Tanácsadás: hivatal vagy hivatás?

Frissítve: 2019. 04. 08.

Szervezetfejleszt?ként több olyan ügyfelem akad, aki maga is tanácsadó. Orvosok, ügyvédek, oktatók-tanárok, könyvel?k. Jellemz? rájuk, hogy imádják, amit csinálnak, ugyanakkor (és éppen ezért) túlterheltek is. Noha pénzért dolgoznak, mégsem üzletként fogják fel azt, amib?l élnek. Mi lehet a háttérben?

Jogászok, orvosok, mérnökök, tanárok tömegével vállaltak magánpraxist

Magyarországon a nyolcvanas évek végén lezajlott rendszerváltással egy id?ben alakult át egy sor olyan foglalkozás metodikája, melyeket a tanácsadói szakmák körébe sorolhatunk. Jogászok, orvosok, mérnökök, tanárok tömegével vállaltak magánpraxist. Üzleti tevékenységük alapjául a szakmai tudásuk, valamint az ügyfeleik iránti elkötelez?désük szolgál.

Sokan jutnak el a kiégés közelébe, ami mögött nem csak a társadalmunkban általánosnak mondható hajsza, illetve a megnövekedett munkamennyiség és – persze a mohóságot is felkorbácsoló – lehet?ségek száma áll. Az a hipotézisem, hogy a fásultság, a túlhajszoltság mögött az érintett szakemberek speciális üzleti szemlélete áll. E szemlélet fókuszában sz?k értelemben vett szakmaiság van, s hajlamos elfelejtkezni a tanácsadói biznisz pénzügyi, marketing, informatikai, jogi, s?t humán-er?forrás vetületér?l. Pedig ezeken áll vagy bukik a dolog.

Hirdetés

Ügyfelem például egy olyan cég, amely maga is tréningeket tart. Nagyon lelkiismeretes emberekr?l van szó, akik nem sajnálják az er?t, energiát a megadott id?kereten túl tartani a tréninget. Akik nem húzzák el a szájukat akkor sem, ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy a csoportlétszám az eredeti megállapodást 50 százalékkal is túllépi. Számukra maga a tanítás, a tréning megtartása a fókusz.

Mégis, arra intem ?ket, határozottan tartassák be az ügyféllel a megállapodást. Miért? Egyrészt azért, mert a tanácsadói kommunikáció áthatja a feladat egészét. Ha az ügyfél úgy érzi, bármit megengedhet magának a tanácsadóval szemben, akkor bármit meg is fog engedni. Így végül maga a folyamat devalválódik. Egy er?s tanácsadót az ügyfél is komolyabban vesz, s végül mindketten gy?ztesként szállnak ki a folyamatból. Másrészt, ha például a felek el?re rögzítik egy tréning résztvev?inek maximális létszámát, akkor mi teszi indokolttá azt, hogy azt túllépjék? Ha szakmai oka van a limitált létszámnak (például a tréner figyelme), akkor azt érdemes ki is mondani: az edukált ügyfél, aki érti, hogy mit miért tesz a tanácsadó, mindig magasabb színvonalon m?ködik együtt, aminek a végeredménye egy jobb szolgáltatás, közös siker lesz.

Ha azonban 50 százalékkal több résztvev? is elfér azon a tréningen, akkor mi indokolta a korábbi, alacsonyabb létszámlimitet? A professzionális tanácsadó nem köteles mindenkit befogadni arra a bizonyos tréningre csak azért, hogy nehogy valaki kimaradjon a jóból. Ezzel szemben belátja, hogy a túljelentkezés nem más, mint az ? szolgáltatása iránt megmutatkozó pozitív érdekl?dés. Ha tetszik, újabb üzleti lehet?ség.

Persze, azonnal felmerül a gyanú: a tanácsadó érdeke, hogy minél több tréninget, konzultációt, vizsgálatot rendeljen t?le az ügyfél. Azaz könnyedén prostituálódhat. Ráadásul hivatali id? el?tt vagy után fel sem veszi a telefont. Sokan kérdezik meg maguktól, hogy ha ilyen szigorú kereteket tartanak, akkor nem silányítják-e óhatatlanul hivatallá alkotómunkájukat.

Az én tapasztalatom az, hogy a tanácsadói munkát nem hivatalnak és nem is huszonnégy órán át tartó hivatásnak kell felfogni, hanem professziónak. Olyan szakmának, amelyet természetesen nem hány le magáról az ember délután öt óra után vagy nyaraláskor, de nem is hal bele minden ügyfél minden problémájába. (Már csak azért sem, mert ha a tanácsadó belehal, akkor mi is különböztetné meg a kliensét?l?)

A professzió azt jelenti, hogy lelkiállapottól, leterheltségt?l és anyagi sikert?l függetlenül állandó színvonalon szolgáltat a könyvel?, a tervez?mérnök, a dizájner vagy a tréner. A tanácsadói munkát egy komplex cég m?ködtetéseként fogja fel akkor is, ha ? maga egyedül van az adott cégben. Tisztában van azzal, hogy az adminisztráció és az árszabás éppen úgy része a folyamatnak, mint maga a sz?ken vett szakmai munka.

dr. Ligeti György

szervezetfejleszt?

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom