Zavar az evés – kinek higgyek?

Frissítve: 2017. 06. 14.

Sokunknál adódhatnak irracionális szorongások a táplálkozással kapcsolatban.

A dietetika alapvetéseit tanulmányozva tökéletes képet nyerhetünk élettanunk természetér?l vagy a táplálkozási ismeretekr?l. A szakirodalomba betekintve viszont eltévedhetünk az egymásnak ellentmondó teóriák és javaslatok z?rzavarában.

Miért ilyen bonyolult a táplálkozás?

A káosz egyik lehetséges oka, hogy az elhízás járványszer? terjedése és a szinte vallásként hódító egészségmánia kett?s elvárást állít a táplálkozástudomány elé: fékezni kell az elhízás mértékét, ugyanakkor a megel?zésre is várunk útmutatást. A nyomás annál nagyobb, minél sikertelenebb a problémák orvoslása. A jelenlegi állás szerint az elhízottak száma rohamosan n? már a harmadik világ országaiban is, de a legelterjedtebb evészavarok, az anorexia és bulimia nervosa mellett egyre hangsúlyosabb az egyéb „diétás mellékvágányok” jelenléte is. .

Hirdetés

A hivatalos dietetikus szövetségek bizonyítékalapú – és divatirányzatoktól mentes – javaslatokat kínálnak, amiket ha következetesen betartanánk (feltételezve, hogy nincs krónikus betegség a háttérben), csökkenne az elhízottság aránya, azonban mégis teljes a kudarc. A sikertelenség pedig lehet?séget nyit a társadalmi és pszichológiai szint? diskurzusokra: mindenkinek van álláspontja az étkezésr?l, mert mindenki eszik, és mindenkinek van véleménye a testsúlykontrollról, mert az elhízást generáló (obezogén) környezet miatt mindannyiunkat veszélyezteti az elhízás. Kevés bizonyítékot találhatunk azonban annak egyértelm? eldöntéséhez, hogy mely táboroknak lehet „igazuk”.

Rengeteg információval találkozunk nap mint nap: tudományos igény? kutatások cáfolják egymás állításait, a bulvár- és közösségi média pedig cenzúrázatlanul, leegyszer?sítve, ellen?rizetlen információk alapján állít el? elméleteket bizonyos rettegett méreganyagokról, vagy a h?n áhított „tiszta” ételekr?l – sokszor termékeladási célzattal. Kezdve olyan paradigmákkal, mint az évtizedekig elhúzódó zsír-, majd az ezt felváltó szénhidrát-ellenesség, találkozhatunk még a glutén, bizonyos állati eredet? ételek, zöldségek, gyümölcsök egészségkárosító hatásait mérlegel? álláspontokkal. A tiltások mellett a javaslatok biztonságában is megrendülhet a hitünk, amikor a gyógyhatásúnak vélt zöldségalapú diétánkról kiderül, hogy ötödannyi vitamin van a salátánkban, mint nagyanyáink idejében. Mennyi vizet igyunk? Amennyi belénk fér? Vagy elég 1-2 liter naponta? Sokféle ötlet és javaslat kering az evés-ivás mikéntjeir?l az interneten és a téma rajongóinak egyéb fórumain.

Érzelmeink és erkölcseink

A racionális, nyomelemeket és tápanyagokat el?térbe helyez? ismeretek mellett az étel érzelmi és erkölcsi értékét még nem is említettük. Az evés magától értet?d? tevékenység – ám rendkívül érzékeny terület. Örömhöz, szomorúsághoz, haraghoz, félelemhez evolúciós okokból is köthetünk étkezési szokásokat, ugyanis az evés, mint legf?bb ösztönünk közeli kapcsolatban van alapérzelmeink véd?funkcióival.

Ha a Maslow-piramisban elfoglalt helyét nézzük, akkor a táplálkozás az ösztön-kielégítési pozícióján kívül a fenti szintekre is igényt tart a modern világban. Az 1950-es években kidolgozott, szükségletpiramisnak elnevezett elmélet szerint alapvet? ösztöneinkre építkezve érhetünk el magasabb rend? motivációkat. Ilyen például a szeretetkapcsolatok és az elismerés iránti igény, míg a csúcson az önmegvalósítás található. Tehát ha fiziológiai szükségletként már kipipáltuk, a megbecsülés és a bennünk rejl? potenciál kiteljesedéseként folytathatjuk az étellel való foglalatoskodást, a személyes növekedés és önfejlesztés céljából. Identitást, csoporthoz tartozást, erkölcsösséget és szimbólumokat fejezhetünk ki az étellel, ami az egészségtudatosság egyik f? eszközévé is vált. A nyugati kultúrában az egészség szinte el?írásként jelenik meg, ami az egyes személyek kötelessége és az egész társadalom elérend? célja, ezzel megalapítva az „egészségizmust”.

Íme, néhány példa az ételt moralizáló, vallásosan misztifikáló szóhasználatra: Az vagy, amit megeszel. „Food porn” avagy az érzéki ételfotózás, majd -fogyasztás b?nös élvezetté el?léptetése. „Clean eating”, „junk food”. Csalónap, csalóétkezések. Vezeklés. Toxinok. Megtisztulás léböjt által. Superfoodok. Bizonyos ételek mint csodaszerek. Funkcionális ételek.

Orthorexia nervosa - 1997-ben Steven Bratman leírta az orthorexia nervosa jelenségét. Már maga a megnevezés is moralizálást hordoz, feltételezve azt, hogy az adott diétán kívül es? ételek „helytelenek”. A görög ortho szó jelentése ugyanis: helyes, az orexis pedig étvágyat jelent. –. Az orthorexia a lélek betegségei között a kényszerbetegség spektrumához áll legközelebb, azonban a mai pszichiátriai diagnosztikai rendszerek még nem sorolják az „igazi” kórképek közé. Ehhez további kutatásokra van szükség, például a zavar elterjedtségére, kialakulására vonatkozóan. Érdemes figyelni környezetünkben – vagy akár saját életünkben – a jelekre, ugyanis az egészségesétel-függ?ség csapdája számos veszélyt rejt. A helyesnek vélt, de esetenként egyoldalú diéták követ?iként hiánybetegségeket kockáztathatunk, pszichológiai oldalról pedig szorongást és besz?kült gondolkodást, ennek következményeképp pedig már szociális elszigetel?dést is el?idézhet az orthorexia.

Kett?sségek az étkezésben

A gasztroszkizofrénia kifejezést els?ként használó magyar evéspszichológus, Forgács Attila m?veiben elmélyedhetünk a táplálkozás aktusának jelentésrétegeiben. Olyan kett?sségekr?l is szó esik, amelyek a tápanyag-ellentmondásokon túl az evés lélektanában is megjelennek. Lássunk az össze nem egyeztet? jelenségekre néhány példát, a teljesség igénye nélkül:

„Még soha nem volt az emberiség olyan kövér, mint a mai napon” – hangoztatja Forgács, amit ha naponta újra és újra elmondunk, mindig igazunk lesz. Ezzel egy id?ben az alultápláltság is fennmaradt mint probléma (lásd az ábrát).
Mind a fogyókúra-iparra, mind az elhízás szöv?dményeinek gyógyítására óriási összegeket költenek (lásd az ábrát).
A legnagyobb halandóságú pszichiátriai betegség a kezeletlen anorexia nervosa. A legnagyobb halandóságú kockázatokkal járó népbetegség az elhízás.
Aki hízni szeretne, mindenképp kezdjen el valami gyors eredményt ígér? fogyókúrát, mert akkor garantáltan n?ni fog a testsúlya!
Határozott elképzelésünk van a helyes táplálkozásról, mégis „guruk” javaslatait követjük, akik úgy adják a szánkba a szavakat, akár egyetlen létez? megoldásként aktuális méregdrága termékeiket.
„Mindent vagy semmit” elv. A testépítés magyar nyelv? szakzsargonjában gyakran használatos kifejezés a „tömegnövelés” és a „szálkásítás”, mint kétféle, kizárólagos étkezési szokás. Ez a széls?ségek irányába tolhatja a gondolkodást.
A közösségi média testképpel kapcsolatos pozitivitásra biztató szólamai is nagyrészt a széls?ségeket hangsúlyozzák. Az önsanyargató modellek által szemléltetett szépség- és divatiparra válaszként megszülettek az elhízást bagatellizáló mozgalmak – ám kevés példát látunk az önelfogadás kiegyensúlyozott kommunikációjára.
Míg pár generációval ezel?tt a kövérséget a pozitív, domináns, kiegyensúlyozott lelkiállapottal kötötték össze, addig a 21. századra a túlsúlyosak számos területen – az oktatásban, a munkaer?piacon, s?t a párválasztásban is – hátrányos megkülönböztetéssel találkoznak.

A zavar elhárítása: tudatosság

Láthattuk, hogy az evés a tápanyagok bevitele mellett érzelmeket és morális kérdéseket is bolygathat. A naponta váltakozó ellentmondások vagy a furcsa kett?sségek miatt sokunknál adódhatnak irracionális szorongások a táplálkozással kapcsolatban. Fontos belátni, hogy ez teljesen természetes reakció, hiszen túlélésünk feltétele volt a racionális és szociokulturális alapon történ? válogatás. A táplálkozási trendekkel kapcsolatos tájékozódás azonban kétségtelenül tudatosságot igényel – szóval ne hagyjuk, hogy ételszelekciónk f? mozgatórugója a bizonytalan forrásból jöv? vagy érzelmi alapú tanácsadás legyen! Egy megkezdett, majd meghiúsult fogyókúra garantáltan hízáshoz, az étel moralizálása szorongáshoz vezet. Az információáradat tudatos sz?résével és a széls?ségek elkerülésével nap mint nap tehetünk mi is az ellen, hogy az évezredek alatt finomhangolással kidolgozott táplálkozási alapszabályainkat ne váltsa fel a komoly egészségi kockázatokkal járó evészavar vagy az elhízás.