„Kapnak a gyerekek hideget-meleget”

Szül?nek lenni csodálatos dolog, a gyermeknevelés mégis a szül?k egyik legnagyobb kihívásának tekinthet?. A család b?vülésének id?szakában sorra érkeznek a segít? szándékú közeli és kevésbé közeli rokonok, akik mind-mind ellátják a szül?ket saját nevelési tapasztalataikkal. Egy családban a nagy számok törvénye alapján el?fordulhat, hogy az évek során már mindenféle nevel?i attit?d megjelent.

Mindenki hisz az általa alkalmazott nevelési módszerekben, és annak el?nyeit hangoztatva próbál a szül?k segítségére lenni. Ilyenkor persze felmerül a kérdés: kinek higgyünk? A nagymamának, aki szerint a gyermek nem képes önálló döntéseket hozni és határozottan cselekedni, hanem mindent a szül?nek kell elrendezni az el?tte álló úton? Vagy a felvilágosultan gondolkodó nagynéninek, aki szerint a gyermek valójában egy „kicsi feln?tt”, hagyni kell, hogy élje a saját életét? A sok jó tanács között még a leginkább felkészült szül?knek is nehéz eligazodni.

Vannak azonban a gyermeknevelésnek olyan általános alapelvei, amelyek a gyermekek szempontjából kiemelt fontosságúak ahhoz, hogy életük során sikeresen tudjanak boldogulni a legkülönfélébb helyzetekben is.

A gyermek a tágabb környezetében

Amikor egy gyermekr?l és nevelésér?l gondolkodunk, muszáj egy kicsit távolabb lépnünk magától a személyt?l, de még a közvetlen környezetét?l is. A pszichológiában az 1950 évek óta jelen van a családterápiás szemlélet, amely a családot a társadalomba ágyazva képzeli el. Ennek megfelel?en egy családra rengeteg küls? tényez? hat, így a társadalmi osztály, a rassz és az etnikum, ahova tartoznak, a szexuális orientáció és vallási meggy?z?dés, amit képviselnek, a családtagok iskolázottsági foka, mentális és fizikai egészségi állapota, illetve az az érték- és hiedelemrendszer, ami a családot jellemzi. A gyermeknevelési gyakorlatot tehát igen nehéz függetleníteni ezekt?l a szempontoktól, közvetve vagy akár közvetlenül minden összefüggésben van mindennel.

A gyermek egészséges fejl?désének alapelvei

A pszichológiában számtalan elmélet képz?dött a fenti témában. Ezek egyike Bagdy (2004) elgondolása, amely szerint ahhoz, hogy egy gyermek egészségesen tudjon fejl?dni, négy szempontnak kell teljesülnie. Els?ként szükséges, hogy a szül?k kapcsolata kiegyensúlyozott legyen és egyetértsenek az általuk alkalmazott nevelési módszerekben. Tehát fontos, hogy a gyermek ne érezze ellentmondásosnak a két szül? elvárásait, legyen meg a lehet?sége arra, hogy adott viselkedésmóddal mindkett?jüknek megfeleljen. Másodsorban a gyermeknek – a közhiedelemmel ellentétben – szüksége van szabályokra, amihez igazítani tudja a viselkedését. A szül?knek tehát olyan viselkedésmódot kellene tanúsítaniuk, amely egyszerre nyújt biztonságot és állítja követelmények elé a gyermeket. Eszerint tehát egyik véglet – a mindent megenged? és a mindent megtiltó – sem optimális. Talán a legalapvet?bb a harmadik feltétel, amely szerint a gyermeknek szeretetre és bizalomra van szüksége ahhoz, hogy fejl?dése egészséges ütemben tudjon lezajlani. Fontos hagyni, hogy megpróbáljon dolgokat, még akkor is, ha feln?ttként tisztán látjuk annak lehetséges buktatóit. Meg kell bízni benne ahhoz, hogy kés?bb kell? magabiztossággal tudjon nekivágni az új helyzeteknek, ugyanakkor legyünk mindig ott a háttérben, hogy kudarc esetén tudja, nincs magára hagyva. Végül fontos az, hogy a nevelési elvek kell?en rugalmasak és alakíthatók legyenek, hiszen a gyermek fejl?désével együtt változik a személyisége is, amihez mindenképpen igazodni kell.  

Ranschburgi nevelési stílusok

A legtöbb szül? mindezek mellett azonban besorolható egy-egy nevelési stílus-kategóriába. Ranschburg Jen? (1975) az emocionalitás és a nevelési folyamat vezetése alapján kategorizálta a szül?ket, és ennek megfelel?en a hideg-meleg és korlátozó-engedékeny ellentétpárok mentén írta le a nevelési stílusokat. 

A „meleg-engedékeny” szül?k

?ket nevezhetjük megenged? szül?knek, akik szabályokat állítanak a gyermekük elé, ugyanakkor nem korlátozzák a viselkedését, tehát a szabályaik rugalmasan alakíthatók. Ett?l függetlenül elvárják a betartásukat, és ha a gyermek megszegi azt, annak helytelenítés a következménye. Döntési helyzetekben meghallgatják a gyermek véleményét, odafigyelnek rá és választási lehet?ségeket kínálnak számára, természetesen mindezt az életkorának megfelel? mértékben. Jellemz?jük továbbá, hogy elfogadják és tisztelik azt, hogy a gyermek önálló személyiséggel rendelkezik. Az így nevelt gyermek kreatív, érdekl?d?, aktív és gyors gondolkodású, és sosem kell kételkednie abban, hogy szeretik-e – de ez a szeretet nem korlátozza ?t a tevékenységeiben.  

