Nehezen nevelhet?, de tehetséges

Frissítve: 2023. 03. 11.

A tehetséges tanulókat gyakran azonosítják a jó vagy kit?n? érdemjegyekkel rendelkez?, jól kooperáló, motivált, vagyis minden téren kiemelked?, egészséges otthoni környezetb?l származó gyerekekkel, akiknek olykor csupán arra van szükségük, hogy meglév? – vagy éppen kibontakozóban lév? – tehetségüket támogassák, képességeiket továbbfejlesszék.

Óvodáskorban kellene minden gyermekr?l kideríteni, hogy miben ügyes, mi az, amit szívesen, kedvvel végez

?k az iskolarendszerbe hamarabb beilleszkednek és könnyebben boldogulnak. Szinte a legnehezebb dolguk azoknak a tanulóknak van, akik sokproblémás családból, szegény körülmények közül érkeznek. Rajtuk észrevehet? már az iskolába, s?t olykor már az óvodába lépés idején is, hogy kevésbé motiváltak a tanulásra és bizonytalanabbak önmagukban.

Pedig nagyon sok tehetségígéret található az iskolában alulteljesít?, magatartási vagy tanulási zavarral küzd? gyerekek között is. Számukra a család és a környezet, melyben nevelkednek, nem biztosít elegend? és életkoruknak megfelel? tör?dést, odafigyelést. Gyakran nem látnak maguk el?tt olyan családi mintákat sem, amelyek segítenék ?ket a világ megismerésében, motiválnák ?ket a tanulásra.

Hirdetés

Munkám során pszichológusként tehetséges gyermekek képességeinek, motiváltságuknak feltárását, tehetségterületük azonosítását, illetve önismeretük, személyiségük fejlesztését is végzem. A tehetséges tanulókkal egyénileg, párban vagy csoportban is foglalkozom.

Az elmúlt tanévben többek között egy olyan kistelepülés iskolájában tartottam a gyerekeknek tehetségfejleszt? foglalkozásokat, ahol a tanulók közel fele halmozottan hátrányos helyzet? és 23 százalékuk hátrányos helyzet? volt. Sokan éltek három vagy annál több gyermekes családban, s?t nem egy esetben 7-10 gyermeket látott el egyetlen vagy két szül?. A tehetséggondozás nemcsak a képességfejlesztés miatt szükséges az ? esetükben, hanem azért is, mert körükben igen nagy a lemorzsolódás.

Munkám szépsége és nehézsége, hogy különböz? életkorú gyerekekkel foglalkozom. A tehetségcsoportokat úgy alakítom ki, hogy bárki részese lehessen, aki kedvet érez hozzá. Természetesen a beválogatásnál a tanulók érdekl?dése mellett a pedagógusok, az osztályf?nökök és a szül?k véleményét is figyelembe veszem. Általában azok maradnak meg végül a csoportban az egész tanév alatt, akik a sok játék és vidámság mellett vállalják a komolyabb munkát is. Fontosnak érzem, hogy a tehetségfejleszt? foglalkozásokon a gyerekeknek legyen beleszólásuk a folyamatokba, megfogalmazhassák véleményüket. Így mutathatják meg igazán saját, egyéni képességeiket. A kötetlen verbális megnyilatkozási lehet?ségek el?segítik szóbeli kifejez?készségük fejl?dését, szókincsük gyarapodását.

Így került Zsolti is a csoportomba, aki az általános iskola egyik „legrosszabbul” viselked? diákja volt. Nehezen és rosszul tanult, gyakran kiabált, feleselt; házi feladatokat nem készített, és sokszor keveredett verekedésbe. Ellen?rz?je tele volt beírásokkal, egyesekkel. Nem sok minden érdekelte, egyedül a foci. Otthon, a kert végében, az iskolában szünetekben (vagy iskola helyett a falu határában) rúgta a labdát. Olyan ügyesen játszott, hogy pedagógusai felfigyeltek rá és elvitték ?t megyei, majd országos versenyekre. Eredményei alapján tavaly beválogatták az ország egyik legnagyobb futballcsapatának utánpótlásába. A sportban elért sikerei kedvez?en hatottak a személyiségére. A tehetségcsoportban szívesen vállalt szervezési feladatokat, a tanítási órákon pedig igyekezett társaival jobban együttm?ködni.

Zsoltinak szerencséje volt, hogy tanárai észrevették, felismerték sporttehetségét, és utat nyitottak számára annak kibontakoztatása felé. Sajnos nagyon sok hasonló helyzet? gyerek nem kap megfelel? támogatást, odafigyelést. A hátrányos helyzet? gyerekek, tanulók felmérése, csoportba történ? beválogatása nagyon problémás terület, mert a rendelkezésre álló, tehetségazonosítást segít? tesztcsomagok, kérd?ívkészletek olyan kompetenciákat igényelnek, melyeknek ezek a tanulók nem mindig vannak teljes birtokában. A tesztek minden esetben elvárják az átlagosnál magasabb intelligenciaszintet, a feladat iránti elkötelezettséget és a kreativitást. Ha pedig valamelyik tanuló e három területen nem mutat az átlagnál magasabb szintet, csökkennek az esélyei arra, hogy rejtett tehetségének fejlesztéséhez segítséget kapjon. S?t, a mérések során átélt negatív tapasztalatok, gyengébb eredmények olykor egy egész életre megpecsételhetik a hátrányos helyzet?, tehetséges gyerekek sorsát.

Éppen ezért nagyon fontosak lennének a hozzájuk igazított, számukra szerkesztett mér?eljárások, vizsgálatok, melyekkel teljes, komplex képet kaphatunk nemcsak a tanuló rejtett er?sségeir?l, hanem az ?t körülvev? környezetr?l; sz?kebb (család) és tágabb (iskola, település, térség) értelemben egyaránt.

A munkám során megtapasztaltak alapján úgy gondolom, els?sorban óvodáskorban kellene minden gyermekr?l kideríteni, hogy miben ügyes, mi az, amit szívesen, kedvvel végez, és amiben motivált. Ez még nem feltétlenül jelentene konkrét tehetségkategóriába történ? besorolást, de már elkezd?dhetne a tehetségígértek feltérképezése, a szunnyadó képességek felismerése. Az általános iskolában történhetne meg a feltárt er?sségek támogatása, párhuzamban a gyengébb területek fejlesztésével. Ebben a munkában a pedagógusok és az iskolában dolgozó vagy az iskolával kapcsolatban lév? pszichológusok felel?ssége igen nagy, hiszen leghatékonyabban csak közösen együttm?ködve tudnak segíteni.

Sörös Em?ke
tanácsadó szakpszichológus
Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom