Kitartó kisbabák

Kitartó kisbabák

Frissítve: 2023. 03. 11.

A kitartás az egyik legtöbbre tartott emberi tulajdonság, de korántsem csak a mi fajunkra jellemz?.

A kisgyerekek is racionális alapon döntenek arról, mire fordítsák energiájukat

Elég csak megnézni, milyen fáradhatatlanul tud küzdeni a mókus, hogy hozzáférjen a madáretet?ben lev? eleséghez, vagy micsoda er?feszítésekre képes egy medvebocs, hogy újra az anyjával lehessen. Ezek a vicces vagy megható jelenetek lélektani szempontból is érdekesek. Ugyanis az eltökéltség önmagában nem elég, kell hozzá némi megfontoltság is. Az ember – vagy a mókus – nem csinálhat mindent maximális er?bedobással, a kitartásnak csak akkor van értelme, ha tudjuk, mibe érdemes energiát fektetnünk. A mókus, illetve a maci példájánál maradva a táplálékszerzés vagy az anya biztonságot nyújtó közelsége olyan els?dleges cél, mely mindenképp megéri a fáradságot.

Hirdetés

Az embergyerekek is ennyire céltudatosak? Hiszen minden szül? tapasztalhatta, hogy a kisgyerekek néha nagyon kitartóak. Vajon már ?k is mérlegelik a cél kínánatosságát és a siker esélyét, amikor úgy döntenek, hogy valamit nagyon el akarnak érni?

Kelsey Lucca, az Arizona State University kutatója és munkatársai erre kerestek választ egy érdekes kísérlettel, melyr?l a Nature Human Behaviour cím? folyóiratban közöltek beszámolót. A kutatók vizsgálati alanyai átlagosan másfél éves csöppségek voltak, akiknek egy olyan, érdekes játékszert mutattak, mely távol, egy asztalon helyezkedett el, és csak zsinóron húzva lehetett megszerezni. Legalábbis ez derült ki a bemutatóból, melyet egy feln?tt tartott a kísérlet kezdetekor. A gyerekek háromféle el?adás valamelyikét látták. Az els? esetben a kísérletvezet? könnyedén magához húzta a játékot, a második változatban sokáig bajlódott, de végül mégis csak sikerült megszereznie, a harmadik esetben viszont a feln?tt akárhogy is igyekezett, nem járt sikerrel. Ezek után a gyerekek is lehet?séget kaptak, hogy megpróbálják magukhoz húzni a játékszert. Szegények nem tudták, hogy a küldetésük eleve lehetetlen, mert az a játék, amit ?k húzhattak zsinórón, jó er?sen oda van ragasztava az asztalhoz…

A kutatók azt figyelték, mennyire kitartóak a babák, meddig próbálkoznak a zsinór húzogatásával. Nos, azok a kicsik, akik azt várták, hogy a játékszert könny? lesz megszerezni, igen hamar feladták a próbálkozást, amikor látták, hogy nekik ez nem megy. Akik a bemutató során azt látták, hogy a játék megszerzése a feln?ttnek sem sikerült, meg sem próbálkoztak a zsinór húzogatásával. Azok a gyerekek viszont, akik úgy tudták, a játékot üggyel-bajjal ugyan, de meg lehet szerezni, rendkívül kitartónak bizonyultak, mindenki másnál hosszabb ideig rángatták a zsinórt.

Kelsey Lucca szerint ebb?l két dolog is következik. Egyrészt az, hogy már a kisgyerekek is racionális alapon döntenek arról, mire fordítsák energiájukat, mikor érdemes kitartónak lenni, és mikor jobb hagyni az egészet. A másik tanulság pedig az, hogy nem az fokozza igazán a kitartást, ha az ember azt hiszi, könny? dolga lesz, hanem ha reális képet alkothat az el?tte álló feladat nehézségeir?l.

Ennek fényében kiváló lélektani érzékre vall, hogy Churchill a háború alatt csak vért, verítéket és könnyeket ígért a briteknek.

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom