Rejtélyes tünetek

Rejtélyes tünetek

Frissítve: 2019. 04. 07.

Számtalan beteg jelenik meg nap mint nap a háziorvosi rendel?kben gyakori panaszokkal (mint például: fejfájás, mellkasi fájdalom, fáradtságérzet), amelyeket hiába vizsgálnak ki alaposan, az okok nem tisztázódnak. E betegek ellátása igen költségesnek bizonyul, ami azért is nagyon meglep? lehet, mivel a legtöbb esetben a tünetek mögött nincs semmiféle szervi károsodás. Akkor hát miért ilyen drága mulatság az ellátásuk?

Ezek a betegek több kivizsgáláson esnek keresztül

Orvosilag értelmezhetetlen tünetek („medically unexplained symptoms”). A mai napig rengeteg tudományos cikk él ezzel a megnevezéssel, amikor olyan tünetekr?l van szó, amiket nem valamelyik szerv rendellenes m?ködése idéz el?. Ez arra utal, hogy nagyon sok orvos valóban nem tud mit kezdeni az ilyen betegekkel, ugyanis hiába vizsgálják ki ?ket alaposan, és esetleg írnak fel nekik gyógyszereket valamely vizsgálati eredményben mutatkozó minimális eltérésre hivatkozva, állapotuk többnyire egyáltalán nem javul. Ma azokat a betegségeket, amelyeket ilyen tünetek kísérnek, leginkább szomatizációsnak szoktuk nevezni, és ezek hátterében többnyire valamilyen traumatikus élmény, illetve nagyfokú stressz áll. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy azok a páciensek, akik ilyen tünetekkel fordulnak orvoshoz, nem szimulálnak (legalábbis nagy többségben nem), vagyis a tüneteik valósak és ennek következtében valóban ellátásra szorulnak. Azonban, ha az ilyen betegeket ugyanúgy próbálják ellátni, mint azokat, akik tényleges testi elváltozástól szenvednek, az egyrészt nem vezet a beteg állapotának javulásához, másrészt az ellátás nemhogy ugyanannyi, de jelent?sen több orvosi költséggel jár.

Hirdetés

Felmerülhet a kérdés: egyáltalán milyen gyakori az, hogy ilyen betegek jelennek meg az orvosi rendel?kben? Erre vonatkozóan több kutatás is próbált már becslést adni. Egy 2001-2002-ben csaknem 1500 személy közrem?ködésével végzett vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a betegek több mint 20 százaléka, vagyis átlagosan legalább minden ötödik páciens érkezik szomatizációból ered? panaszokkal. Újabb kutatások ennél még messzebb mennek, és azt állítják, hogy valójában minden második beteg tüneteit els?sorban szomatizációs betegség okozza. (Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden második ember az orvosi rendel?kben teljesen mentes a testi bajoktól, hanem, hogy ha van is testi baja, azt a szomatizációs betegsége nagyban feler?síti.) Ennek fényben nem meglep?, hogy ha ilyen nagy számban képviseltetik magukat a szomatizációs betegségekt?l szenved?k, akkor, ha ellátásuk egyénenként drágább, mint a nem szomatizáló betegeké, az összesen rájuk fordított orvosi költségek már igen magasra rúghatnak.

Na de miért van az, hogy az ilyen betegekre egyenként is több orvosi költség jut? Az els? érv, ami ennek magyarázatául szolgálhat, hogy az ilyen betegek lényegesen gyakrabban vesznek igénybe orvosi szolgáltatásokat. Ez teljesen érthet?, hiszen az a beteg, aki annak ellenére, hogy fájdalmai vannak, nem kap választ arra, mi okozza ezeket, jó eséllyel nem nyugszik ebbe bele, s újra és újra kísérletet tesz az okok tisztázására. A fentebb már említett kutatás során azt tapasztalták, hogy az ilyen betegek többször jelentek meg a háziorvosi rendel?kben, az egyes szakágak specialistáinál, illetve a sürg?sségi ellátásban egyaránt. Másrészt érthet? módon ezek a betegek több kivizsgáláson is esnek keresztül, hiszen akármilyen vizsgálatot végeznek el rajtuk, az eredmények mindannyiszor negatívak lesznek. Ráadásul igen gyakran végeznek rajtuk elég költséges vizsgálatokat is (pl.: koponya CT). Sokszor maguk a páciensek kérnek újabb vizsgálatokat, mivel nem szívesen fogadják el azt a magyarázatot, hogy a tüneteiket nem valamilyen testi betegség okozza. Ugyanis, ha az derülne ki róluk, hogy valamilyen „lelki problémától” szenvednek, azt ismer?seik esetleg úgy értékelnék, hogy ?k nem egészen normálisak. Az ismétl?d? orvosi látogatások és vizsgálatok következtében ráadásul az ilyen betegek gyakrabban mennek betegszabadságra, illetve nem javuló állapotuk következtében a munkavégzésük is akadályozott lehet.

Mindezek következtében az általam már többször emlegetett, az Amerikai Egyesült Államokban végzett kutatás becslései szerint a teljes orvosi költségek 16 százaléka adódik pusztán a szomatizációs betegségekb?l. Ez a pénz jelenti azt a többletköltséget, ami az ilyen betegek szomatizáló voltából következik (vagyis nagyjából 16 százalékkal lett volna kevesebb az akkori orvosi kiadások összege abban az esetben, ha azonos számú beteget kell ellátni, de közöttük egyik beteg problémája sem szomatizációból ered). Csak érzékeltetésül: ez abban az évben (2002) körülbelül 256 milliárd dollárnak felelt meg, ami majdnem kétszerese annak az összegnek, amit ugyanezen évben cukorbetegek kezelésére fordítottak.

Összességében úgy gondolom, hogy sok más ok mellett a pénzügyi vonatkozások tekintetében is érdemes külön figyelmet fordítani a szomatizációs betegségek minél hamarabb történ? felismerésére, és az ilyen helyzetek megfelel? kezelésére.

Felhasznált irodalom:

Arthur J. Barsky, MD; E. John Orav, PhD; David W. Bates, MD: „Somatization Increases Medical Utilization and Costs Independent of Psychiatric and Medical Comorbidity”, Archives of General Psychiatry 62 (August 2005), 903–910. https://sci-hub.se/https://jamanetwork.com/journals/jamapsychiatry/article-abstract/208854

Rózsa Sándor: A mindennapi testi tünetek pszichológiája és mérésének módszertana (PhD doktori értekezs tézisei, Budapest: ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, 2009) http://pszichologia.phd.elte.hu/vedesek/2009/Tezisek_Rozsa_S_2009.pdf

Pilling János: Orvosi kommunikáció a gyakorlatban (Budapest: Medicina, 2018)

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom