Tehetség versus mentalitás

Ennek a fordítottját viszont – a legmagasabb szinten versenyz?knél legalábbis – kétségekkel fogadjuk. Ezért nagyon meglep?dünk, ha azt látjuk, hogy egy olyan sportágban, mint például az úszás, egy átlagos genetikával rendelkez? személy kiváló teljesítményt képes elérni.

Nézzük például az úszást: Michael Phelps és Katie Ledecky példáját

Michael Phelps fizikai jellemz?i egyszer?en tökéletesek az úszáshoz. Vékony, elnyújtott fels?teste el?nyös a vízellenállás szempontjából. A karok fesztávolsága (két oldalra kinyújtott karja közötti távolság) hosszabb, mint a testmagassága: 201 cm a 193 cm-es magasságához képest. A tenyere nagy, ujjai hosszúak. A könyök és bokaízületei extra hajlékonyak, azaz sokkal nagyobb szögben tudja mozgatni ?ket, mint mi, egyszer? halandók. (Az angol „double jointed” kifejezést egyesek rosszul fordítják magyarra, így néha találkozhatunk a „dupla ízület” kifejezéssel. Azt gondolhatnánk, hogy Phelpsnek két ízület van ott, ahol másoknak csak egy, de ez persze csak félrefordítás. Nyugodjunk meg, neki is csak egy van, de az sokkal mobilisabb, mint a miénk!) A bokaízületek lazasága miatt úgy használja a lábait, mint valami „uszonyokat”, amelyek plusz tolóer?t biztosítanak, ez rengeteget segít a delfinezésnél. A szegycsontja is rugalmasabb, mint az átlagemberé. Egyszóval minden testi tulajdonsága predesztinálja ?t az úszásban elért kimagasló sikerekre. Mindez persze semmit sem érne, ha nem edzene keményen és következetesen, de Phelps ezen a téren is kivételes egyéniség.

Nézzük azonban Katie Ledecky-t. Edz?je, Bruce Gemmel szerint is a fizikuma „felt?n?en nem felt?n?”. Átlagos testalkat, átlagos magasság, a gyorsúszó számok dönt?iben általában ? a legalacsonyabb. A kezei, lábai kicsik, a karjai a testéhez képest átlagos méret?ek, a törzse nem hosszúkás. Ha valaki látja a medence szélén csoszogni a papucsában, nem gondolná, hogy ötszörös olimpiai bajnok, hétszeres világbajnok és ? tartja 400, 800 és 1500 méteren a világcsúcsot. ? a gyorsúszás Hosszú Katinkája. Világtornán ezekben a számokban még nem kapott ki senkit?l. Hogyan lehet átlagos fizikummal világels?nek lenni? Mi a titok? Több helyen olvastam egy afféle anekdotát Katie-vel kapcsolatban. Állítólag pár évesen pattogtatott kukoricát majszolt a néz?téren, amikor a mellette ül? Michael Jordan „kukucskát” próbált játszani vele. A kosaras sztár egy ideig jópofizott, de miután Katie rezzenéstelen arccal ült és csak majszolt tovább, Michael feladta. Ezután a szülei megkérdezték Katie-t: „Tudod ki volt ??” „Persze, válaszolta. Michael Jordan”. Minden más gyerek oda-vissza lett volna örömében, de Katie-t már gyerekkorában sem lehetett csak úgy kirángatni valamilyen tevékenységb?l, amit ? éppen végzett.  Ugyan már hatévesen elkezdett versenyezni, de még a 25 méteres medencében is meg kellett állnia és megkapaszkodnia a kötélben, mert nem tudta egyb?l végigúszni a pályát. Ez azonban egyáltalán nem tántorította el a céljaitól. Az édesanyja szerint olyan könyörtelenséggel edz, mintha ezen múlna az élete. Ahogy edz?je, Bruce Gemmel fogalmaz: „egy gyilkos idegeivel rendelkezik”, Ryan Lochte szerint „úgy úszik, mint egy férfi. …annyira er?s a vízben. Soha nem láttam olyan n?i úszót, mint ?.” Elég egyértelm?, hogy a siker kulcsa ebben az esetben nem a kivételes fizikai adottságokban rejlik – legalábbis a testalkatot illet?en nem. Sokkal inkább azon a mentalitáson, amit Katie magáénak tud már kisgyerek kora óta: kitartóan, k?keményen, vasakarattal edz. Az eredmények pedig jönnek.

De akár említhetném itt Janet Evans amerikai úszón?t is, aki négyszeres olimpiai bajnok, világbajnok és volt világcsúcstartó, szintén gyorsúszásban remekelt, annak ellenére, hogy alacsony, vékony alkata nem jelentett túl sok el?nyt ebben a sportágban. Az alkati hiányosságokat ? egy sajátos, rendhagyó úszóstílussal kompenzálta, az úgynevezett „szélmalom” kartempóval – hozzá kell tenni, hogy ehhez egy hihetetlenül hatékony légz?- és keringési rendszerre volt szüksége. Amelyet viszont nagyon kitartó munkával sikerült megedzeni. 

Hazai mez?nyb?l is tudok ide remek példát hozni: Risztov Éva olimpiai bajnokunkat, aki Londonban diadalmaskodott 10 km-es nyíltvízi úszásban, – de ezen kívül számos érme van Európa-bajnokságokról – szintén nem erre a sportágra javasolták az iskolai sportválasztón. Gyakorlatilag bármilyen más mozgásformára alkalmasabbnak tartották, mint úszásra.

Mentális fölény

Vonjuk le tehát a megfelel? következtetéseket: a Michel Phelps-hez hasonló, extra jó genetikával rendelkez? sportolók messze kiemelkednek még a többi tehetséges sportoló közül is, amennyiben megvan bennük a megfelel? munkamorál, kitartás és egyéb mentális fölényt biztosító tulajdonságok. ?k lesznek az „évszázad sportolói”, az abszolút „legendák”. A Katie Ledecky-hez hasonló sportolók, akik ugyan nem rendelkeznek a választott sportágban a legmegfelel?bb genetikával, de iszonyúan keményen képesek edzeni és mentális oldalon messze a versenytársak fölött állnak, nekik szintén sikerül az élmez?nybe kerülni, csúcsokat dönteni, maradandót alkotni.

Azért itt egy dolgot szögezzünk le: Ledecky is az átlag sportolóhoz képest roppant tehetséges különböz? területeken – bizonyára nagyszer? az oxigénfelvev? képessége, kiválóan regenerálódik a terhelések után, és még sorolhatnám…, azaz több fronton is kimagasló, másképp nem jutna a legjobbak közé. Ami ez után következik, az még mindig a nagyon tehetséges és szorgalmas sportolók hosszú hada. Közülük azok teljesítenek a legjobban, akik a mentális készségeket is magas szinten uralják. ?k a dönt?sök, és ?k azok, akik dobogóra állhatnak. Majd jön az „átlag” sportolók széles köre: itt vannak, akik nagyon szorgalmasak, de Természet Anyánk már nem bánt olyan b?kez?en velük. Illetve vannak tehetséges, de lazább munkamorállal rendelkez? sportolók. Ha tehetségük ellenére is a középmez?nyben vannak, akkor ez a csoport mentális képességek terén sem remekel. És legvégül – de bizonyára a legnépesebb csoportban – vagyunk mi, amat?r sportolók, akik vagy rendelkezünk némi tehetséggel, vagy nem, de kétségkívül szeretjük, amit csinálunk, kitartóak vagyunk, és igyekszünk a saját szintünkön a legtöbbet kihozni magunkból – legyen ez dobogós helyezés kisebb versenyeken, korcsoportos helyezés, vagy a verseny teljesítésének dics?sége, de akár a lelkiismeretesen elvégzett edzések öröme.

A kés?n ér?k

A tehetség versus mentalitás polémiánkban még egy kérdést fontos körüljárnunk. A tehetségnek néha id? kell a kibontakozáshoz. Sok kés?n ér? sportoló bizonyítja, nem törvényszer?, hogy a tehetség már korai id?szakban megmutatkozzon. Most itt nem azokra a sportolókra gondolok, akik egyszer?en az életkörülményeik miatt kés?n kezdenek el sportolni, bár ez is egy érdekes téma lehetne. Azokra a sportolókra szeretnék itt kitérni, akik már gyerekkoruktól kezdve sportolnak, de a tehetségük valami miatt kés?bb bontakozik ki, kés?bb érik meg arra a nagy lépésre, ami kiemeli ?ket a többiek közül. Michael Jordan (amerikai legendás kosárlabdázó) a középiskolában nem került be az iskola kosárcsapatába, mert az edz? egyszer?en nem találta elég jónak. Michael nem hagyta ennyiben az ügyet, az elutasítás csak jobban motiválta, hogy megmutassa mire képes. Didier Drogba is viszonylag kés?n, 21 évesen írta alá els? profi szerz?dését, addig másod- és harmadosztályú francia csapatokban „téblábolt”. Profi teniszez?k közül is említhetünk párat, akik 28 éves koruk után nyertek el?ször Grand Slamet: a svájci Stan Wawrinka, a cseh Jana Novotna vagy Andrés Gomés. A horvát Goran Ivanisevic 30 évesen nyerte meg a Wimbledont, ráadásul a világon egyedállóként úgy, hogy szabadkártyával indult a világranglista 125 helyér?l. Ahhoz, hogy valaki a legmagasabb szinten is a legjobb formáját tudja hozni, ahhoz mentálisan is fel kell n?ni, meg kell érni. Van, akinek ez zsigerb?l könnyen megy – Phelps és társai –, de sok sportolónak id? kell ahhoz, hogy a fizikai edzettség és technikai fejl?dés mellett kifejlessze magában azokat a készségeket, amelyek segítenek nyomás alatt, kiélezett helyzetekben is megfelel?en koncentrálni, összeszedetten versenyezni.

Specifikus adottságok és kitartás 

Milyen következtetést vonhatunk le a fentiekb?l? Vannak sportágra jellemz? specifikus adottságok, ha valaki ezekkel rendelkezik, akkor abban a sportágban – szorgalom és kitartás mellett – nagyszer? eredményeket érhet el. Ezen kívül szüksége lesz még általános fizikai készségekre, amelyek többnyire minden sportágban hasznosak – pl. mobilitás, rugalmasság, gyorsaság, magas oxigénfelvev? képesség, jó regenerációs készség, stb. Akiknél mindez megvan, azok megnyerték a Természet Anyánk Jackpot-ját! Ami viszont biztos, hogy minden sportágban szükséges, az a mentális oldal: koncentrációs képesség, érzelmi kontroll, fegyelmezettség, kitartás, és még sorolhatnám. Ezek a képességek pedig – bár az egyéni különbségek itt is adottak – teljes mértékben fejleszthet?ek. Egy jó fizikai alapképességgel rendelkez? egyén kiváló sportoló lehet, anélkül, hogy különös sportágra jellemz? adottságokkal szülessen. Ahogy az izmokat eddzük, ahogy a specifikus technikai részleteket elsajátítjuk, úgy lehet a mentális készségeket is edzeni, fejleszteni. A legtehetségesebbek is csak akkor érhetnek fel a csúcsra, ha a mentális er?t is tökéletesre csiszolták – ahogy ezt a kés?n ér? típusnál is láthatjuk. És ez lehet a kulcs abban, hogy nagyon jó fizikai alapképességekkel rendelkez? sportolók több sportágban is remekelnek, hiszen megvan bennük a versenyzéshez szükséges mentális készségek arzenálja.

Számunkra, amat?r sportolók számára ez a legfontosabb következtetés. És kihívás is egyben. A velünk született képességeink – a tehetségünk – adott. Ezen változtatni már nem tudunk. Nem tudunk már néhány centit n?ni, nem tudunk kacsauszonyokat növeszteni és nem tudjuk a gyors futásért felel?s izmaink arányát megváltoztatni. De ezen túl nagyon sok mindent el tudunk érni. Megtanulhatjuk – akár 40 évesen is – az úszás helyes technikáját. Higgyük el, ez akkora el?nyt jelent, amit nem lehet egyszer?en más készségekkel vagy akár sok edzéssel sem kompenzálni. Meger?síthetjük különböz? izomcsoportjainkat, amelyek az általunk ?zött sportágakban különösen fontosak. Fejleszthetjük állóképességünket és oxigénfelvev? képességünket.  Még a gyorsaságunkat is – bizonyos határokon belül. De amiben biztos, hogy ugyanolyan fejl?dést érhetünk el, mint a tehetségesebb sporttársaink: az a mentális készségek területe. Itt nem szabnak határt számunkra a fizikai adottságok, itt nincsenek korlátok. Az elménk erejét mi is ugyanúgy ki tudjuk használni, mint az élsportolók. Mi is edzhetjük a koncentrációs készségünket, csiszolgathatjuk a vizualizációs technikánkat, meger?síthetjük önbizalmunkat, fejleszthetjük a fájdalom- és diszkomfort-t?r? készségünket, és dolgozhatunk az érzelmi válaszreakcióink irányításán. Egyszóval nagyon sok mindent tehetünk azért, hogy a kedvenc sportágunkban minél jobb eredményeket érjünk el. Elismerem, ezen a területen is egyesek el?nyben lehetnek – legalábbis kezdetben. Van, aki a szorgalom, a koncentráció, az érzelmi kontroll területén egy kicsit több indulót?kével rendelkezik. Ezek viszont egyáltalán nem olyan készségek, amelyeket ne tudnánk olyan szintre fejleszteni, amivel a maximumot tudjuk kihozni – a fizikai adottságaink függvényében – a sportteljesítményünkb?l.

Mi mással is zárhatnám a gondolatmenetemet, mint M. Phelps szavaival:

„Egyszer?en ne szabj határt magadnak semmiben. Minél többr?l álmodsz, annál tovább jutsz”.