Mit üzen nekünk Rómeó és Júlia?

William Shakespeare tragédiájának népszer?sége évszázadok óta töretlen: számos film, musical, színpadi el?adás, képz?m?vészeti alkotás és paródia formájában találkozhatunk az olasz történettel. Miért is kell nekünk annyira ez a történet? Talán az angol drámaíró ennyire tudott valamit az életr?l? Azért választottam ezt a darabot, mert úgy vélem, valamilyen formában és mértékben az emberek többsége találkozott vele, s?t talán többször is olvasta vagy megnézte élete során. Amikor ismételten megnézünk vagy elolvasunk egy m?vet például különböz? életszakaszainkban, rádöbbenhetünk, hogy mindig más részlet bír felhívó jelleggel aktuális problémánk, lelkiállapotunk, krízishelyzetek függvényében. Másra figyel egy általános iskolás, egy kamasz, egy ifjú, egy fiatal szül?, egy középkorú ember és egy nyugdíjas korban lév?. Már abban is lehet különbség, hogy a komédia vagy a tragédia hangulata ragad meg bennünket, és milyen érzéssel tölt el.

Azért a Budapesti Operettszínház el?adásában látható musical-változatra esett a választásom, mert itt több csatornán át ér az információ. A szövegen és dallamon túl számomra a mozgásos elemek hordozzák a legtöbb érzelmi-indulati töltetet – hagyom, hogy jobb agyféltekével is láthassam a történet mondanivalóját, így jobban el is feledkezhetünk arról, hogy id?ben és térben milyen távoli eseményekr?l is van szó. A koreográfia segít hangsúlyozni a mondanivalót, s?t olykor maga a mozgás indíthat be asszociációkat.

A mozdulatok ereje

A musical a két család konfliktusával kezd?dik, és a feszültség valóban érezhet? a zsúfoltságból és az ideges táncelemekb?l – ugyanakkor a színpad mégis egy védett hely, ahol a feszültséget el lehet engedni, ráadásul nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, gondolattal. Lehet, hogy eszünkbe jut saját családi konfliktusunk, vagy tágabb értelemben bel- vagy külpolitikai konfliktusok, de az itt és most szabadon el is engedhet?, hiszen az átkeretezés adott számunkra: „b?bájos világ” mégiscsak az, amiben élünk – a maga ?rültségeivel együtt. A vad páros táncokban megjelenik a fiatalság féktelensége, energikussága, és a nyílra emlékeztet? kitartott pózok a fiatalok megannyi céljára emlékeztetnek.

A tánc és a testkép meglehet?sen szoros kapcsolatban van egymással, így a testtel vagy a másik nemmel kapcsolatos attit?dök is megjelenhetnek. Egyesek szerint az olvasóban-néz?ben burkoltan a nemi identitás kérdése is felmerülhet pl. Rómeó és Mercutio kapcsolatát tekintve. Fülbemászó ének (Lehetsz király) hangsúlyozza a mai szemmel nézve leghangsúlyosabb témát, miszerint ma már nem a társadalmi helyzett?l függ a házasságkötés. Rómeó és Júlia idejében pont ez a megszilárdult és idejétmúlt házasodási szokás kezdett lazulni, így ez a darab is err?l szólt. Fiatalos lendülettel és komédiával teszik túl magukat a szül?k hibáján: a régóta tartó családi viszályon. Életkorukat tekintve még kritikusabbak saját szüleikkel kapcsolatban, akár a mai kamaszok. A modern el?adásmód zenében, táncban és szövegben direkt módon szólítja meg a tizenéves közönséget, akik képesek azonosulni a mondanivalóval, ezáltal figyelmük felkelthet? és megragadható. A báli jelentben a t?ztánc fokozza a hangulatot és a megismerkedés izgalmát. Tybalt alakja nemcsak azért felt?n?, mert összekuszálja a szálakat, hanem azért is, mert szenvedélyesen védi a szül?k álláspontját. Régi, elavult szokásokból kitörni az új felé társadalmi szinten forradalmár lelk? emberekkel lehetséges, ugyanakkor sokan azonosulhatnak konzervatív, konvenciókhoz ragaszkodó alakjához, hiszen az új változás mellett szükséges a társadalmi identitás meg?rzése is.

Az el?adás nyugvópontja az erkélyjelenet, mely nyugodtságával és egyszer?ségével az intimitást mélyíti el. A másik lelassult jelenet az esküv?, ahol a párban lev? táncosok összefonódása szemlélteti a házasságkötés meghittségét és az elkötelez?dés mélységét.

Tet?fokon az indulatok

Mozgalmas jelenet a Tybalt, Rómeó és Mercutio közti provokáció. Mercutio halála megrendít?, egy pillanatra megáll az id?. Rómeóban az indulat tet?fokára hág, amikor hirtelen végez Tybalttal. A szül?k bosszúra szomjaznak. Vállalni kell a felel?sséget a tettért, majd következik a gyász. Végs? következtetés, hogy az er?szak er?szakot szül, és az örökös acsarkodás a b?n melegágya. A következ? jelenet, amikor az agresszió ismét csúcspontra ér, Paris meggyilkolása. El lehet gondolkodni Rómeó agresszivitásán –  vagy általában a konfliktusokról is. Felt?nik-e egyáltalán az agresszió, vagy a rohanó világban már kevésbé vesszük észre, milyen gyorsan peregnek az események a m?ben? A mai fiatalok felfedezik-e magukban Rómeót, képesek lennének-e kontrollálni magukban? Rómeó megölte Tybaltot és Parist. Lehet vitatkozni, hogy tette személyiségéb?l fakadt vagy a körülmények miatt hozott ilyen végzetes döntéseket. A bosszú lereagálása is valószín?leg korszakfügg?, hiszen akkor mást tartottak férfiasnak, mint ma. Másképp kellett demonstrálnia egy fiúnak azt, hogy ? már férfivá érett.

Szerelem, házasság

Több f? motívum is elgondolkodtató lehet. Ha a legkézenfekv?bbel kezdjük, a szerelemmel, igen nehéz ezt dióhéjban kifejteni. Az akkori korhoz képest mindenképpen gyors udvarlásról van szó, ahol Júlia jobban kifejezi ezzel kapcsolatos attit?djét. Ezen a ponton eszünkbe juthat, hogy nemcsak a kamaszokra vagy fiatal feln?ttekre lehet ez jellemz?, hanem akár olyan id?sebb emberekre is, akik még mindig a „nagy ?”-t keresik hasonló dinamizmussal, és közben még mindig hallják a szüleik egykori véleményét párválasztásukkal kapcsolatban. Már-már komikusnak t?nik a Rómeó és Júlia szerelméhez hasonló vágy kergetése, és hasonlóképp tragikus is, amikor ismételten kudarcba fullad a törekvés. Bár nehéz ezt megérteni, ám talán könnyebb átérezni irodalmi alkotásokon keresztül. De ott vannak a „megkövült Rómeók és Júliák”, akik diákszerelemmel „kezdtek” és évtized (ek) óta együtt vannak házasságban vagy anélkül, gyerekkel vagy anélkül. Rómeó és Júlia is így végezte volna? Már a musical elején az anya-lánya párbeszédb?l kiderül, hogy azért a férjhez menés sosem volt annyira egyszer? egy n? számára. A lányság gyásza persze teljesen érthet? abban a korban – de mi a helyzet ezzel manapság? Középkorúakat kérdezve átmeneti állapotként tekinthettek a fiatalságra, az aggkorban lev?k pedig kellemes nosztalgiával emlékeznek arra a rövid, még gyermektelen id?szakra. Akkor mégis miért van az, hogy mi, „öreg anyák”, akik már a 35-t?l se riadunk vissza, ha az els? gyermeket készülünk szülni, mégis azt érezzük, hogy ez a lányság gyásza mégsem olyan egyszer? dolog. Talán nincs új a Nap alatt. Nálunk már a fiatalság „örök”, és némi túlzással lassan sminkben megyünk a szül?szobára egy jó poszt kedvéért.

A n?i nemi szerepek persze alaposan megváltoztak négyszáz év alatt: már nem kell választani a szerelem és a házasság között, a gyerekek szabad kezet kapnak a párválasztásban. A totális szabadság a társkeresés terén persze még nem garantálja a sikeres párkapcsolatot vagy házasságot; gyakran beigazolódhat a szül?k kritikája vagy figyelmeztetése. A mai modern, tanult és dolgozó n? már valószín?leg mindent tudatosan tesz a gyereknevelés terén, a gyerekek a középpontba kerülnek, minden az ? igényük és önmegvalósításuk körül forog –az anyák szinte átalakulnak „mamager”-ré. A mai Júlia biztosan másképp gondolkodna, tudatosabban és sikeresebben oldaná meg a problémákat, nem mástól várna megoldást. Ett?l függetlenül nem nehéz olyan asszonyokat találni, akik még ma is függenek férjükt?l anyagi vagy érzelmi értelemben.

Kamasztémák – azonosulási minták

Lehet, hogy érdemes lenne a történet kapcsán a mai kamaszokkal beszélgetni barátságról, kortárs-kapcsolatokról, öltözködésr?l, udvarlási szokásokról vagy a folyton változó n? és férfi ideálokról. Mit gondolnak arról, hogy a fiatalok a szüleik tudta és beleegyezése nélkül hoznak nagy döntéseket? Vajon hány napot bírnának ki Wifi, mobil vagy TV nélkül? Milyen lehet a társas élet közösségi oldalak és szelfik nélkül? Hogyan telne el egy nap?

• Mercutio alakjával könny? lehet azonosulni, életvidámsága a lelki egészséget jelentheti. Tragikus halála viszont érthetetlen. Olyan veszteségekre asszociálhatunk általa, amely életvidám, fiatal embereket érint pl. autóbaleset vagy gyógyíthatatlan betegség által.  Az id?sebb korosztályhoz tartozók elgondolkodhatnak arról, hogyan viszonyultak régen és most a lázadáshoz. További vitatéma lehet még az öngyilkosság, szerelem, agresszió és szexualitás.
• Paris, a célorientált grófcsemete igen elszánt és szerelmes, bár másként, mint Rómeó és Júlia. Err?l is el lehet gondolkodni: többféle szerelem van, a romantikustól a társszerelemig, bármelyik lehet éppúgy m?köd?képes, mint kudarcba fulladó. Paris sorsa szintén tragikus, de az ? alakjával is lehet azonosulni, hiszen érettebb módon tudja, hogy mit akar az élett?l, bár nem a mindent elsöpr? „nagy ?t” keresi. Bizonyos körülmények között az ? felfogása lehet adekvát, máskor Rómeó és Júlia mindent elsöpr? kapcsolata.
• Lehet azonosulni a szül?kkel is: kamaszként ez a korai zárásra emlékeztet, id?sebb korban pedig a „mamahotel” társadalmi jelensége kerülhet szóba. Egy-egy mellékszerepl?, színpadi kellék szintén lehet megragadó, ez esetben a perifériára kerülés problémája merülhet fel.
• A dajka szerepe jobban megérintheti azokat, akiket nem a vérszerinti anya nevelt fel. Szimbolizálhat nevel?t, az anyaságot vagy az anya-gyerek kapcsolatot. A n?i szerepek élesen elhatárolódnak azáltal, hogy a dajka végzi a gondozást, a vérszerinti anya pedig a n?iességet és a feleség szerepét képviseli. A n?i szerepen belüli konfliktus klasszikus.
• A darabban a két anya mint két dáma jelenik meg, akik gy?lölködésükkel a jungi anya archetípus boszorkány aspektusára emlékeztetnek.
• L?rinc barát egy olyan lelki segít?ként jelenik meg, akit a fiatalok megtisztelnek a bizalmukkal, aki komolyan veszi a házassági szándékot, és segíteni próbál. Vele is azonosulhat az, aki pl. a segít? szakma iránt vonzódik.

A sors hatalma?

Nem várt fordulatot, krízishelyzetet teremt? események kapcsán a sors gyakran eszébe jut az embernek. Nehéz magyarázatot találni arra, hogy miért így végz?dtek az események a Rómeó és Júliában, mit lehetett volna tenni, lehetett volna egyáltalán befolyásolni a dolgok haladási irányát? Ez nagyon is életszer? helyzet, hiszen nem mindig jönnek be a számítások, olykor értetlenül állunk az események el?tt. Hogy mennyire vagyunk reziliensek, azt el?re biztosan mi sem tudhatjuk, csak remélhetjük – és persze azt is, hogy valahol valamikor a mi életünkben inkább happy end lesz egy tragikus vég helyett.

Amikor másokkal mégis tragikus esemény történik, például katasztrófahelyzetekben, a személyiségünkön múlik, mennyire vonódunk be érzelmileg a másokat ért sorscsapásokba, szenvedésekbe, és milyen magyarázatot találunk saját magunk vagy mások megnyugtatása érdekében – nem beszélve arról, hogy képesek vagyunk-e ilyenkor tenni valamit. Az, hogy mindez a z?rzavar a szerelem témakörében történt, még érdekesebbé teszi számunkra ezt a történetet, hiszen ez még több érzelmet kavar fel, még több a nyitott kérdés és még kevesebb a racionális válasz. Persze reakciónk attól is függ, hogy milyen életkorban vagyunk éppen, mennyire ragad meg bennünket a történet vége – de függhet attól is, milyen az aktuális lelki állapotunk vagy mentális egészségünk. Lehet-e a végével azonosulni, vagy egyáltalán kell-e? Az író feloldja bennünk némiképp a feszültséget azzal a megoldással, hogy a két család kibékül.

Elképzelhet?nek tartjuk ezt saját, régi családi konfliktusoknál? Egy veszteségnek lehet pozitív kimenetele is a számunkra? Megsz?nhet egy megváltoztathatatlannak t?n? helyzet? Például generációk közti konfliktus esetén, ahol az id?sebb generáció jelleme szinte megkövültnek t?nik a fiatalabb szemében, dacolva minden változással. Mégis, ha történne valami, ami kimozdítana embereket saját besz?kült gondolatvilágukból, lehet, hogy békésen elrendez?dnének családi és emberi viszonyok olyan emberek között, akiket nem lehet elkerülni, akik az életünk részei?  Itt a hídépítés segíthet, lehet, hogy Rómeóék idejében is segített volna? Ezt sosem tudjuk meg, viszont egy apró lépés itt és most segíthet a változás irányába terelni két ember kapcsolatát. Igaz, nem könny? nem gondolni a múltra, és arra, kik és mik vagyunk, csak egyszer?en a jelen szituációra figyelni, mégis hatásos.

Visszakanyarodva a m?ben lev? családi konfliktusra, vita tárgya lehet, hogy a fiatalok közti szerelem milyen lett volna, egyáltalán fellobbant volna-e, ha nincs konfliktus?

Jelmezben

A fény és sötétség metaforáit lehet irodalmi szempontból sokat elemezni az eredeti m? szövege alapján. Pszichológiai szempontból más, de mégis ide sorolható ellentétpárokról lehetne még beszélgetni: szerelem és gy?lölet (harag, düh), boldogság és szomorúság, siker és kudarc, remény és kétségbeesés vagy fiatalság és öregség. A fiatalság lendülete, energikussága a musicalben is megmutatkozik. Az álarcosbáltól – némiképp eltúlozva – eljutunk manapság odáig, hogy a fiatalok jelmezekbe bújva mennek szórakozni vagy a videómegosztó portálokon milliós nézettség? némafilmeket láthatunk, ahol fiatal szül?k vagy fiatalok öltöznek be meseh?snek. Elgondolkodtató, hogy ez csak a fogyasztói társadalom mellékterméke lenne, vagy egyszer?en csak nem szeretnénk feln?ni – még akkor sem, ha már szül?k vagyunk, vagy egyszer?en csak jólesik a rejt?zködés, mert így egyszer?bb. Rómeó és Júlia idejében persze a házasság egyet jelentett a feln?ttséggel, és nem hiszem, hogy féltek volna a feln?tté válástól. Persze ezt így nem lehet összehasonlítani, hiszen más társadalmi normák és elvárások éltek annak idején.

A meseh?sök iránti vonzalom azt a kérdést kelti fel bennem, hogy miért keressük ennyire ezeket a h?söket? Miért vágynak rá nem csupán a gyerekek, hanem a fiatalok is? Egy ma felnöv? gyereknek már nem kell megtanulnia várni, hiszen pár másodperc alatt minden be-és letölt?dik. Vagy egy id? után ez is frusztráló? Mégiscsak kell a várakozás és a „még nincs” állapota? Maga a történet alig egy hét alatt játszódik le, az író maga is a gyorsaságot érzékelteti: peregnek az események. Nyilván a fiatalság együtt jár a lendületességgel, és maga a szerelembe esés is gyorsan történik. Ez a fajta siettetés látható ma is a világban – annak ellenére, hogy ma már hosszabb ideig élünk, mint Shakespeare idejében.

*

Összességében ez a klasszikus történet, mely eredetileg egy olasz mesén alapul, segíthet a bizalom kiépítésében olyan emberekkel, akik kevésbé motiváltak egy tanácsadásra vagy általában kevésbé nyitottak a pszichológia irányában, de rendelkeznek legalább érettségivel. Csoportos tréning keretében is elképzelhet?nek tartom a történet felhasználását – leginkább kamaszok vagy fiatal feln?ttek részére, olyan formában, hogy ki kivel tud azonosulni vagy kivel a legkevésbé. Akár nondirektív formában is vitaindító lehet egy önismereti csoportban.

Kovács Magdolna

  tanácsadó szakpszichológus