A „meleg-korlátozó” szül?k

A köznyelvi megfogalmazás szerint ?k a következetes szül?k, akik szintén szeretetteljes légkörben nevelik a gyermeket, meghallgatják ?t, min?ségi id?t töltenek együtt, ugyanakkor valamivel nagyobb mértékben próbálnak hatni a viselkedésére. Az ? gondolkodásmódjuk szerint egy gyermek még nem képes önálló döntéseket hozni a saját életével kapcsolatban, szüksége van arra, hogy irányítást kapjon. Természetesen az életkora el?rehaladtával az irányítás mértéke csökken. A szül?-gyermek kapcsolat fontos eleme a kommunikáció, sokat beszélgetnek egymással, ezáltal jól ismerik a másikat és kölcsönös bizalommal fordulnak egymás felé. Ebben a légkörben lehet?vé válik a szül?i elvárások nyílt megbeszélése, illetve az is, hogy milyen következményekkel jár az, ha a gyermek nem tartja be a családi szabályokat. Ez egyfajta könnyebb alkalmazkodást és tisztább családi m?ködésmódot tesz lehet?vé. 

A „hideg-engedékeny” szül?k

Ide sorolhatók azok, akik gyakorlatilag elhanyagolják a gyermeküket, hisz sem fizikai, sem érzelmi igényeiket nem tudják – illetve esetenként nem akarják – kielégíteni. Gyakran ez a fajta nevelés a szül? azon életmódjának eredménye, amelyben a saját programjaival, problémáival van elfoglalva olyannyira, hogy emellett már nem marad sem energiája, sem ideje arra, hogy a gyermekkel foglalkozzon. Ennek következményeként a gyermek azt teszi, amihez éppen kedve van vagy amit az adott helyzetben a legmegfelel?bbnek ítél, hisz nem áll mögötte szül?, akit?l tanácsot kérhetne, aki meghallgatná. Az ilyen családi atmoszférában nevelked? gyermekek gyakran keverednek rossz társaságba, mert úgy gondolják, az az egyetlen módja annak, hogy kapcsolódni tudjanak másokhoz.

A „hideg-korlátozó” szül?k

?k a klasszikus értelemben szigorúnak mondható szül?k. Érzelmileg elutasítják a gyermeküket, nincsenek irányukban szeretetteljes megnyilvánulásaik, ugyanakkor részletes szabályrendszert állítanak elé. Hangsúlyozzák, hogy ?k vannak a tekintélyszemély szerepében, a gyermeknek pedig egyedüli feladata, s?t kötelessége betartani a számára meghatározott szabályokat. Amennyiben ez nem történik meg, a szankcionálás elmaradhatatlan. Az ilyen típusú szül?nél valójában a jó szül?-gyermek kapcsolatnál sokkal fontosabb az, hogy a gyermek minden általa elvárt szempontból engedelmes legyen, a szül? számára a gyermek érzései vagy véleménye nem fontos. Mindezek következményeként a szül? és a gyermek közti interakciók minimálisak, illetve nem kölcsönösek, leginkább az engedelmesség megkövetelésére vagy az annak megtagadása miatti szankcióra vonatkozik.

*

Amint a fenti összefoglalóból is látható, a gyermekeket sokféleképpen lehet nevelni. A jó hír az, hogy a fenti típusok nem határolhatók el egymástól élesen, így aztán számtalan gyermeknevelési attit?d-kombináció el? tud állni. Ezeknél azonban sokkal fontosabb az, hogy megfelel? hátteret biztosítsunk a gyermeknek, alkalmazkodjunk az általa kifejezett igényekhez, illetve minden esetben az életkorának és érzelmi igényeinek megfelel? támogatást vagy épp szabadságot adjuk meg neki. Természetesen az egyéni tulajdonságok, a gyermek személyiségének figyelembevétele is alapvet?en fontos.

Felhasznált irodalom:

• Bagdy E. (2004). Családi szocializáció és személyiségzavarok. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó
• Goldenberg, H., Goldenberg, I., & Krisztina, B. (2008). Áttekintés a családról: három kötetben.

• Maccoby, E. & Martin, J. (1983). Socialization in the context of the family: Parent-child interaction. In E.M. Hetherington (Ed.), Handbook of child psychology: Socialization, personality, and social development (Vol. 4, pp. 1-101). New York: Wiley.
• Oroszné Perger M. (2002). A szül?i nevelési stílus. Elméleti megközelítések és vizsgálati
• módszerek. In: Iskolakultúra, 12(4), 107?114.
• Ranschburg J. (1975). A szül?i magatartás és a nevel?i attit?dök hatása a gyermeki viselkedésre. In. Ifjúság és pszichológia. Pszichológiai Tanulmányok XIV., Budapest: Akadémia Kiadó.
• Ranschburg J., Bolla I. K. & Sipos M. (1984): A szül?i nevelési stílus percepciójának vizsgálata 10-14 éves korú gyerekeknél. In: Pszichológia, 4, 525-545.