Határtalan határok – avagy a nemet mondás m?vészete

Frissítve: 2023. 02. 28.

Talán kijelenthetjük, hogy a legtöbb családban gyakran felmerül a kérdés: mikor mondjunk nemet a gyermeknek?

Határtalan határok – avagy a nemet mondás m?vészete

A szül?k gyakran dilemmáznak azon, mikor jön el a pont, amikor nemet kell mondani

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érinti leginkább ez a bizonytalanság. A szül?k gyakran dilemmáznak azon, vajon mikor jön el a pont, amikor nemet kell mondani. Mi jelzi ezt?

Persze jönnek az érvek, sokszor magától a gyermekt?l: „De hát jól teljesítek az iskolában”, „Suli után edzeni járok, ennyi kikapcsolódás nekem is jár”. Természetesen ez így is van, neki is szüksége van id?re, amikor feltölt?dhet, ugyanakkor van egy pont, amikor – hogy a példánál maradjunk – a játék- és számítógép-használat problémássá válik. Jellemz?en a szül?k azt értékelik ennek jelzéseként, amikor gyermekünk többszörös kérés után sem hajlandó abbahagyni a játékot.

Hirdetés

Ha megpróbáljuk kicsit más szemszögb?l nézni a határokat, nem a szül?i szigor megnyilvánulásaként (amit?l sokan idegenkednek), akkor könnyen rájöhetünk, hogy a gyerekeknek valójában szükségük van ilyenfajta keretekre. Mivel senki sem születik úgy, hogy tisztában van a határokkal, a szül?k feladata (és felel?ssége), hogy ezek id?vel beépüljenek a gyermek személyiségébe. Ezzel együtt pedig, ha a gyermek olyan családban n? fel, ahol a határok nem tiszták vagy nincsenek betartatva, nem fogja megtanulni, mit jelent felel?sséget vállalni és mi az, amiért neki kell ezt megtennie.

Egy dolgot mindig tartsunk szem el?tt, amikor a keretekr?l gondolkodunk: az, ahogy a gyermek viselkedik, mindig a szül?i viselkedésre adott válasz, tehát arra reagálnak és ahhoz alkalmazkodnak, amit a szül? tesz vagy mond. A határokat természetesen érdemes fokozatosan bevezetni, els?ként tanítással. Ha például azt szeretnénk, hogy kiskamaszunk besegítsen a házimunkába, el?ször el kell magyarázni annak alapelveit, majd megmutatni gyakorlatban, hogy mi az, amit elvárunk t?le. A pontosan megfogalmazott elvárások nagyon fontosak, hisz ez az, amihez a gyermek igazodni tud (pl. „Szeretném, hogy minden csütörtök délután, ha hazaértél az iskolából, elmosogass”). Ne feledjük azt sem, hogy a mintaadás itt is m?ködik, méghozzá folyamatosan – akkor is, amikor erre nem törekszünk tudatosan. Érdemes tehát a gyermekünk felé állított határokat nekünk is betartani, hogy hitelesen tudjuk képviselni ?ket.

Ha a gyermek kell?en rugalmas, ugyanakkor megfelel? keretet adó határokkal szembesül fejl?dése során, akkor megtanulja tisztelni mások határait is. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy képes tudomásul venni, ha valaki nemet mond neki, és emiatt nem kezdi el büntetni a másikat. Vagy akár abban is tetten érhet?, ha gyermekünk ugyan szomorú, de nem haragos azokban a szituációkban, amikor nem tudja keresztülvinni saját akaratát, mert más személyek által szabott határok megakadályozzák benne.

Végül, nézzük meg azt is, hogy – többek között – mit nyerhet a gyermekünk abból, ha világos keretek között n? fel. Egyrészt megtanulja, hogy felel?sséget kell vállalnia, egyúttal pedig képes lesz döntéseket hozni. Megtapasztalja, hogy jó döntései által dolgai jól alakulnak, míg rossz döntéseinek negatív következményei vannak. Ezek mindegyike olyan tulajdonság, amely feln?ttként elengedhetetlen, így talán szül?ként is könnyebb átérezni, miért is olyan fontosak a határok. Bár a gyermek minden bizonnyal próbára teszi a szül?ket és feszegeti az újonnan felállított határokat, érdemes kitartani. Bármilyen nehéz is, higgyék el, megéri…

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom