Együttes élménnyel az agresszió ellen

A Mérei Ferenc F?városi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet Agressziókezelési Munkacsoportja a több mint 15 éves múltra visszatekint? F?városi Pedagógiai Napok nulladik állomásaként szervezte országos konferenciáját az iskolai agresszió megel?zésér?l és kezelésér?l, „Para? digma VÁLTÁS” címmel. Horváth Ida, a konferencia moderátora már bevezet?jében továbbgondolta az esemény címét, amikor a para, váltás, paraváltás és paradigmaváltás szavakkal játszva ígérte meg, a rendezvény végére mindenki eldöntheti, kell-e egyáltalán „parázni”, vagy megnyugtató paradigmaváltás kezd?dött.Az iskolai agresszió megel?zését és kezelését szolgáló komplex intézményfejlesztési tervezetet és módszertani csomagot is tartalmazó rendszerszemlélet? modellben, a Mérei Projekt nevet visel? programban részt vev? oktatási intézmények különböz? civil szervezetek közrem?ködésével olyan – az iskolai nevelésbe beépíthet? – új módszereket próbálhattak ki, melyek legfontosabb közös eleme az érzelmeken és az élményeken keresztüli együttm?ködés.

Dr. Bagdy Em?ke – aki egyébként Mérei-tanítvány volt – nyitó el?adásában az érzelmi biztonság alapját képez? oltalmazó anyai gondoskodás fontosságát hangsúlyozta, amikor arról beszélt, a szeretet nyelvét kell alkalmazni, ha az agresszióval bánni szeretnénk. Akkor lesz képes a gyermek az agresszió helyett adaptívan megküzdeni a szorongást kelt? stresszel, ha megfelel? ideig és módon éreztetik vele, biztonságban van.

Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, fokozván a korábban elhangzottak jelent?ségét, a fogadó és elfogadó szül?i közeget emelte ki, mint az agresszió megel?zésének leghatásosabb módját. A mesélés, a testi közelség, a látszólag haszontalanul eltöltött közös id?, a közös „kakaóivások” mind érzelmi biztonságot jelentenek a gyerek számára, s hasonló pedagógiai légkörben sokkal fontosabbak a gyerek kés?bbi jólléte és az agresszió megjelenésének valószín?sége szempontjából. El?adásában egy olyan kooperatív iskolát vizionált, ahol a puskázás („tudom, hol keressem”) – és a súgás („át tudom adni a tudásomat”) nem b?n, hanem az együttm?ködés fontos eszköze; ahol a diák már nem passzív befogadó, hanem aktív részese saját oktatásának és nevelésének. Egy olyan iskolát, ahol az elv alkalmazása fontosabb, mint a precíz számítás, ahol zajos kooperatív óra van, csendes kompetitív óra helyett. Egy olyan intézményt, ahol nemcsak egy típusú, verbális intelligenciát fejlesztenek, játékkal, drámapedagógiával, élményeket adva. A kooperatív, együttm?ködésre sarkalló tanulási légkör az agresszió csökkenése mellett eredményesebb és kiegyensúlyozottabb személyiség kibontakozására teremt lehet?séget.

Dr. Herczog Mária szociológus a szül?k szerepének fontosságáról, illetve az agresszió lehetséges okairól elmélkedett. Az elmúlt évek kutatási adataira utalva megjegyezte, hogy egy, a szül?k nevelési elveit bemutató kutatás szerint a családon belül bántalmazott gyerekek 42 százaléka maga is bántalmazóvá vált az iskolában – a szül?knek tehát meghatározó szerepe van abban, hogy a gyerek „mit visz” az iskolába. Ugyanakkor a már meglév? iskolai agresszió keletkezésében és megoldásában jelentkez? tanári tehetetlenségre is felhívta figyelmet. Az oktatási jogok biztosát idézve utalt arra a statisztikai tényre, miszerint a gyerekek 10 százaléka számolt be tanárok általi bántalmazásról, míg a tanároknak „csupán” 3 százaléka emlékezett hasonló esetre, jóllehet Magyarországon tilos a testi fenyítés. A tanár–diák–szül? hármas viszonyát a válófélben lév? szül?k helyzetéhez hasonlította, ahol a felel?sség és jogok tologatása zajlik együttm?ködés és kommunikáció helyett. Pozitívumként említette, hogy a médiában megjelen? ábrázolással ellentétben valójában nem n?tt látványosan az iskolában el?forduló agresszió mértéke, inkább csak a már meglév? szint látszik jobban.

