Többnyire azokat az embereket tartjuk sikeresnek, akik elérték a céljaikat – akár szakmailag, akár családilag vagy bármilyen más területen. Nagyon foglalkoztatja az embereket, hogy vajon ezek a „csodabogarak” hogyan érték el mindezt. Azok a magyarázatok pedig, hogy én miért nem tudtam, vagy tudnám ugyanezt a dolgot megcsinálni, általában egyszer?en kifogások vagy önbizalomhiányból fakadó magyarázatszer?ségek (pl. nincs tehetségem, én nem vagyok olyan, nincs elég pénzem, túl öreg vagyok, túl fiatal vagyok, stb.). Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy bárki lehet sikeres, aki az alábbiakban röviden vázolt sikerelveket alkalmazza a célkit?zést?l a megvalósításig vezet? úton., illetve aki képes nagyban gondolkodni, megfizetni az „árat” és használni a végtelen potenciálját. A többi már ebb?l következik.

A siker mindenkinek mást jelent – szubjektív, egyetemesen nem meghatározható jelenség, amelyre ösztönösen vágyakozunk. A probléma gyökerei többnyire mi magunk vagyunk és nem a körülmények vagy mások. Azok, akik valóban sikerorientáltak és úgymond „keres? fázisban” vannak, ma már bizony megtalálják a (nyilvánvaló) titok nyitját. Mondhatjuk azt, hogy a sikerhez vezet? út a fejben kezd?dik. Els? lépésként, aki hajlandó szembenézni a valósággal és önmagával, az a destruktív folyamatok helyett képes lesz egy olyan produktív és épít? „játszmára” átállítani magát, amivel elérheti céljait.

A legizgalmasabb az egészben, hogy ez esetben még csak bonyolult pszichológiai folyamatokról sincsen szó, vagyis létezik tudatos, kidolgozott módszer a siker elérésére. A különböz? trénerek, személyiségfejleszt? guruk vagy éppen a spirituális vezet?k sokféleképpen fogalmazzák ezt meg – az alábbiakban ebb?l az egyvelegb?l szeretnék a teljesség igénye nélkül néhány egymásra épül? elképzelést megosztani. Igazából minden egy álommal, vízióval, céllal kezd?dik...

Célok

„A céllal és a cél nélkül végzett munka között egy különbség van. Az eredmény.”

Cél nélkül élni körülbelül olyan, mint kapu nélkül focizni. A célok visznek minket el?re, ezek mozgatják a világot, ezek adnak értelmet az életünknek. Szerencsére az ember alapvet?en egy „célra tartó szerkezetként” m?ködik, de van ennek egy magasabb szintje is. A célokkal érdemes tudatosan foglalkozni és komolyan tervezni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az emberek, akiknek átgondolt, leírt és id?höz kötött céljaik vannak, sokkal nagyobb arányban érik el ezeket. Erre tipikus példa a Yale Egyetemen végzett felmérés, mely szerint csupán a végz?s hallgatók 3 százalékának voltak leírt, konkrét céljai. 20 év múlva ez a 3 százalék tehet?sebb volt, mint a másik 97 százalék együttvéve. A nagyban gondolkodásra a legjobb példa talán a gyerekeké. Bennük még nincsenek gátlások. Amíg nem mondta nekik senki, hogy „te ezt úgysem tudod megcsinálni” „ehhez nincs tehetséged” „ehhez nem vagy elég jó”, addig számukra nincs határ. Sajnos a feln?ttek szépen módszeresen kinevelik a gyerekekb?l ezt a nagyra tör? gondolkodást, és helyébe aggodalmat, szorongást, önbizalomhiányt ültetnek. Az alapprobléma az, hogy az álmainkat, céljainkat lesz?kítjük a lehet?ségeink szintjére. Csupán ezt kell megfordítani, és a lehet?ségeinket kell az álmainknak, céljainknak megfelel? szintre emelni, vagyis célokat kit?zni és elvégezni az ehhez szükséges kitartó munkát.

Változás

„Az elmebetegség els? jele, ha továbbra is ugyanazt csinálom, amit eddig, és azt várom, hogy más eredményt kapok.”

Ha a cél és az elhatározás (pontosan mit és mikorra) megszületett, akkor nyilván a cselekvés a következ? lépés. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek többnyire a szokásaik, gondolataik, félelmeik rabjaként élik életüket. Csupán annyit kell tenni, hogy – akármilyen kényelmetlen is, – a rossz berögzülések helyett a célunkhoz közelebb viv? jó szokásokat alakítunk ki. Egyszóval kilépünk a komfortzónából, jobban mondva inkább kiterjesztjük azt. A világ, az univerzum és minden folyamatosan változik – a változás a legtermészetesebb folyamatok egyike. Hozzá kell hát szoknunk ahhoz, hogy ha valamit el akarunk érni, akkor szükségszer?en változnunk, változtatnunk kell. Arról nem is beszélve, hogy a fejl?dés változás nélkül abszolút elképzelhetetlen lenne.

„Csak magamat tudom megváltoztatni, a világot nem. Magam megváltoztatásához viszont végtelen kompetenciával rendelkezem.”

Hozzáállás

„Inkább leszek bolond optimista, mint pesszimista, akinek igaza van.”

Az els? jó szokás talán a pozitív hozzáállás kialakítása lehet. Egyszer?en el kell fogadnunk azt, hogy a pozitív dolgok el?revisznek, a negatív dolgok pedig lehúznak és megbetegítenek. Ez a gondolatokra éppúgy igaz, mint a szokásokra, szenvedélyekre. A nagy vezet?k és vezet?i tanácsadók nagyon egyszer?en fogalmaznak ezzel kapcsolatban. Például: „Az attit?d minden”, vagy: „Ahol nincsen a jöv?be vetett hit, ott a jelenben nincs er?.”

„A sikeres ember az, aki eggyel többször állt fel, mint ahányszor elesett.”

A kiindulási alap talán az lehet, hogy szótárunkból töröljük a kudarc szót, és kicseréljük mondjuk arra, hogy „lehet?ség”.  Általában a nagy sikert elér? emberek a beteljesedés el?tt ezerszer kudarcot vallottak. Az átlagembert az különbözteti meg a sikerest?l, hogy miként reagál a problémákra, kihívásokra. Vajon hány nagyszer? találmány, ötlet, terv nem valósult meg a kitartás hiánya miatt?

A mai világban nagyon elcsépeltté vált a pozitív gondolkodás kifejezés. Sok ember számára az els? nagy megpróbáltatás a pozitív attit?d hasznosságának felismerése és elfogadása. Mivel a környez? világ tele van negatív hírekkel, panaszkodással, tragédiákkal, bizony nem könny? átállni a pozitív gondolkodásra. Talán a legegyszer?bb dolog jobban megsz?rni a felénk irányuló információáradatot, és a figyelmet az épít? dolgokra fordítani. A pozitív és a negatív hozzáállás között két különbség van csupán: a siker és az öröm.

Ma már az egészséges életmóddal foglalkozó szakemberek, kutatók ugyanolyan fontosnak tartják a pozitív gondolkodást, mint mondjuk a sportolást, a helyes táplálkozást, stb. Nem véletlenül divatos módszer a nevetésterápia is. Minden siker a lelkesedésb?l születik – a lelkesedés maga után vonja a pozitív gondolkodást is.

A cselekvés 3 szintje és a sikerkör

1. Elfogadás

Ezen a szinten még nem feltétlenül lelkesen, örömmel végezzük a munkát, hanem egyszer?en azért, mert a célunkhoz muszáj elkezdeni cselekedni, még ha kényelmetlen és utálatos is.

2. Örömmel végzett munka

Ezen a szinten már fokozottabb lelkesedéssel dolgozunk, és örömmel tesszük azt, amit csinálunk, de még nem biztos, hogy teljes energiánkkal, hitünkkel, elkötelezetten haladunk a cél felé – de legalább haladunk.

3. Lelkesedésb?l végzett munka

Ezen a szinten születnek az igazán nagy eredmények. Az egyén annyira azonosul a céljával, hogy az akadályok „elt?nnek”, és szinte minden összejátszik a cél érdekében. Ezt sokan csak úgy hívják, hogy a vonzás törvénye. Talán hihetetlennek t?nik, de igaz.

Nyilván a 3. szint a legpozitívabb, és ez jelenti a leggyorsabb és könnyebb utat. Szerencsére a másik két szinten is lehet sikereket elérni, és ugyanúgy megéri dolgozni. Már csak azért is, mert a sikerkör-elmélet alapján, ha dolgozunk és van célunk, akkor egyre lelkesebbek és sikeresebbek leszünk, és el?bb vagy utóbb eljutunk a 3. szintre.

Sikerkör

A sikerkör a siker nagyon egyszer? megfogalmazása. Az üzleti világban ez egy teljesen elfogadott, sokat tanított elmélet, amit véleményem szerint az iskolákban is oktatni kellene.

A sikerkör nagyjából így néz ki:

 Cél-->Cselekvés-->Siker-->Önbizalom-->Merünk nagyobb célt kit?zni-->Cselekvés--> nagyobb siker-->Több önbizalom, stb.

Ez egy abszolút tudatosan alkalmazható, spirálszer? megoldás, ami nagyon sokat segíthet a mindennapok eltérít? tényez?kkel teli rengetegében. (Sajnos ez a metodika visszafelé is m?ködik, és totális önbizalomhiányhoz vezethet, de ez már egy másik téma lehet.)

Fókuszálás, azonnali cselekvés

„Ma úgy fogok élni, mintha ez lenne az utolsó napom”

A sikeres ember nem halogat, mert azt nem engedheti meg magának. A kényelmetlenségek mindig is kényelmetlenek lesznek, az eltérít? tényez?k mindig jelen lesznek. Csak a fókuszáláson múlik az, hogy az ember képes-e kitartani és elterel?dés nélkül – természetesen a helyes arányokat betartva – munkálkodni a saját sikerén, még ha a környezetében lév? emberek furcsának tartják is, vagy szemrehányóan viselkednek vele, amiért megváltoztak a prioritásai, és esetleg eddig nem megszokott dolgokat m?vel. Az igazán nagy sikerek egyfajta egészséges „megszállottságból” születnek. Ezt fókusznak is nevezhetjük.

Összességében annyit mindenképpen mondhatunk, hogy ezen elvek alkalmazása egy fejl?dési pályára tudja állítani az embert, és komoly eredményeket tud elérni néhány apróság megváltoztatásával és egy kis tudatos gondolkodással. Titok nincs, megoldás van.

Felhasznált irodalom

Og Mandino: A világ legnagyobb üzletköt?je. Bp. 2007. Bagolyvár Könyvkiadó

Bryan Tracy: Maximális teljesítmény. Bp. é.n. Bagolyvár Könyvkiadó

Skip Ross – Carole C. Carlson: Dinamikus élet. Mondj igent a lehet?ségeidre! Bp. 2003. Network TwentyOne

Jack Canfield – Mark Victor Hansen: Merj nyerni! Bp. 2006. Bagolyvár Könyvkiadó

David J. Schwartz: Gondolj merészet! Bp. 2007. Bagolyvár Könyvkiadó

A pályamunka szerz?je a PPKE pszichológia szak 1. évfolyamos hallgatója