Home office: mégis kinek jó ez?

Frissítve: 2020. 05. 16.

A polgári vagy modern társadalom egyik fontos jellemz?je (volt) a munkahely és az otthon szétválasztása, a meghatározott id?keretben zajló munka. A szabadúszó-jelleg? munkavégzés, illetve az informatikai eszközök használatának tömegessé válásával a határok elmosódnak a munkahely és az otthon között – ezt a folyamatot gyorsítja fel a jelenlegi világjárvány. De voltaképpen kinek jó a home office?

A határok elmosódnak a munkahely és az otthon között – ezt a folyamatot gyorsítja fel a jelenlegi világjárvány.

Néhány évvel ezel?tt több nagyvállalati vezet? kifejezetten rosszallotta, amikor valamelyik kolléga egy napot „homeoffice”-ban akart tölteni. Az idéz?jel arra utal, hogy a vezet? csalást, trükköt feltételezett, azt hitte, a munkavállaló a nyugodtabb munkakörülményekre való hivatkozással meg akarja úszni a munkavégzést. Kés?bb, amikor minden vezet? számára nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy egyter? irodákban képtelenség nyugodtan írni, gondolkodni, mert a szomszéd asztalnál ül? kolléga ordítva telefonál – szintén munkaügyben –, de a telefonálás is szinte kivitelezhetetlen, mert másokat nemcsak zavar a hangos beszéd, de a szöveg esetleg avatatlan fülekbe jut, akkor megjelent e téren az engedékenység.

Hirdetés

A dolgozók fizikai jelenléte a munkahelyen három okból is el?nyös volt a munkáltatónak: 1. A személyesen zajló megbeszélések hatékonysága összehasonlíthatatlanul magasabb, mint a video-telefonon bonyolítotté, és a spontán interakciók is gyakoribbak, elegend? a legendássá vált közös dohányzásra gondolnunk. 2. A személyes jelenlét óhatatlanul is a munka irányába tereli az embert, hiszen az irodában ideig-óráig olvashat, netezhet valaki saját szórakozására, de hosszú távon lehetetlenné válik egy regény elmélyült olvasása vagy egy idegen nyelv tanulása. A munkavállaló el?bb-utóbb maga is abbahagyja, és kénytelen lesz munkahelyi dolgokkal foglalkozni. 3. A személyes jelenlét a kontroll lehet?ségét adja: a vezet? látja-hallja kollégáit, mit és hogyan mondanak, hogyan öltöznek, mennyi id?t töltenek a dohányzóban, konyhában, tárgyalóban, gépnél, mikor érkeznek a munkába és mikor hagyják el az irodát.

A home office-szal szembeni ellenérzés valódi oka azonban mindig is valahol a feladatok és a teljesítési kritériumok pontatlan kijelölése környékén keresend?. A legtöbb munkahely tudat alatt a jelenlétet, és kevésbé a teljesítményt díjazza. Figyeljük meg, hogy a munkaköri leírások mindig tartalmaznak annyi pontatlanságot – ezzel jelent?s játékteret hagyva a cég számára –, amennyilehet?vé teszi, hogy az elvárton felül még és még és még kérjen, követeljen a munkáltató. Elegend?, ha a munkavállaló fél az elbocsátástól vagy az el?léptetés elmaradásától, fenyegetésre sincsen szükség. Ha viszont valaki home office-ban dolgozik, akkor a vezet?je kénytelen pontosan meghatározni, mit is vár t?le, s innent?l már bizony mindegynek kell lennie, hogy az alkalmazott a kért feladatot öt perc vagy öt óra alatt végzi-e el.

A világjárvány azonban új helyzetet teremtett: a legtöbb vállalat kénytelen hazaküldeni a munkavállalókat azon pozíciókban, amelyekben a munkavégzés on-line is történhet. A távmunka azonban a munkavállalók többségének nem kedvez?. Egyrészt az összes költség az ? térfelükön landol: ?k f?tik az irodát (lakást), ?k fizetik az áramot a számítógéphez, az internet díját. Nagyobb a rizikó is, hiszen, ha a cég irodájában áll le az internet, azonnal igazolttá válik a teljesítés elmaradása, míg ha valaki otthonról dolgozik, a munkáltató megrántja a vállát: oldja meg a kolléga, hogy menjen az internet. A mai eszközök már lehet?vé teszik azt, hogy a távmunkát végz? munkatárs távkontroll alatt legyen, azaz a munkáltató másodperc pontossággal naplózhatja, mikor ült a gépnél és mit csinált rajta. Ameddig a vállalat irodájában zajló meetingen még lehet?ség volt a viccel?désre, az emberek közötti kapcsolatot olajozó könnyedebb beszélgetésre, addig – bár a számítógépes felületeken is lehet vicces animált nyuszifüllel confcall-on (vdeo-alapú megbeszélésen) részt venni – a számítógépes platformok ezt nem támogatják.

Végül, a munkavállalónak magának kell beosztania az idejét. Nagy rajta a nyomás, hogy reggel kilenc óra el?tt és délután öt óra után is dolgozzon. Legyen elérhet?. Nem szükséges a munkavégzés, az elérhet?ség ténye is elegend?en terhel?. A dolgozók közötti ki nem mondott verseny már nemcsak a teljesítmény és a min?ség „sportágban”, de az elérhet?ség „m?sorszámban” is megjelenik: az számít lojálisnak, aki a nap huszonnégy órájában hadra fogható, s mosogatórongy, mesekönyv, távkapcsoló azonnal kihullik a kezéb?l, amint pittyen egyet a számítógépes felület munkára csalogató hangja.

A következ? részben szó lesz néhány olyan technikáról, amelyek alkalmazásával a munkavállaló anélkül védheti meg magát a vállalat túlnyomásától, hogy konfliktusba kellene keverednie vele.

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom