Tripla öröm ? tripla gond

Frissítve: 2023. 02. 28.

Gondolt már arra, hogy hármas ikrei születnek? Ha nincs az ismer?sei között hármasikres szül?, valószín?leg sosem fordult meg ez a fejében. Pedig az elmúlt évtizedekben Magyarországon is jelent?sen megn?tt a hármasiker-születések száma.

Sorsfordító krízisként élte meg családunk a kicsik születését s az els? éveket

Bevallom, az én se gondoltam erre, egészen addig, míg 5 évvel ezel?tt n?gyógyászom a várandósság tényét meger?sítette, s a dobogó szív? magzatot megmutatva, hirtelen fel nem kiáltott: „Van ott még valami! Még kett?!” S a következ? másodpercben még ezt f?zte hozzá: „Szerintem egyet redukálni kellene!” Ebben a pillanatban benne volt mindaz, amit a hármas ikrekkel várandós n?k megélhetnek: az öröm, a csodálat és a kiválasztottság érzése, s ezek mellett az aggódás, a félelem, s?t a rettegés a magzatok életéért.

Nekem 4 éves lányom és 2 éves fiam mellé érkeztek a trikrek, ahogy a hármas ikreket nevezik tréfásan szüleik. Rengeteget jelentett, hogy sok tapasztalatom, s szakemberként szélesebb kör? tudásom volt már a várandóssággal, a szüléssel és gyerekneveléssel kapcsolatban, de így is sorsfordító krízisként élte meg családunk a kicsik születését, s az els? éveket.

Hirdetés

Miben különböznek a hármasikresek problémái az ikresekét?l vagy más háromgyerekes szül?két?l? A hármasiker-terhesség szinte mindig (az esetek 97,3 százalékában) koraszüléssel végz?dik (szemben az ikerterhességgel, ahol ennek esélye kb. 50%), a terhességi szöv?dmények gyakorisága jóval nagyobb, vagyis már maga a várandósság is veszélyeztetett, az anya számára kritikus id?szak. A koraszülés elkerülésének, illetve a terhességi id? meghosszabbításának egyik kiemelten fontos tényez?je az anyai stressz csökkentése. Ebben nagy segítséget jelenthet egy tanácsadó szakpszichológus, aki tisztában van a kockázatokkal, de a protektív tényez?kkel is. Tudja segíteni az anyát félelmei, szorongásai csökkentésében, a családi, baráti er?források megtalálásában.

Tanácsadó szakpszichológusként kutatásomból is kiderült, hogy ez a krízis a várandósság felismerésével kezd?dik, s 2-3 évre vagy akár hosszabb id?re is elhúzódhat. Nézzük meg egy példán, hogy miben különbözik a hármasikres szül?k élete az egyedül született gyereket nevel? vagy akár a „sima” ikres szül?két?l!

Egy anya (nevezzük Júliának) 10 éven keresztül várt a gyermekáldásra. Számtalan kivizsgálás, m?tétek, lombikok: csalódások újra és újra. Utolsó próbálkozásként három megtermékenyített petesejtet ültettek be, majd óriási öröm: mindhárom megtapadt! N?gyógyásza rögtön ismertette a hármasiker-terhesség összes kockázatát. Ett?l kezdve Júlia nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy valami baj fog történni a kicsikkel: koraszülöttek lesznek, és biztos sérültek. De lemondani nem volt hajlandó egyikr?l sem, a redukciótól rögtön elzárkózott.

Már a várandósság elején jelentkeztek kisebb-nagyobb egészségi problémák, emiatt végül a 27. héten kórházi befekvést javasolt az orvosa. A kórházi heteket nehezen élte meg: ötágyas szobájában folyamatosan változtak a szobatársak, alig tudott pihenni. Hatalmasra növekv? pocakja miatt a legkisebb mozdulatok is nehezére estek. Ráadásul a férje is csak ritkán tudta látogatni vidékr?l. Semmi se valósult meg a korábban elképzelt, együtt töltött, boldog várandósságból. A 32. héten hirtelen elfolyt a magzatvíz, perceken belül orvosok és n?vérek csapata vette körül, s egy óra múlva a kicsik is megszülettek. Júlia épp csak egy pillanatra láthatta ?ket, 2 hétre PIC-re kerültek. Kezdetben csak naponta néhányszor láthatta ?ket pár percre. Légzéstámogatásra volt szükségük, az anyatejet szondán keresztül kapták. Egyiküknél vesefejl?dési rendellenességet is diagnosztizáltak, emiatt ?t m?teni is kellett. Hetekig aggódott az életükért, csak nézte ?ket az inkubátoron keresztül, és potyogtak a könnyei. Háromóránként fejt, ennyit tudott tenni értük, és büszke volt rá, hogy egyre több teje lett. Néhány hét múlva rendez?dött az állapotuk, és „hizlaldába” kerültek. Itt már szoptathatta volna ?ket, de nagyon nehezen ment: picik, gyengék, és aluszékonyak voltak. Végül feladta, és cumisüvegb?l adta nekik a tejet. El volt keseredve emiatt, úgy érezte, nem igazi anya, ha szoptatni sem képes. Semmi sem volt olyan, mint korábbi álmaiban, ahol kisbabáját szoptatás után dalolva ringatta álomba.

Rettegett, amikor két hónap után a kicsikkel hazatérve hirtelen magára maradt: hogyan fogja ? ellátni egyedül a három síró csecsem?t? Szigorúan háromóránként kellett ?ket etetnie éjszaka is, de az etetések sokszor másfél óráig is elhúzódtak, ezután következett még a pelenkázás, öltöztetés, fürdetés. Hogy juthat így id? magára vagy az alvásra? A férje segített, amennyit csak bírt, de neki is dolgoznia kellett, esténként pedig a nagyszül?k is jöttek felváltva. De hamar rá kellett jönnie, ez is kevés, ezért az önkormányzattól dajkát igényelt, aki hetente négyszer jött négy órára. Segítség nélkül képtelen volt kimozdulni a három kicsivel a harmadik emeleti lakásból. Nem tudta levinni a három babát a hordozóval és a 30 kilós babakocsit. A csecsem?k ellátása mellett a háztartásra már alig jutott ideje, pedig régen mindig tökéletes rend és tisztaság volt a lakásban. Most nagyon zavarta a mosatlan edény és a rendetlenség. Szigorú napirend szerint kellett élniük, ebbe a kicsiken kívül, nem fért bele még egy rövid telefonálás se a barátn?kkel. Folyamatos id?hiánnyal küzdött és iszonyatos fáradtságot érzett. Férje is alig aludt éjszaka az ordító babák mellett. Egyre többet veszekedtek. Úgy érezte, anyósa mindenbe beleszól, és semmit se úgy csinál, ahogy ? szeretné. Sokszor nyelt és nem szólt, mert nélküle képtelen volt boldogulni. Végül egy veszekedés alkalmával a férje az anyjának adott igazat. Ekkor Júliában eltört valami.

Úgy érezte, ez így nem mehet tovább, nem akarta elveszíteni a férjét – és nem akarta elveszíteni önmagát. Újra embernek és n?nek akarta érezni magát, nem pedig egy háztartási és anyarobotnak. Pszichológushoz fordult. Néhány hónap után kezdte jobban érezni magát a b?rében. A szakember segítségével ráébredt, hogy több id?t kell fordítania magára, és több teret kell hagynia férjének is. Megegyeztek, hogy kölcsönösen adnak egymásnak egy-egy estét, amikor elmennek sportolni, s addig a másik vigyáz egy segít?vel az ikrekre. Egyre többet beszélgettek, s igyekeztek kettesben is elmenni egy-egy este. A barátokat is bevonták a gyerekfelügyeletbe. Júlia lassanként fizikailag és lelkileg is meger?södött. Pszichológusa segítségével ráébredt, hogy csak férjével közösen tudják ezt a kritikus élethelyzetet megoldani. Egész értékrendje megváltozott: tudatosult benne, hogy a nehézségek mellett, melyeket el kell viselni, a férje és a gyerekei mennyi örömet adnak, s inkább nekik igyekezett megfelelni, mint környezete és saját maga korábbi elvárásainak. Megértette, hogy nem lehet tökéletes és ideális anya, de elég jó igen.

Schwenner Zsuzsanna

tanácsadó szakpszichológus

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom