A tetoválás szerepe az els? benyomás kialakulásában

Egy német mintát vizsgálva a 14 – 25 éves férfiak 41 százalékánál fordul el? tetoválás (1); Amerikában a 15 és 50 év közöttiek közül minden negyedik visel legalább egyet (2), s a kutatók szerint terjedésének növekedésével kell számolni (3). A n?k körében is tapasztalható a tetoválási kedv elterjedése (4), mindazonáltal jelenleg még több férfi visel tetoválást (5). A fentebb említett vizsgálatok kiemelik, hogy a tetoválás motivációit érdemes pszichológiai perspektívából értelmezni.

Törzsi eredet

Az archaikus kultúrákban dönt? szempont volt a test díszítésének, festésének rítus-szerepe (6).  Ebbe a folyamatba integrálódott a tetoválás, amely a csoporthoz tartozást hivatott nyílttá tenni (7), lényeges szerepe volt a küls? kontroll (azaz a törzs) bels?vé tételében, internalizációjában (8). Napjainkban helyzett?l függ?en, különböz? ruhadarabok viselése révén változtathatjuk, mennyit mutatunk meg a tetoválásból, régebben viszont – függetlenül a társas helyzett?l – igyekeztek közszemlére tenni, hogy a kívülállók számára folyamatos legyen az üzenet: „er?s támogatás áll mögöttem” (9). Ez a kommunikációs folyamat hasonló az indiánok fejét díszít? sas- és más madártollak szerepéhez, mivel náluk a tetoválás díszessége, mérete és formája szimbolikus jelentéssel bírt: megmutatta, hogy ki hányadik helyen áll a törzsi hierarchiában (10). Antropológiai kutatások szerint a tetoválás a feln?tté avatási szertartás részét is képezte, hiszen a fájdalom elviselése jó mutató volt a férfiasság küszöbének átlépésében (11). Ez napjainkra sem változott: a serdül?korban tetováltatók körében fontos szempont a fájdalom t?résének bizonyítása (12).

Evolúciós pszichológiai néz?pont

Az elméletek gyakorlati felhasználhatóságát segíti az alkalmazott evolúciós pszichológia tézise. Ebb?l az aspektusból a tetoválás a „jó gének” markereként funkcionál: visel?je fizikailag potensnek és egészségesnek mutatja magát (13). Mint ismert, az emberi párválasztáskor kiemelt fontosságú az arc szimmetriája; a tetoválás az ezzel kapcsolatos hiányosságok leplezésére is szolgál (14). Ez lényeges mozzanat, hiszen a férfiak végcélja a „fitness-értékük” növelésében nyilvánul meg (15). A tetoválás viselése korrelációt mutat kockázatkeres? magatartásukkal, azaz segíthet az apává válás folyamatában (16). Partnerválasztáskor így további el?nyös tulajdonságokat is hangsúlyoz: a tetovált férfiakat extrovertáltnak és szexuálisan jobban megközelíthet?nek tartják; s mivel a fizikailag vonzó embereket kívánatos személyiségjellemz?kkel ruházzuk fel, tovább növeli az egyén párválasztási esélyeit (17). A tetovált n?khöz ezzel szemben olyan negatív el?ítéletek kapcsolódnak, mint a promiszkuitás vagy a magasabb alkoholfogyasztási hajlam (18). Így azáltal, hogy az els? benyomás kialakulásában kulcsfontosságúak a sztereotípiák, a n?i tetoválások az ismerkedés lehet?ségét is elvehetik. Ugyanakkor el?remutató lehet a tetoválás szexuális stratégia-szerepe akkor, ha egy tetovált személy tetovált partnert keres, hiszen bennük ugyanúgy pozitív reprezentáció él a tetoválásról (19).

Személypercepció és tetoválás

A beavatottság mint narratíva nemcsak az ?si törzseknél fedezhet? fel: számos titkos társaság és lázadó csoport, például az SS-tisztek tetováltattak magukra h?ségük jeleként tagsági számot (20). Ezek értelme az egyes kultúrák olvasatában persze eltér?, mindazonáltal elvitathatatlan szerepet töltöttek be az els? benyomás kialakulásában. A szimpátia/antipátia dimenzióján történ? ítélethozatalkor alig pár másodperc is elég, amikor is a küls? dönt? befolyással bír (21). Downs és Lyons (22) kísérletében az el?nyösebb küls?vel rendelkez? vádlottak kevesebb óvadék kifizetése ellenében kerültek szabadlábra, mint a kevésbé attraktívak. Ennek el?zménye Heilman és Stopeck (23) kutatása: a kísérleti személyek a vonzóbb megjelenés? férfiaknak jobb képességeket tulajdonítottak, mint a kevésbé vonzóknak. Érdekesség, hogy ha n?ket kellett értékelni, a konklúzió ennek éppen a fordítottja volt.

Az els? benyomás kialakulásában emellett más tényez?k is szerepet játszanak (a hozzáférhet? ismeretek, a hangulatok, a helyszín stb.), ez pedig nem kedvez a tetoválást visel?knek: a szegényebb rétegekben történ? gyakoribb el?fordulása miatt hajlamosak vagyunk az oksági megfeleltetés (attribúció) elve mentén dönteni – azaz a tetoválást visel?k személyiségének megítélésében az ?ket körülvev? környezetnek meghatározó szerepet tulajdonítani (24). Ehhez hozzájárul Braithwaite (25) vizsgálatának eredménye is: az alkohol- és marihuána-fogyasztás, valamint az antidepresszívum- és altatószedés egyaránt pozitív összefüggést mutat a tetoválások számával. Mindazonáltal a serdül? generáció éppen az els? benyomás manipulációja miatt visel tetoválást: szerintük így könnyebben és gyorsabban elfogadja ?ket a kortárs környezet (26). Esetükben fontos tényez?ként szerepel a csoportnyomás is.

A csoporthoz tartozás jelent?sége

Hellard (27) szerint a börtön különösen nagy motiváló er?t jelent a tetoválás készítésére, amit a társas nyomás szociálpszichológiai vetületeként értelmezhetünk. A 642 megvizsgált személyb?l 449-nek volt tetoválása (az összminta 70 százaléka), akik közül 182 f? (a tetovált minta 41 százaléka) már a börtönben varratott magára valamilyen szimbólumot. Armstrong (28) szerint a tetoválás a dominancia és az er? kifejezésének eszköze, s ez munkahelyi csoportok esetében is megnyilvánul: a magabiztosságot igényl? munkát végz?k (pl. ügyvédek, orvosok, jogtanácsadók) körében a n?k között is nagy (50%) a tetoválást visel?k aránya. Széls?ségesen magas számban fordul el? az élsportolói csoportok és bizonyos sportágak játékosai körében is (pl. NBA) (29). Ezekben az esetekben jelent?s mérték? az elkülönülés is: „Mi – a tetováltak csoportja – mások vagyunk, mint ti, a többiek”.

A tetoválás milyenségét tekintve a n?knél fokozottabban jelenik meg a népszer?ség faktora: a törzs mint hely és a pillangó mint szimbólum a legkedveltebb (30). A minta kiválasztásakor gyakori, hogy azt nem el?zi meg egy megfontolt döntési helyzet, és a választás a tetoválószalonban, a legnépszer?bb mintákból összeállított füzetecskéb?l – pillanatnyi befolyás alapján – történik (31).

A kognitív disszonancia kérdésköre

A jelenség a tetováltak esetében fokozottan jelen van. A tetoválást visel?k nagy része sokáig gy?zködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát, s amennyiben ez nem sikerül vagy a cél érdekében túl nagy energiákat kell mozgósítania, könnyen dönthet úgy, hogy eltávolíttatja azt. Ennek motivációs bázisát leginkább a régi és a mostani énazonosság (szelfidentitás) jelent?s mérték? eltérése adhatja (32). A vizsgálatok szerint a tetoválók 10 százaléka azonnal megbánja, míg 28 százalékuk már az els? hónapban b?ntudatot érez cselekedete miatt (33).

Összegzés és kitekintés

A tetoválás megítélése napjainkban továbbra is kétpólusú. Az els? benyomás kialakításában a küls? még mindig elengedhetetlen szerepet játszik. Az a fizikai hasonlóság, amely a tetovált embereket összekovácsolja és er?síti a csoportba vetett hitüket, fontos a csoportdinamika elemzésekor (pl. marginális serdül?közösségek, a börtön intézménye stb.) (34), s ezeket a csoportterapeuták mellett minden olyan pedagógusnak, szociális szférában dolgozónak fontos ismernie, akik egy közösség koherenciájával foglalkoznak.

Azt is ki kell emelnünk továbbá, hogy amíg a tetoválás egyes embereket összeköt, addig másokat még jobban eltávolít – legyen szó barát- vagy párkapcsolati választásról, vagy munkahelyi megítélésr?l. Amikor pedig a személyes hiten túl bizonyos eszméket is közvetít a tetoválás (pl. széls?jobboldaliság), még nehezebb csupán a m?vészi érték szempontjából tekinteni rá.

Hivatkozott irodalom

(1) STIRN, A., HINZ, A., BRÄHLER, E. (2006): Prevalence of tattooing and body piercing in Germany and perception of health, mental disorders, and sensation seeking among tattooed and body-pierced individuals. Journal of Psychosomatic Research, 60(5), 531-534.

(2) ADAMS, J. R. (2007): Transient bodies, pliable flesh: Culture, Stratification, and body modification. Doctoral dissertation, The Ohio State University.

(3) ANDERSON, R. (2006): Commentary: Tattoos and body piercing. Journal of the American Academy of Dermatology, 55(3), 422.

(4) BRAUNBERGER, C. (2000): Revolting Bodies: The Monster Beauty of Tattooed Women. NWSA Journal, 12(2), 1-23.

(5) WOHLRAB, S., FINK, B., KAPPELER, P. M., BREWER, G. (2009): Perception of human body modification. Personality and Individual Differences, 46(2), 202-206.

(6) CARMEN, R. A., GUITAR, A. E., DILLON, H. M. (2012): Ultimate answers to proximate questions: The evolutionary motivations behind tattoos and body piercings in popular culture. Review of General Psychology, 16(2), 134.

(7) BURGESS, M., CLARK, L. (2010): Do the “Savage Origins” of Tattoos Cast a Prejudicial Shadow on Contemporary Tattooed Individuals? Journal of Applied Social Psychology, 40(3), 746-764.

 (8) ATKINSON, M. (2004): Tattooing and Civilizing Processes: Body Modification as Self?control. Canadian Review of Sociology, 41(2), 125-146.(9) DOSS, K., EBESU HUBBARD, A. S. (2009): The communicative value of tattoos: The role of public self-consciousness on tattoo visibility. Communication Research Reports, 26(1), 62-74.

(10) SZENDI, G. (2009): A tetoválásról: a test mint kulturális tárgy. In Singer, M. (Szerk.). Lelke rajta: A tetoválás pszichológiája. Budapest: Jaffa.

(11) OKSANEN, A., TURTIAINEN, J. (2005): A life told in ink: Tattoo narratives and the problem of the self in late modern society. Auto/biography, 13(2), 111.

(12) STIRN, A. (2003): Kunstvollen Tätowieren und Piercing als selbst-fürsorgliche Handlung traumatisierter Menschen (Artistic tattooing and piercing as self-caring act of traumatized people). Psychoanalyse – Texte zur Sozialforschung, 12, 48–59.

(13) WOHLRAB, S., STAHL, J., RAMMSAYER, T., KAPPELER, P. M. (2007): Differences in personality characteristics between body?modified and non?modified individuals: associations with individual personality traits and their possible evolutionary implications. European Journal of Personality, 21(7), 931-951.

(14) KOZIEL, S., KRETSCHMER, W., PAWLOWSKI, B. (2010): Tattoo and piercing as signals of biological quality. Evolution and Human Behavior, 31(3), 187-192.

(15) BERECZKEI, T. (2008): Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.

(16) DESCHESNES, M., FINES, P., DEMERS, S. (2006): Are tattooing and body piercing indicators of risk-taking behaviours among high school students?. Journal of Adolescence, 29(3), 379-393.

(17) SWAMI, V. (2012): Written on the body? Individual differences between British adults who do and do not obtain a first tattoo. Scandinavian Journal of Psychology, 53(5), 407-412.

(18) SWAMI, V., FURNHAM, A. (2007): Unattractive, promiscuous and heavy drinkers: Perceptions of women with tattoos. Body Image, 4(4), 343-352.

(19) BROOKS, T. L., WOODS, E. R., KNIGHT, J. R., & SHRIER, L. A. (2003): Body modification and substance use in adolescents: is there a link?. Journal of Adolescent Health, 32(1), 44-49.

(20) BUDA, B. (2009): Gyakran éreztem, hogy a tetoválást érdemes lenne kutatni! In Singer, M. (Szerk.). Lelke rajta: A tetoválás pszichológiája. Budapest: Jaffa.

(21) SMITH, E. R., MACKIE, D. M. (2004): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris.

(22) DOWNS, A. C., LYONS, P. M. (1991): Natural observations of the links between attractiveness and initial legal judgments. Personality and Social Psychology Bulletin, 17(5), 541-547.

(23) HEILMAN, M. E., STOPECK, M. H. (1985): Attractiveness and corporate success: Different causal attributions for males and females. Journal of Applied Psychology, 70(2), 379.

(24) FORBES, G. B. (2001): College students with tattoos and piercings: Motives, family experiences, personality factors, and perception by others. Psychological Reports, 89(3), 774-786.

(25) BRAITHWAITE, R., ROBILLARD, A., WOODRING, T., STEPHENS, T., ARRIOLA, K. J. (2001): Tattooing and body piercing among adolescent detainees: Relationship to alcohol and other drug use. Journal of Substance Abuse, 13(1-2), 5-16.

(26) SCHORZMAN, C. M., GOLD, M. A., DOWNS, J. S., MURRAY, P. J. (2007): Body art: attitudes and practices regarding body piercing among urban undergraduates. The Journal of the American Osteopathic Association, 107(10), 432-438.

(27) HELLARD, M. E., AITKEN, C. K., HOCKING, J. S. (2007): Tattooing in prisons - not such a pretty picture. American Journal of Infection Control, 35(7), 477-480.

(28) ARMSTRONG, M. Y. (1991): Carreer-oriented women with tattoos. Journal of Nursing Scholarship, 23(4), 215-220.

(29) MAYERS, L. B., JUDELSON, D. A., MORIARTY, B. W., RUNDELL, K. W. (2002): Prevalence of body art (body piercing and tattooing) in university undergraduates and incidence of medical complications. Mayo Clinic Proceedings, 77(1), 29-34).

(30) FOSTER, G. S., HUMMEL, R. L. (2000): The commodification of body modification: Tattoos and piercings from counterculture to campus. Originally presented at the annual meetings of the Midwest Sociological Society, Eastern Illinois University: Chicago.

(31) DICKSON, L., DUKES, R., SMITH, H., STRAPKO, N. (2014): Stigma of ink: Tattoo attitudes among college students. The Social Science Journal, 51(2), 268-276.

 (32) ARMSTRONG, M. L., STUPPY, D. J., GABRIEL, D. C., ANDERSON, R. R. (1996): Motivation for tattoo removal. Archives of Dermatology, 132(4), 412-416.

(33) VARMA, S., LANIGAN, S. W. (1996): Motivation for tattoo removal. Archives of Dermatology, 132(12), 1516-1516.

 (34) DASGUPTA, N., BANAJI, M. R., ABELSON, R. P. (2003): Csoportegységesség és csoportészlelés: fizikai tulajdonságok és a pszichológiai megítélés közötti asszociációk. In Hunyadi, Gy. (Szerk.). Rejt?zköd? attit?dök és sztereotípiák (283-315). Budapest: Osiris.