Félkatonai szervezet?

Frissítve: 2023. 02. 17.

Sok cég el?szeretettel és büszkén látja el saját munkakultúráját, bels? szigorát a „félkatonai szervezet” címkével. De milyen esetekben használják ezt? És milyen a félkatonai kultúra valójában? E cikk szerz?je fiatalon maga is megjárta a sorkatonaságot, s ha ezt nem is önként tette, szervezetfejleszt?ként merít bel?le tanulságokat.

„Itt nem lehet hülyéskedni, mi félkatonai szervezet vagyunk”

„Itt nem lehet hülyéskedni, mi félkatonai szervezet vagyunk” – mantrázzák némely cégnél a vezet?k, aztán megpróbálkoznak maguk a fejleszt?tréningr?l korábban elkéredzkedni. A vezet?k azt hiszik, hogy a felel?sségvállalást pusztán szigorral ki tudják kényszeríteni.

A mai (valóban) katonai szervezetek gyökere a Római Birodalom professzionális hadseregében keresend?, melynek kett?, számunkra is releváns jellemz?je volt: az egyik a professzionalizmus, a másik pedig a személyt?l független regularizáció. A professzionalizmus azt jelenti, hogy a katonáskodás egy szakmának tekintend?, nem m?vészetnek, önvédelemnek. A regularizáció pedig leginkább a személyt?l való függetlenségre utal – arra, hogy másodlagos, kicsoda éppen a centurió, a legfontosabb az egyértelm? szolgálati út, az átlátható büntetési és jutalmazási rendszer.

Hirdetés

Tapasztalatom szerint többnyire azon szervezetek nevezik magukat félkatonainak, ahol a vezet?k eszköztelennek érzik magukat a gyártási vagy szolgáltatási fegyelem betartatásában. A termék vagy szolgáltatás érzékeny volta pusztán hivatkozási alapként szolgál. Az élelmiszerbiztonság, közlekedésbiztonság, egészségügyi és munkavédelmi követelmények valóban fontosak, és el kell ismernünk, hogy a vasút el?bb vágja le az ember lábát, mint egy újság (média-cégek) vagy egy hokedli (lakberendezési iparág). Ám a baleset minden esetben valamiféle emberi mulasztás eredménye. Soha nem a fizika törvényei a hibásak, hanem mindig az emberi mulasztás. Ám a mulasztás hátterében legtöbbször éppen a stressz, a túlmunka vagy az embertelen munkakörülmények állnak, valamint a hibázástól való félelem. Pedig mindenki hibázik, csak a váltókezel? sokkal könnyebben tetten érhet?, mint a vállalat gazdasági igazgatója. A hibától való félelem lebénítja a munkavállalókat, noha egy támogató szervezeti kultúra inkább arra bátorít, hogy minél több hiba kerüljön a felszínre. A félelemmentes cégnél a dolgozóknak nincs szükségük arra energiát fordítaniuk, hogy bizonygassák, ?k éppen miért nem hibásak egy hibás m?veletben.

Sok vezet? gyorsan megtalálja a kiskaput a félkatonai kultúrában. ?k már nem ösztönösen, hanem a viszonyokat jól átlátva, tudatosan dolgoznak a felel?sség (át)hárítás szemléletmódja mentén. A friss, kívülr?l érkez? számára szembeötl?, számukra mennyire természetes a kivételezés – ne feledjük, hogy „fél”katonai szervezetr?l van szó –, milyen gyakran emelnek maguk mellé – a „szolgálati út” megkerülésével – olyan kollégákat, akik három-négy vezet?i szinttel lejjebb dolgoznak.

Azt tapasztalom, hogy a magukat félkatonainak nevez? szervezetekr?l sokat elmond a jelz? „fél” el?tagja. Hogy csak félig katonai, félig valamilyen az a szervezet, még csak nem is egészen az. Ez pedig általában megmutatkozik a gyártási, üzleti folyamatok kuszaságában, az emberek között igencsak egyenl?tlenül megoszló felel?sségben.

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom