Akiben nincs meg a versengésre való hajlam, azt semmiféle sportpszichológiai módszerrel nem lehet erre „rászoktatni”.
Hirdetés
Interjú Lénárt Ágota sportpszichológussal
„A célzóvíz csak mítosz”
A majdani sportkarrier megjóslása azért nehéz feladat a pszichológus számára, mert a gyerek nem látja maga előtt az összes lehetőséget, nem tudja reálisan megítélni és árnyaltan kifejezni, mit szeretne elérni. A projektív tesztek – akár egy egyszerű rajzvizsgálat – viszont erről is nagyon sokat elárulnak. A többlépcsős kiválasztás során a gyerekek életkorának megfelelő projektív és papír-ceruza tesztek mellett mérjük az igényszintet, a motivációt.
Unalomig ismételgetik, mégsem lehet megkerülni, hogy a mai magyar társadalomban a kritizálás, a megalázás, a sárba tiprás jött divatba a kibontakoztatás, a támogatás és az ennek megfelelő teljesítményfejlesztés helyett, ami a személyiség fejlődésének igazi hajtóereje és motorja lenne – de világos, hogy nem az alatt az óriási prés alatt, ahogyan a magyar élsport nagy része működik! Itt a teljesítmény szükséges, elkerülhetetlen és azonnal elérendő célként jelenik meg. A szó szoros értelmében lekaszáljuk a tehetségeinket: rövid idő alatt nagyon nagy teljesítményt akarunk tőlük. Nem baj, ha a gyerek amúgy még ifinek számít: versenyezzen csak a felnőtt kategóriában is. A múltkor zokogva jött hozzám egy fiatal röplabdás, akitől az edzője azt követelte, hogy napi három meccsen játsszon. Úgy látom, hogy az élet más területein is nagyon rosszul bánunk a tehetségeinkkel, és megkockáztatom, hogy ez még a magyar gazdasági helyzetre is kihat.
Az interjú a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható
Hirdetés
Megrendelem
