Mi a közös Garfieldban, a „bogárhátúban” és a kisbabákban?

Legtöbbünk aranyosnak találja a babákat – ha találkozunk velük, ösztönösen ellágyul a hangunk, mosolyra húzódik a szánk, felemeljük és ringatjuk ?ket. A jelenség természetesen evolúciós t?r?l fakad, és els?sorban az utód túlélését szolgálja.

A babaarcok iránti fokozott figyelem érdekes módon már ott is tapasztalható, ahol végképp nem számítunk rá

Hatásai azonban sokrét?bbek és messzebbre nyúlnak annál, mint ahogyan azt sokan gondolják, hiszen az aranyos babaarc befolyással lehet ítél?képességünkre, preferenciáinkra, agyi m?ködésünkre, els? benyomásainkra, párválasztásunkra, de akár vásárlási szokásainkra is. Vajon pusztán fizikai megjelenésével mit és miért „mond el” a csecsem? magáról, milyen információkkal szolgál az állapotáról és milyen motivációt indít el bennünk?

Babaséma

Els?ként Konrad Lorenz vetette fel, hogy bizonyos fizikai jellemz?k, mint a nagy fej, a gömbölyded arc, a magas homlok, a kis orr és száj, valamint a nagy szem – amelyek a kisbabák arcának jellegzetességei (s melyeket ma babasémának nevezünk) – vonzónak, aranyosnak hatnak, és gondozó viselkedésre ösztönzik a feln?tteket. A „babaséma”, sok kutatót inspirált, s eredményeik számos érdekes jelenségre adtak magyarázatot. Egy friss kutatásban például igazolták, hogy az emberek aranyosabbnak ítélték és szívesebben gondozták volna azokat a csecsem?ket, akiknek a fotói a babasémákat mesterségesen kihangsúlyozó képek voltak, szemben a nem manipulált illetve a negatív irányban manipulált felvételekkel.. Ami viszont ennél is izgalmasabb: az említett hatás kisállatok esetében is érvényesült – s?t, a kísérleti személyek számára a feln?tt emberek is aranyosabbnak t?ntek, ha a fotóikat „babásították”. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa…

Hirdetés

Szépség és pozitív tulajdonságok

A szociális életben fontos szerepet tulajdonítanak a szépségnek, amelynek rengeteg el?nyét ismerjük – a szépség megítélésében pedig ugyancsak a babák arcához hasonló jegyek kapnak kiemelked? szerepet. Érdekes kutatási eredmény, hogy a babaséma jegyeit kihangsúlyozó csecsem?k esetében az aranyosság és az attraktivitás összefüggésben állt azzal, hogy egyben okosabbnak, egészségesebbnek, barátságosabbnak és boldogabbnak értékelték ?ket a kísérleti személyek.

A pozitív jellemz?k társítása hasonlóképpen történik, amikor egy számunkra megnyer? külsej? személlyel találkozunk: ?t általában szintén humorosabbnak, intelligensebbnek és szociábilisabbnak tartjuk másoknál. A „babaarc” sztereotípia szerint a feln?ttek emellett azokat a személyeket, akiknek az arca jobban hasonlít egy csecsem? arcára, általában alázatosabbnak, melegszív?bbnek és antiszociális viselkedésre kevésbé hajlamosnak tartják, bár jellemzésük „hátulüt?iként” a megbízhatatlanság és a naivitás is megjelenik.

Babaarcú autók

A babaarcok iránti fokozott figyelem érdekes módon már ott is tapasztalható, ahol végképp nem számítunk rá –a hatás ugyanis nemcsak „babaszer?” tárgyak, hanem például autók esetében is megfigyelhet?. A „bogárhátú” és a Mini Cooper sikerét igazolja, hogy az autó külsejével kapcsolatban a fejleszt?k különösen nagy figyelmet fordítanak a járm? „arcára”. A kocsi fényszórói egy szemre, az autó rácsozása egy emberi orra, míg a szell?z?nyílás szájra emlékeztet. Egy vizsgálat során kimutatták, hogy amikor az autó fényképét a babaarchoz hasonló módon manipulálták (nagyobb fényszórók, összehúzott rácsozás és vékonyabb szell?z?nyílás), a vizsgálati személyek az eredetieknél aranyosabbnak találták a manipulált autókat.

És hogy mi a közös a kisbabákban és Garfieldban? A választ minden bizonnyal már Önök is tudják: mindketten aranyosak, mert mindketten a babaséma alapvet? jegyeit hordozzák az arcukon. Amikor Jim Davis, Garfield megalkotója 1979-ben az els? rajzot készítette a lusta, zsémbes macskáról, az arcán megpróbálta visszaadni a macskákra jellemz? arányokat, kés?bb azonban Garfield arca is átalakult, a szeme egyre nagyobb lett, az ajkai összesz?kültek és az orra is ma már inkább egy kicsi gombhoz hasonlít. Ezzel a változtatással azonban Garfield és az alkotó karrierje az egekbe szökkent és ma is ezt az arcát ismerjük a népszer? képregényfigurának. Hasonló változtatáson esett át Mickey egér is, de gondolhatunk a japán manga-kultúrára is, vagy arra a több száz aranyos mesefigurára, akiken mind-mind felfedezhetjük a Lorenz által leírt jellemz?ket – persze nem a természetes formájukban, hanem azokat jócskán felnagyítva.

A babaséma optimuma

Az el?z?ek kapcsán felmerülhet a kérdés: vajon minél er?sebben jelennek meg az arcon a babaséma jellegzetességei, annál aranyosabbnak is találunk valamit? A válasz úgy t?nik: nem. Saját vizsgálatomban arra voltam kíváncsi, hogy ha kétszeresére, háromszorosára nagyítom a babaséma jellemz?it, az vajon annál nagyobb „aranyosság-értékeket” vált-e ki az emberekben? Az eredmények alapján a babasémát eltúlzó képek egy ideig valóban aranyosabbnak hatottak a vizsgálati személyek számára, ám egy ponton túl (kb. a babaséma kétszeresénél), ez a visszájára fordult, és minél er?teljesebben hangsúlyozták a képek a babák jellegeit, annál kevésbé találták ?ket aranyosnak. Ez felveti a babaséma optimumának a lehet?ségét, azt a képet, amit a lehet? legbájosabbnak találnak.

Ami mindenképpen érdekes megfigyelés: a babaséma, amely evolúciós szempontból az utód túlélésének egyik legmeghatározóbb tényez?je, nem a természetes megjelenésével váltja ki a leger?teljesebb hatást, hanem egy megfelel? mértékben eltúlzott változatában. Ez mindenképp új kaput nyithat a babaséma kutatásában, amely a séma kulcsfontosságú funkcióján túl a csecsem?-gondozó kapcsolatban s megannyi más területen el?idézett hatásra is rávilágíthat.

2017-01 lapszámban megtalálható