összejöveteleken vehetnek részt.

A True Blood h?sei tehát a horror-fantáziavilág és a valódi élet csapdáiba egyaránt belesétálnak, s mi elgondolkodhatunk rajta, vajon melyik is a veszélyesebb.

A sorozat 2. évada december 4-t?l, szombatonként 23:00 órától csak az AXN m?során.

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom