Mesezene az iskolában

A digitális kor gyermekeit körülvev? multimediális játékkultúra, a kommunikációs csatornák variabilitása színes kontrasztként teszi zárójelbe a szürke osztálytermi táblákat. Az iskola általában nehezen moccan. Évtizedes dimenziókban beszélünk a megváltozott viszonyokról és a hozzájuk igazodni ill? módszerekr?l, eszközökr?l, szemléletr?l. És bár vannak el?relépések, ezeket a gyakorlat még mindig nehezen váltja át a gyermek számára zsigeri élménnyé. Motivációs, élménypedagógiai “technológiából” kevés van. Közülük egyet szeretnénk bemutatni.

A Mesezene, mint élménypedagógiai technológia

2011 óta érhet? el a pedagógusok számára a Mesezene módszere, melynek lényege, hogy mesevilágba röpíti az olvasni tanulókat. A gyermek és a bet? közé mesék összefügg? láncából érzelmi hidat feszít, melyen járva a kis els?sök számára az olvasás megtanulása izgalmas kalanddá, élménnyé válik. A bet?tanításhoz mesék illeszkednek, melyek egy feltérképezetlen terület, egy „titkos világ” történéseibe hívják be az osztályt.  

A Mesezene módszere, mint egy motivációs palást, a szakemberek körében leginkább elismert tankönyv, a Meixner Ildikó alkotta Játékház alkalmazásának kiegészítése. A bet?khöz használt tankönyvi hívóképek a mesezenés alkalmazás során életre kelnek, és hívómesék f?h?sei lesznek.

Minden szerepl? az emberekhez hasonlóan vezeték- és keresztnevet kapott, így segítve el? a társsá válást. De a nevek „beszédesek” is – „sugallat” formájában megtámogatják a bet?tanulást. A Játékház tankönyv macijából így lett Medve Ede (m), libájából Gág Ági (g),  a kismozdonyból Sihu Huba (s),  a kutyából pedig Vau Vali  (v).

A mesék azonos szerkezetre épülnek. A rövid tartalom végére a mese f?h?se iskolába vágyakozik. Például tájékozódni szeretne megtanulni, ezért iratkozik be a Játékiskolába. Pipa Pista, mivel nagyapót eltiltották a dohányzástól, azaz t?le, az unalom el?l menekül be a Játékiskolába.  Moto Rozi pedig logopédus szeretne lenni, hogy mindenkinek ? maga taníthassa meg saját hangját, a rendkívül nehéz R hangot. A mesék végére aztán hangját hozva minden f?h?s a szó valódi értelmében is megérkezik az osztályterembe. A szemfüles tanító néni óra el?tt kicsempészi a tanterem ajtaja elé a f?h?st megjelenít? játéktárgyat, aki a mese megfelel? pillanatában „bekopog” az osztályterembe, és a „mintha” élményével ajándékozza meg a gyereket.

A Mesezene történetei általános értékeket képviselnek, de mégis reflektálnak a jelenkorra. Megjelennek bennük a mai világra jellemz? elemek és jelenségek. Szerepet kapott a televízió, az iskola, a telefon, a számítógép, de még a nevelési tanácsadó és a pszichológia is. Persze szerepük van a jellegzetes mesei elemeknek is, bennük van a lovag karaktere, az erd? állatai, a természet négy eleme: a föld, a t?z, a leveg? és a víz. Így a gyermek az olvasás óra keretén belül egyfajta 21. századi folytatásos meseregényben lebeg.

A mesezenés mesék az órán az úgynevezett „zenezörejjel” együtt szólalnak meg. Miközben a pedagógus el?adja a történetet, aláfestésként apró hangeffekteket jelenít meg. Mikor például Medve Ede iskolába induláskor felhúzza kabátján a cipzárt, a pedagógus végighúzza spirálfüzetén a ceruzáját. És amikor Ede súlyos lépteivel elindul, a tanár tenyerével a tanári asztalon dobolja le a léptek ritmusát. A pedagógus a bet?tanítás izgalmát teremti meg, amikor a mesék folyamatába azt a puffanást, csettintést, suhogást, nyekkenést, csattanást illeszti, amely gazdagabbá, él?vé teszi a történetet. A mesébe ékelt zenezörej felkelti a gyerekek figyelmét, aláfesti a történetet. A mesehallgatás is és a zenezörej is a gyerekek bels? képalkotó készségét építi. Nagy szükség is van rá, hiszen olvasáskor is bels? képeket alkotunk.

A mesékben megjelen? zenezörejes elemekb?l a pedagógusok zörejkórusokat hoznak létre, melynek lényege, hogy az osztály együtt „zörejel” saját hangjuk, egyszer? hangszerek vagy testük segítségével, akár mozgással is kombinálva. A gyermekek elemi szükséglete az aktivitás, mely hangkeltéssel és mozgással társul. Iskolaid?ben azonban erre nincs lehet?ség, hiszen csendben kell maradnia mindenkinek, különben káosz lesz. Káosz pedig ne legyen – mondja az iskola. Káosz pedig legyen!  – mondja a Mesezene. Mégpedig a tanító által kézben tartott, irányított káosz, melyet az óra keretén belül átmenetileg és „m?vi úton” hoz létre. A vokális és a „hangszeres” zörejkórus lehet?séget ad arra, hogy a gyermek „kizenélje” magából a benne felhalmozódott feszültséget. Az utazónak is meg kell pihennie néha, hogy utána újult er?vel folytathassa vándorlását.

A zörejkórus olyan közösségi élmény, mely a tanítási órán a pihentet? funkciót is ellátja úgy, hogy a gyermek a bet?mese szövetében marad, azt tovább élheti. Amikor a hagyományos óravezetés során a tanító érzékeli a fáradtságot, megáll, és a gyerekekkel elmondat egy-egy mondókát, elénekeltet egy-egy dalt, melyek azonban általában nem kapcsolódnak tartalmilag az óra el?z? részeihez. Mi történik ezzel szemben a mesezenében? A tanító a varázslat szárnyán visszaröppenti osztályát a történetbe, amit zörejekkel újraélnek, vagy továbbgondolják, terebélyesítik azt. Kakas Lovag például, a K bet? megtanításakor még az el?tt felriad álmából, miel?tt megmenthetné a királylányt.  De a zenezörejes továbbélés során a tanító visszalépteti a gyermekeket Kakas Lovag álmába, ahol a leghangosabb ordibálás segít csak hozzá a sárkány legy?zéséhez.

A digitális világ lehet?séget ad arra, hogy az ember társas életet éljen a világhálón. Arra viszont a digitális galaxis egyik médiuma sem képes, hogy közösségi élményt adjon. A zörejkórus a személyesség és az együttlét varázsával hat a gyerekekre. Az az érzés, amit a társakkal, a tanítóval együtt élhetnek át, nem tölthet? le az internetr?l. Szinte már ballaszt a 21. századi világot szorongatónak, neurotizálónak nevezni. A gyermekek iskolai élete is tele van szorongáskelt? hatásokkal. A teljesítménykényszer, a versenyzés, a félelem a túlzott egyéni megmérettetést?l szintén növelik a gyermekekben már eleve meglév? bels? bizonytalanságot. A zörejkórus a valahova tartozás élményét építheti ki a gyerekekben. Egy széles, szociális háló élményét tapasztalhatják meg az osztály keretein belül. A társas cselekvés pedig csúcsélménye lehet az együttléteknek. A zenélés nemcsak a kollektív élmény miatt jelenik meg szorongásoldásként, hanem szabad keretei miatt is. Szabad korlátok közt m?ködik, nem lehet elrontani, nem lehet hibázni.

A Mesezene ereje abban van, hogy valódi emberek együtt hozzák létre a mesés érzelmi rendszert, amit saját maguk életre is keltenek. Valószín?leg ezért szeretnének iskolába menni a mesezenés els? osztályosok akkor is, amikor épp betegek. Valószín?leg ezért választják a mesezenés els? osztályosok 80 százalékban barátjuknak Sihu Hubát és nem Thomast, a g?zmozdonyt, Au Tónit és nem Villám McQueent, Kakas Lovagot és nem Luke Skywalkert.  És valószín?leg ezért választják a mesezenés els? osztályosok 84 százalékban a tanító nénik bet?meséjét és nem a kedvenc rajzfilmjeiket.

A gyermek az önfeledten megszerzett tudást birtokolja igazán. A keserves könnyeken át szerzett ismeret nem válik tudáskincsének maradandó ékévé, elhalványodik, elfelejt?dik. A pedagógiai folyamat egyik legfontosabb kérdése tehát a motiváció. Az a pedagógus, aki jól motivál, egyben oltalmaz is.  A Mesezene módszerét alkalmazó pedagógus arra vállalkozhat, hogy a tanév elejét?l a tanév végéig, és minden olvasásóra elejét?l az óra végéig ugyanazzal a mesével oltalmazza tanítványait.

Sz?cs Antal Mór
okleveles gyógypedagógus-logopédus, zeneterapeuta
PHD hallgató, ELTE NDI