„Kicsit más”

„Kicsit más”

Frissítve: 2023. 02. 28.

A várva várt kisbaba óriási örömet jelent az egész családnak. De mi történik akkor, ha az egészséges kisbaba helyett sérült csecsem? érkezik? Mi játszódik le a szül?ben, amikor a rokonok felteszik a legfontosabb kérdést: „Na és egészséges?”

A család kénytelen szembesülni az utca véleményével, a tapintatlanul kíváncsi tekintetekkel, a „kegyetlen” külvilággal.

Kevés dolog van, ami annyira meg tud rendíteni egy gyermeküket izgatottan váró párt, mint a szembesülés azzal: sérült gyermekük született. Nem véletlen, hogy a szül?kben lejátszódó folyamatot a gyászfolyamathoz hasonlítják. Az információ átadásakor bekövetkezik a sokk: eluralkodik az ijedtség, a pánik, a szorongás és kezdetét veszi a tagadás. Majd a szül?k szép lassan ráébrednek, hogy feladataik vannak: nem hagyhatják el magukat, hiszen gyermeküknek – vagy gyermekeiknek, ha több is van a családban – szükségük van rájuk. Ugyanúgy gondoskodásra, tör?désre vágynak. A látszólag összeszedett, bátor szül?ket azonban belülr?l továbbra is a lelkiismeret-furdalás, a b?ntudat és az önvád marcangolja. Végül szép lassan a bels? viharok is elcsitulnak, és kezdetét veszi a beletör?dés, a helyzethez való alkalmazkodás.

Hirdetés

A folyamat lejátszódása teljesen normális, természetes emberi reakció. A probléma abból adódhat, ha az egyik szül? megreked a feldolgozás valamelyik szakaszában, mert a kiegyensúlyozatlan gondvisel? lelkiállapota mind a gyermekre, mind a gyermekgondozásra er?teljes hatással van. F?leg az anya – mint els?dleges gondozó – lelki egyensúlyának helyreállítása elengedhetetlen a csecsem? szempontjából.

Az els? krízis, a sérült gyermek születésének elfogadása után azonban még korántsem érnek véget a megpróbáltatások. Talán a család még túl sincs igazán az els? sokkon és még az elfogadás folyamatát sem élte végig, máris újabb nehézségekkel találja szemben magát: a környezet sérült gyermekekre adott reakciója újabb akadályokat görgethet eléjük. A család kénytelen szembesülni az utca véleményével, a tapintatlanul kíváncsi tekintetekkel, a „kegyetlen” külvilággal. Majd az óvodás- és iskoláskor kezdetével a gyermek igényeihez leginkább igazodó intézmény kiválasztása (speciális iskola vagy integrált iskola) lesz a szül?k f? feladata. Ez utóbbi legtöbbször szakember segítségét is igényli.

A harmadik, talán legnehezebb krízis-feladat: az iskola végeztével értelmet adni a sérült gyermek napjainak, jöv?jének. A nem értelmi fogyatékos gyermekeket lelkileg is nagyon megviselheti ez az id?szak. Úgy érezhetik, hogy ?k semmire sem jók. Tovább tet?zi a bajt, hogy a sérült gyermekek esetében a teljes leválás, önállósodás szinte sose következik be, ezért az id? el?rehaladtával a szül?knek is gondolniuk kell arra, hogy ki fog majd gondoskodni gyermekükr?l, ha már ?k nem lesznek erre képesek. Ez újabb negatív érzelmeket (pl. b?ntudatot) és lelki megterhelést jelenthet számukra.

A sérült gyermek felnevelésében a család támogatásának óriási szerepe van. Az apa biztonságot nyújtó, támogató jelenléte létfontosságú az anya lelkiállapotának szempontjából. Tehát nem könny? a család férfitagjára nehezed? feladat sem, hiszen er?snek kell mutatkoznia, miközben ? maga is átél minden egyes traumát. Így nem csoda, hogy a sérült gyermek érkezése sokszor próbára teszi a házastársi kapcsolatot is.

Pozitív hatása van, ha a családban már él – vagy kés?bb születik – egy egészséges gyermek is, hiszen er?t meríthetnek bel?le a krízisben lév? szül?k. Azonban fontos hangsúlyt fektetni a testvér beavatására, arra a folyamatra, amikor a szül? megérteti a különleges családi helyzetet a másik gyermekkel. Elengedhetetlen az is, hogy a testvér a sérült gyermek jelenléte ellenére se legyen elhanyagolva, kapja meg ? is a különleges figyelmet (pl. esti meseolvasás) és ne nehezedjen rá túl nagy nyomás (pl. ne várják el t?le a sérült gyermek ellátását). Az ideális az, ha a körülményekhez igazodva, de mégis egyensúly mutatkozik a gyereknevelésben. Ezt például az olyan programok szervezése is segíti, amelyen a család minden tagja részt tud venni.

A sérült gyermekkel nehezebb, de közel sem lehetetlen együtt élni! Igaz, hogy több odafigyelést, speciális tör?dést, a családi élet átszervezését igényli, és jelenléte lemondásokkal jár a család számára, mégis érdemes energiát fektetni a megfelel? gondoskodásba, hiszen a befektetett energia kés?bb megtérül. A megfelel? gondoskodás megvalósítása azonban nem könny? feladat, ugyanis a sérült csecsem? sok esetben nem tudja megfelel?en jelezni szükségleteit, és nem tud elég meger?sít? visszajelzést sem adni az anyának. A legrosszabb azonban, amit egy szül? tehet: ha sajnálattal tekint gyermekére. Ugyanis a sajnálat megakadályozza ?t abban, hogy meglássa a gyermekében rejl? lehet?ségeket és kibontakoztassa azokat. A szül?knek ugyanis sajnálat helyett, arra kell törekedniük, hogy a helyzethez és lehet?ségeikhez képest a lehet? legtöbbet hozzák ki gyermekükb?l, er?sségeiket kidomborítsák, gyengeségeiket ellensúlyozzák. Nagy jelent?sége lehet az id?ben megkezdett fejlesztésnek és rehabilitációnak is. A szeretettel teli, odafigyel? gondoskodás végül pedig meghozza gyümölcsét és olyan csodákat képes életre hívni, mint az értelmi fogyatékos bicikliszerel?, a siket-néma táncos vagy a Down-kóros paralimpikon…

A 2012. évi pályázatunkra érkezett írás szerz?je 2012-ben végzett az ELTE tanácsadás és iskolapszichológia mesterszakán

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom