Az anorexia nervosa bio-pszicho-szociális háttere

Frissítve: 2015. 08. 25.

A táplálkozási zavarok el?fordulása az elmúlt három évtizedben növekedett meg drasztikusan, és vált aktuális, nyilvános figyelmet igényl? témává. Kialakulásában számos tényez? közrejátszhat, például a kor karcsúságideálja, a fokozott elvárások, a betegségre való hajlam, ezért a táplálkozási zavarokról való gondolkodást ma már az olyan bio-pszicho-szociális modell határozza meg leginkább, mely a kialakulásra hajlamosító, kiváltó és fenntartó kockázati tényez?ket egy modellbe integrálja.

Az anorexia nervosa bio-pszicho-szociális háttere

a személyek leplezik fogyókúrájukat és megváltozott étkezési szokásaikat

A táplálkozási zavarok nem egy okból kialakuló, vagy el?re jelezhet? rendellenességek, nehéz felismerni a korai stádiumban, mert a személyek leplezik fogyókúrájukat és megváltozott étkezési szokásaikat. Általában kerülik az orvosi segítséget mindaddig, amíg egészségüket és életüket veszélyeztet? állapotba nem kerülnek. Gyakori a tünetek krónikussá válása, illetve a visszaesés.

Szociális kockázati tényez?k

A táplálkozási zavarok el?fordulása nem egységes minden kultúrában. A karcsúság kényszere azokra a kultúrákra jellemz?, ahol b?séges élelmiszerkínálat van. A sz?kösebb élelmiszer-ellátottságú társadalmakban az ideális testalkat sokkal gömbölydedebb, ami azt sugallja, hogy az ideális az, amit minél nehezebb megvalósítani. Nyilvánvaló, hogy a média és a társadalom valamekkora nyomást gyakorol az emberekre, és e hatások sokkal inkább érintik a n?ket – különösen serdül?- és fiatalkorban –, mint a férfiakat. A n?k jobban t?rik az éhezést, talán az eltér? test-zsír arányok miatt. Nemi különbségek vannak az anyagcsere-reakciókban ételmegvonás esetén – a n?k és férfiak eltér?en reagálnak a rövid idej? ételmegvonásra.

Hirdetés

A szociális kockázati tényez?k körébe tartozó családi környezet is nagymértékben befolyásolhatja az anorexia nervosa kialakulását. Kezdete általában a feln?tté válás id?szakára tehet?, és valószín?, hogy az ezzel járó konfliktusok és a n?i test változása miatt kialakuló elégedetlenség – társulva a család szerkezetében fennálló zavarokkal – intenzíven hozzájárulhat a kórkép kifejl?déséhez. A szül?k gyakran túlvédik gyermeküket, vagy túl magas elvárásokat állítanak fel a siker elérése érdekében. Az evészavaros páciensek általános családi környezetüket kritikusnak írják le, kényszerít? szül?i kontrollal, mégis félnek és elutasítják a feln?ttkort. Ilyen megközelítésb?l az anorexiát a feln?ttkor visszautasításával is szokták magyarázni. Egy másik feltételezés szerint a feln?tté válást ugyancsak nehezítheti, ha az anorexiás lány a családban a szül?knek visszaadhatja a számukra már elveszett egyetértés vagy családi „idill” hangulatát azzal, hogy a beteg gyereket ápolni kell, gondoskodni kell róla. Így a betegség krónikussá válásában játszhat szerepet.

Ezenkívül fontos megemlíteni a szül?k evési hozzáállásokban modellt nyújtó szerepét, illetve az evészavarok transzgenerációs átörökítésének kockázatát, ami azt jelenti, hogy egy korábban – vagy a jelenben – evészavaros n? nagyobb valószín?séggel örökíti át maladaptív táplálkozási szokásait, attit?djeit, különösen egy betegségre genetikailag hajlamos gyereknek.

Pszichológiai háttér

Az anorexia nervosa pszichológiai háttere lehet a fejletlen én, mely az önkontrollfunkciók zavarában, kommunikációs és érzelemkifejezési, valamint önérvényesítési nehézségekben, a megküzdési stratégiák hiányában, a feln?tté válástól való félelemben, túlzott megfelelésigényben stb. nyilvánulhat meg. Anorexia esetében túlkontrollálásról van szó, mert a betegek úgy érzik, hogy az életükben kizárólag az evést tudják megfelel?en irányítani, a táplálék megtagadása, testsúlyuk megtartása olyan képességük, melyet tökéletesen kézben tartanak. Az anorexiások jellemz? személyiségvonása továbbá a perfekcionizmus, azonban a maximalista viselkedés megnehezítheti a gyógyulást, mert a normál testet az anorexiások igen gyakran a tökéletlenség jelz?jeként értékelik.

A táplálkozási zavarokban szenved?kre számos kognitív torzulás és maladaptív viselkedésforma is jellemz? lehet. A pszichiátriai tünetek tehát az anorexiát kapcsolatba hozzák a hangulatzavarokkal, a kényszeres-mániás zavarokkal, és a depresszióval. A táplálkozási zavarok és depresszió kapcsolatát illet?en a táplálkozási zavarban szenved? páciensek 40-80 százalékánál alakul ki életük során legalább egyszer major depresszió. Az anorexiás személyek a normálistól eltér?en sok id?t töltenek az ételekr?l, evésr?l, testsúlyról, testalkatról és az ezekhez kapcsolódó dolgokról való megszállott, kényszeres gondolataikkal. A korlátozó anorexiások esetében azt találták, hogy a gondolatok kontroll- és komfortérzést adnak, ezért egyáltalán nem kívánnak szabadulni t?lük. Ezzel szemben szorongásukat és elhízástól való rettegésüket is er?síthetik az evéshez kapcsolódó megszállott gondolataik, ugyanis az ételekre történ? állandó koncentráció során az az érzésük támadhat, hogy ha azt mind megennék, amire gondolnak, túlsúlyossá válnának. Ezek következtében azonban rigid magatartásformák, szigorúan behatárolt napirend, rugalmatlan, rituálészer? étkezések alakulhatnak ki, melyek társadalmi izolációhoz, családi problémákhoz és kapcsolati nehézségekhez vezethetnek. Azonban az nem világos, hogy az éhezés váltja-e ki a szorongásos zavarokat, vagy a szorongás kísér? másodlagos jelenség lehet-e a táplálkozási zavarban.

A gének szerepe

Már az anorexia kezdeti magyarázataiban is nagy hangsúlyt fektettek a génekre. Ma az anorexiát prediszpozicionáló gének kutatásakor családi ill. ikervizsgálatokat végeznek, azonban nem találtak egy meghatározó „anorexiás gént”, feltehet?, hogy több gén összességében határozza meg a táplálkozási zavarra való hajlamosságot. Feltételezhet?, hogy az anorexia nervosára jellemz? dopamin, szerotonin és leptinrendszer zavarát okozó gének játszanak szerepet a kórkép kialakulásában is. Azonban e nézetre vonatkozóan még nincsenek világos eredmények.

Egy személy számára az ideális testsúly (stabilizációs pont) ugyancsak tartalmaz örökletes tényez?t, az ún. stabilizációs pont a genetikai örökség és a korai táplálkozási minták következtében alakul ki. Az újabb elméletek szerint a hipotalamusz hivatott egy személy testsúlyát a neki megfelel? érték körül megtartani, úgy, hogy laterális és ventromediális magcsoportja az éhség szabályozásában játszik szerepet. Bár maga az anorexia szó az étvágy elvesztését jelenti, a betegek nagy része érez éhséget, amit tudatosan elnyom. Azonban az éhségérzetért felel?s laterális hipotalamusz aktivitására vonatkozóan vannak bizonyítékok: a csökkent anyagcsere, a jellemz? pszichés elváltozások, az ételekkel kapcsolatos megszállottság, kényszeres, mániás tünetek, falási rohamok mind a hipotalamusz testsúly-helyreállító mechanizmusának lehetnek a következményei, melyek így paradox módon a kórkép fenntartásában, kialakulásában játszanak közre. Ezek alapján a genetikai sebezhet?ség hajlamot adhat a szokatlan/maladaptív személyiségjegyek kialakulásához, pszichiátriai zavarokhoz vagy a neurotranszmitter-rendszer rendellenességeihez, de a genetikai hajlam illetve sebezhet?ség rejtve marad nemkívánatos hatások, alkalmatlan diéta vagy érzelmi stresszhatások megjelenéséig.

Hibás következtetések születhetnek akkor, ha csupán egy-egy aspektus vizsgálatából vonnak le széleskör?, általános következtetéseket. A társadalom, a média, a szül?k, családi interakciók, az individuális tapasztalatok kizárólagos vizsgálata nem teszi lehet?vé, hogy minden lehetséges kockázati tényez? hatását figyelembe véve vonjunk le következtetéseket az anorexia nervosáról. Lényeges tehát, hogy kutatásakor és a betegek kezelésekor egyaránt figyelembe vegyük a bio-pszicho-szociális modellben komplex módon ötvöz?d? tényez?k befolyását és nagy hangsúlyt kell fektetni minden kis kockázati tényez? lehetséges hatására a kialakulásához vezet? és esetleges elhúzódásában szerepet játszó egyedi mintázatok feltárása érdekében.

(A szerz? a Szegedi Tudományegyetem
BA pszichológia szak,
III. évfolyam hallgatója)

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom