Hirdetés

A lelkeket is akadálymentesíteni kell

Frissítve: 2019. 09. 25.

Bizonyára sokan olvasták a hírt, hogy a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége bírósághoz fordul egy újságcikk miatt, melynek szerz?je kifogásolja, hogy egy üdít?ital hirdetésein homoszexuális párokat ábrázoltak, és hozzáteszi: „tolószékes embereket sem szeretnénk mozgólépcs?nyi meg buszmegállónyi hirdetéseken nézegetni”. 
A lelkeket is akadálymentesíteni kell
A mozgássérültek vegyes érzelmeket váltanak ki a testileg ép emberekb?l

Ne foglalkozzunk most a szóban forgó cikk homofób, retrográd „szellemiségével” és publicisztikai „színvonalával”, inkább figyeljük meg a pszichológiai szempontból is érdekes jelenséget: a szerz? axiómának, magyarázatra nem szoruló ténynek tekinti, hogy az emberek nem szeretnek mozgássérülteket látni. Valóban így volna? És ha igen, miért?

A mozgáskorlátozottak életét megnehezít? akadályoknak csak egy része fizikai jelleg?, nagyon sokszor a többi ember hozzáállása jelenti az igazán súlyos problémát. A pszichológia már legalább fél évszázada kutatja, hogyan reagálnak a mozgássérültekre a testi fogyatékosságban nem szenved?k. Már az 1960-as években végeztek olyan kísérleteket, melyekben fizikailag ép személyeket egy speciális kerekesszék segítségével féllábúnak álcáztak, és figyelték, hogy azonos helyzetben miként viselkednek velük az emberek, ha mozgássérültnek hiszik ?ket, illetve ha nem látnak rajtuk fogyatékosságot.

Hirdetés

A lényeg, hogy a mozgássérültek vegyes érzelmeket váltanak ki a testileg ép emberekb?l. Egyrészt megjelenik az együttérzés, a segít?készség és a sajnálat, melyek pozitívnak tekinthet?k (még ha a fogyatékkal él?k szánalomra nem is tartanak igényt), ám ugyanakkor az olyan negatív, s?t antiszociális reakciók is általánosak, mint a szorongás, a viszolygás és a mozgássérültekkel való fizikai kapcsolat kerülése.

Egy elmélet szerint ezek a negatív reakciók az evolúció során kialakult betegségelkerül? hajlam túlm?ködésének a következményei. Sok állatfajra jellemz?, hogy az egészséges egyedek elkerülik láthatóan beteg társaikat. Csak egy példa: Jane Goodall f?eml?skutató – aki épp az idei Sziget Fesztiválon tartott rövid, de nagy siker? el?adást – 1986-ban írta le megfigyelését, mely szerint egy csimpánzcsoport kiközösítette két, járványos gyermekbénulásban szenved? tagját. A biológia logikája kíméletlen, de észszer?: az az egyed, amelyik elkerüli fert?z? beteg fajtársát, nagyobb eséllyel marad életben.

Az ember is magával hozta ezt a késztetést evolúciós el?életéb?l, csakhogy a rendszer igencsak hajlamos a téves riasztásra. Ez nem is csoda, hiszen egy állat nem képes megítélni, társának megjelenése miért – fert?z? betegség következtében vagy más okból – tér el a megszokottól. Mi azonban ezt meg tudjuk állapítani, s?t arra is képesek vagyunk, hogy az állati múltunkból megörökölt hajlamainkat – ha azok már értelmetlenek, s?t károsak – felül tudjuk írni a magunk alkotta szabályokkal. Ezt nevezik emberi kultúrának, emberiességnek. Csak egy baj van vele: politikailag nem fizet elég jól.

 

MIPSZI hírlevél
Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.
Feliratkozom
Hirdetés

MiPszi Aktuál (MAT)

Család

Körvonal

Mentális egészség

Mindennapi filozófia

Mipszicske

Munkapszichológia

Önismeret

Párkapcsolat

Opinion - Elmélkedések szerz?inkt?l

IN ENGLISH

Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.