Hirdetés

Vezet?i készségek az alkotásban

Kockázat és felel?sségvállalás

Frissítve: 2018. 01. 17.

Az olyan önmagukért végzett cselekedetek, mint a játék vagy a képi kifejezés, a rajzolás, a festés gyermekkorban els?dleges kommunikációs csatornát jelentenek – élményeinket, feszültségeinket gyerekként szavak helyett játékos és képi formában jelenítettük meg 
Kockázat és felel?sségvállalás
A képz?m?vészet-terápiában az alkotás közvetít? csatornaként van jelen.

Mindemellett ezek a tevékenységek különösen fontos bázisát és terét képezik az egészséges értelmi-érzelmi fejl?désnek és tanulásnak. Az az alapvet?, velünk született motivációnk, hogy aktívan hatást gyakoroljunk, kontrolláljuk környezetünket, feln?ttkorban is központi jelent?séggel bír – nem csupán a vezet?k számára. Mindennek egyik megnyilvánulása maga az alkotás.

M?vészet és terápia?

muveszetterapia.jpg

A képz?m?vészet-terápiában az alkotás közvetít? csatornaként van jelen. A csoportos foglalkozások általában egy bizonyos téma köré épülnek, ami lehet a résztvev?k aktuális hangulatának, személyes céljainak feltárása, élményeinek feldolgozása, vagy valamilyen speciális téma. Mindezt képz?m?vészeti eszközökkel, rajzzal, festéssel jelenítik meg. Máskor olyan  különleges anyagokat használunk, amikkel vélhet?en korábban még nem találkoztak a résztvev?k, mint például az agyag, vagy az ?si textiltechnika, a nemezelés során a gyapjú.

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy m?vészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férk?zni, mindenesetre egy alkotás betekintést engedhet készít?je világába (valóságába). Ugyanis magáról a létrejött produktumról, legyen az egy kép vagy szobor, már lehet beszélni, meg is lehet nézni, tapintani. Az alkotás folyamata az itt és mostban pedig egy olyan élmény, tapasztalás, ami szintén az alkotó sajátja, de meg is osztható másokkal.

Hirdetés

Mégis mit?l lehet több egy alkotó folyamat, mint szimpla kellemes id?töltés? Milyen utakon segíthetik a kreatív tevékenységek a személyiség- és készségfejlesztést – akár vállalati közegben? Az alábbiakban néhány él? példán keresztül mutatom be a vezet?i soft skillek, vagyis személyes képességek, tulajdonságok megjelenését és potenciális fejl?dési lehet?ségeiket az alkotó folyamatokban.

„Nem tudok rajzolni”

A m?vészetterápiás gyakorlatban használt eszköz nemcsak maga az anyag – a fehér lap, a festék és az ecsetek, vagy épp a textil mellett az újdonság, a meglepetés, az élmények is az eszköztár szerves részei. . A résztvev?ket kihívás elé állítjuk, és azokkal az információkkal kénytelenek gazdálkodni, amik az adott gyakorlat instrukciójában elhangoznak. Ez olykor csupán annyi, hogy „válassz egy színt”, vagy „húzz egy vonalat, olyat, amilyet te szeretnél”. Ezen a ponton gyakori a megtorpanás, érkeznek a racionálisnak t?n? válaszok, miszerint „én nem tudok rajzolni” vagy „én olyan szépet biztos, hogy nem tudok csinálni”. Vajon mi minden rejt?zhet e mondatok mögött? Valószín?leg mindenkinél egy kicsit más. Orsolya*, a 32 éves HR-vezet? a következ?t válaszolta: „Nem tudtam, hogy a következ? lépésben mi fog történni. Nehéz volt elengedni magam, és hogy ez nem egy teljesítményhelyzet. A folyamat közben viszont sikerült elfogadnom, hogy nem csak a tökéletes a jó.”

Elengedni a kontrollt és vállalni a felel?sséget

muveszetterapia_3.jpg

Az alkotási folyamatban egyszerre van jelen annak a felel?ssége, bizonytalansága, izgalma, reménytelensége és lehet?sége, hogy a semmib?l fogunk létrehozni valamit. Zita, a 35 éves PR-szakember, egy családi vállalat ügyvezet?je fogalmazta meg nagyon találóan egy workshopon: „Valahogy felel?sek vagyunk azért, amit megalkottunk.” Amikor beleállunk egy helyzetbe, merünk hibázni, szembenézünk azzal, hogy nem lesz esztétikus a megfestett kép (ez nem is cél egyébként), vagy a nemez-gyapjú nem akar összeállni a kezeink között, amellett, hogy felel?sséget vállalunk, önmagunk sebezhet?ségét is vállaljuk. Mindebben viszont ott van a korrekció és a fejl?dés lehet?sége is.

A m?vészetterápiás folyamat sem más, mint az élet analógiája: miközben egy alkotást készítünk, nemcsak rajzolunk, festünk, textil-elemeket illesztünk össze, agyagot vagy tésztát gyúrunk. A folyamatban problémákat oldunk meg, küzdünk az elemekkel (az anyaggal), döntéseket hozunk, hibázunk, majd korrigálunk. És nem feltétlenül jelent kudarcot egy-egy hibás döntés, amivel megkockáztatjuk a fejl?dés lehet?ségét.

Egy nemezel? workshopon vett részt a 40 éves, coachként dolgozó Klára, aki pár hónappal korábban önként váltott pozíciót. Az alkotó folyamatban képes volt vállalni döntéseinek következményeit: „Egy kicsi kék madarat szerettem volna, ehelyett lett egy nagy piros. Úgy t?nik, most ezzel van dolgom. El?ször kemény küzdelem volt az anyaggal, több elbizonytalanodással, megtorpanással. Majd kapcsolatba kerültem a madarammal.” A végére pedig egy valóban gyönyör? madarat készített.

Alkossunk a jelenben!

Ahogy mindebb?l láthatjuk, alkotni egy komoly ügy, ugyanakkor nagyon könnyed is tud lenni ez a folyamat. Legyen az akár egy kép megfestése, kézm?veskedés, egy étel örömmel való elkészítése, vagy akár a lakás dekorálása, feln?ttként is bármikor megtapasztalhatjuk azt a nyitott és játékos létmódot, melyr?l azt gondolhattuk, hogy csak a gyerekek sajátja (vagy éppenséggel gyerekes dolog). És ezek az alkotó tevékenységek soha sem értelmetlenek. Azon túl, hogy kellemes id?töltést nyújthatnak, olykor szinte észrevétlenül segíthetnek „rendet teremteni” lelki összevisszaságainkban is.

Szintén egy nemezel? csoportom résztvev?je, az 59 éves Erika, aki középvezet? egy elektronikai cégnél, a következ?t mondta élményeir?l: „Úgy kezdtem, hogy nekem semmilyen m?vészi tevékenységhez nincsen tehetségem. Nem is hittem, hogy sikerül. De közben rájöttem, hogy maga a folyamat a lényeg, nem a végeredmény. Benne maradni, csinálni, jelen lenni. Kimozdulni a hétköznapi m?ködésb?l. Viszont arra is rájöttem, hogy amikor tésztát gyúrok vagy f?zök, az is alkotás – és lehet, hogy ahhoz van is tehetségem.”

Alkotni annyi, mint valamit létrehozni, ami azel?tt, abban a formában még nem létezett. Mindezt végezhetjük olyan színvonalon, hogy az nemcsak magunk, de mások számára sem marad jótékony hatás nélkül. Ekkor már m?vészetr?l beszélhetünk.

Haladjunk! helyett haladunk.

A vezet?i képességek korántsem a hatalomról, a kontroll vagy az információk birtoklásáról szólnak. Egy alkotói folyamatban sem kizárólag input-output képletekben gondolkodunk. Sokkal inkább mindezeknek az elengedésér?l, átadva magunkat a folyamatnak, miközben jelen vagyunk az itt és mostban. Mindez persze egyszerre lehet kockázat és felel?sség. Tudatosan megállni és figyelni – a haladás érdekében. A 49 éves Endre, egy szolgáltató középvállalat ügyvezet?je osztotta meg a következ?ket a nemezelés kapcsán: „Felépítettem két céget a semmib?l, úgy érzem, van közöm az alkotáshoz. A folyamat során éreztem, hogy haladok.”

                                                                                             

*A beazonosíthatóság elkerülése végett a cikkben megemlített személyek nevét és pontos foglalkozását megváltoztattuk. 

 

Horváth Gabriella

pszichológus, képz?m?vészet-terapeuta

Fotók: Schell Gergely

MIPSZI hírlevél
Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.
Feliratkozom
Hirdetés

Körvonal

Mentális egészség

Mindennapi filozófia

Munkapszichológia

Önismeret

Párkapcsolat

Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.