Dr. Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman is meger?sítette, hogy a kelet-európai régiót tekintve nálunk a legalacsonyabbak között van az iskolai agresszió szintje. Ezzel szemben megjegyezte: „persze más az, ami látszik és más az, amit ebb?l megélnek”.

Ezt a megélést járta körül beszélgetésében az oktatási jogok országgy?lési biztosa és Háy János író. Érzékletesen ábrázolták a politikus szakemberhez érkez? problémák körét a volt tanár és író saját tapasztalatainak fényében. Háy János sok tanár véleményét fogalmazta meg, amikor arról beszélt, kezd? tanárként a legtöbbször eszköztelennek érezte magát, gyakran maradt magára a problémájával. Mind tanárként, mind diákként gyakran élte meg önérzete, önbecsülése összetörését, amivel úgy érezte, a kés?bbi kudarcok, és ezzel a frusztráció, az agresszió növekedésének alapját teremtik meg. Aáry szerint nem szabad, hogy a tanárok magukra maradjanak gondjaikkal: el? kell segíteni a párbeszéd, az együttm?ködés kiépítését a tanárok, a diákok, a szül?k és az iskola között. Csak ebben az esetben valósulhat meg az író által megálmodott „tanár-diák: 0:0” döntetlen állapota, amit ha kooperációként fogunk fel, mindenki nyer.

Az együttm?ködés szellemébe jól illeszkedik a Projekt egyik paradigmaváltó eleme, a konfliktuskezelés resztoratív szemléletének alkalmazása. A már négyéves kortól használható módszer iskolai alkalmazhatóságát Negrea Vídia mutatta be. A kommunikációs módszer segít a kapcsolatok helyreállításában és a károsodások jóvátételében, mivel meggyógyítja az érzelmi sérüléseket, átalakítja a kapcsolatokat. Általában a konfliktushelyzetben hasonló szorongást, félelmet, kétségeket él át az áldozat, a közösség és az elkövet? is. A resztoratív szemléletben közösségi élménnyé formálható a konfliktus feloldása, az elégedettség pedig – mivel újra létrejön a kapcsolat a sértett és az elkövet? között – közel 90 százalékos. A probléma kezelésében szakért?ként kezeli a b?nöst és az áldozatot, az összes érintettet bevonja a folyamatba, hogy kiderüljön, mire van szükség a konfliktus feloldásához és megel?zéséhez. A megtorló attit?d helyett helyreállító szemléletet alkalmaz, az érzelmek feltárásával és kifejezésével az érintettséget és az egyéni megélést helyezi a középpontba. Mindenkinek megjelennek az érzései, a néz?pontja: az elkövet? vállalhatja a felel?sséget, az áldozat elmondhatja az érzéseit és az általa kívánatosnak tartott jóvátétel módját a gondoskodó közösség kibékítésén keresztül.

A szemlélet több formatív és informális gyakorlatot tartalmaz. Ezek alapja egyrészt a figyelem, másrészt az én-üzeneteken alapuló, nyílt kommunikációs formában megvalósuló kérdezés és visszajelzés, mely a kommunikáció folytatására ösztönzi a beszélget? feleket. A tanárok döntéshozói szerep helyett mediátorként vesznek részt a folyamatban, a sértett felek és a közösség között közvetítenek. A kialakult problémát proaktív és reaktív közösségi körökben beszélik meg, akár 20-30 ember közrem?ködésével, családi döntéshozó konferencia keretében.

A „jó gyakorlatának” a mindennapokban való alkalmazásáról számolt be Boroznaki Zita pedagógus, resztoratív facilitátor, aki a szemlélet fegyelmi és iskolai egyeztet? eljárásban betöltött szerepér?l beszélt. El?adásában a megtorló eljárásmód és a jóvátételi szemlélet különbségeit vázolta: a szabályok megsértése helyett az egyént és a közösséget ért sérelemr?l beszélt, azaz a vád és a büntetés helyett jóvátételr?l, az elkövet? helyett az áldozat(ok) sérelmeinek figyelembevételér?l, passzív elkövetés helyett aktív felel?sségvállalásról, megbízott szül? helyett az érintett részvételér?l, a múltbeli események helyett a jelen és a jöv? a fontosságáról, a b?nös stigma elkerülhet?ségér?l, a megbánás és megbocsátás el?térbe kerülésér?l, racionalitás helyett az érzelmi intelligencia fejlesztésér?l. A két rendszer között nem kell választani, párhuzamosan is m?ködhetnek – ha nem m?ködik a jóvátétel, akkor marad a büntetés, de az elkövet? döntése, ha nem vesz részt a folyamatban. A resztoratív szemléletben a konfliktusokat nem kell elkerülni, tanulni kell azok er?szakmentes, nyertes-nyertes formáit. El?fordul persze, amikor semmilyen módszer sem eredményes az agresszió kezelésében.

Örök kérdés, honnan számít betegségnek az agresszív viselkedés, mett?l nem osztálytermi kompetencia és mikortól a gyermekpszichiátria hatásköre. Dr. Gádoros Julianna, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia gyermekpszichiátere el?adásában a címkézés és a tényleges zavar közötti különbségre hívta fel a figyelmet. Bizonyos affektív zavarok, szorongásos problémák, vagy az agresszív magatartás nem patológiás formái csak specifikus esetekben és speciális formában igénylik a pszichiátriai kezelést, a kommunikációs mód megváltoztatása, a resztoratív szemlélet, specifikus tréning is elegend? lehet. Más esetekben azonban nem kérdés, hogy az er?szakos magatartás neuropszichológiai elváltozást, genetikai okokra visszavezethet? betegséget takar, ilyenkor elengedhetetlen az egészségügyi beavatkozás. Mindkét eshet?ségre újszer? megoldást mutatott be dr. Kenézl?i Eszter, a Vadaskert Gyermekkórházban 2009 óta m?köd? serdül? élmény- és kalandterápiás részleg Borostyán-programjában dolgozó gyermekpszichiáter és outdoor tréner. A program az élményterápia és a kalandterápia elemeit alkalmazva vonja be az agresszív gyerekeket a terápiás folyamatba, kerülve a passzív beszédet. A 12 éven felüli, érzelmi és viselkedéses problémákkal küzd? fiataloknak szóló agressziókezel? program lényeges eleme az élménypedagógiai szemlélet, amely mind az egyén, mind a csoport fejlesztésére törekszik – az egyén és a csoport szociális kapcsolatát er?sítve a kooperatív kompetenciák fejlesztésével. A tapasztalatot, a meg- és átélést helyezi a tanulási folyamat középpontjába. A problémához adaptált pszichoterápiás szemlélet? módszer hatóereje mindig a komfortzónából való kilépésben van, így olyan új, kooperatív megoldási módokat kell találni a siker érdekében, ahol a korábbi agresszív megoldási mód már nem m?ködik.

A pszichiátria világa után visszakanyarodtunk az osztályterembe, Végvári Viktória színházpedagógus nálunk egyel?re még teljesen új módszert mutatott be. A színházra és színházzal nevelés olyan terület, ahol a dramatikus színházi elemeken keresztül lehet?ség adódik a serdül?ket érint? problémák élményszer?, elemz? feldolgozására. Az „osztálytermi színházban” egy színész az osztályteremben játszik, ez vitára és diskurzusra késztet? folyamatként szólít meg egy közösséget, ami érzelmi azonosulásra ad lehet?séget védett környezetben. Játékos módon lehet?ség van az adott probléma átdolgozására, új viselkedésmódok kipróbálására, amit a színész rögtön meg is jelenít.

A médiapedagógia lehet?ségeit az agresszió megel?zésében  Kozák Zsuzsanna médiapedagógus mutatta be. Az audiovizuális nyelv és a média társadalmi szerepének oktatásán keresztül kritikus közönséget, tudatos befogadókat nevelnek. A médiapedagógia a közös alkotás keretében teremt lehet?séget az együttm?ködésre – folyamatos önreflexió mellett. Interkulturális keretben alkalmazva a módszer a sztereotípiák átlépésére és az egyedi identitáskonstrukciók megismerésére ad módot. Az eljárás egyik kiemelked? eleme a „csatornatisztítás” módszere – a gyerekek közösen, alkotóként és szerepl?ként a filmkészítésen keresztül tanítják egymást az elfogadásra.

A második napi három szekció érdekes programjai újszer? oldalról közelítették meg az agresszió jelenségvilágát. A konferencia végére úgy t?nt, meger?södött az a nézet, hogy szeretetre s élménydús, aktivitásserkent? közösségre van szükség ahhoz, hogy iskolai keretben is elkerülhet?vé és kezelhet?vé váljon az agresszió. Az együttm?ködés együttes élményének jelenségét kidolgozó Mérei Ferenc nevét visel? intézmény mindent megtett, hogy a paradigmaváltás elkezd?djön…