Amikor a háttér el?térbe kerül

Frissítve: 2020. 03. 31.

Úgy t?nik, a tények, az események gyakran „magukért beszélnek” – de az sokszor a háttérben marad, hogy pontosan milyen bonyolult ok-okozati összefüggések, milyen váratlan változók közbenjárásával történt valami épp úgy, ahogy történt.

Egy világjárvány során az összefüggések addigi statisztaszerepükb?l hirtelen f?szerepl?vé avanzsálnak

Egy bizonyos eseményhez vezet? folyamat gyakran olyan bonyolult és annyi apróság játszik benne szerepet, hogy teljes megértésére csupán csak törekedni lehet. Még utólag is nehéz rekonstruálni a szálakat – s még nehezebb el?re látni, melyik szál mit mozgat.

Az elmúlt hetek eseményeit követve gyakran eszembe jut Karl Popper filozófus gondolata a nem várt következményekr?l. Szerinte a társadalom m?ködése annyira komplex, hogy lehetetlen teljes egészében látni a társadalmat érint? döntések következményeit. Minél nagyobb a célul t?zött változás mértéke, annál több az ismeretlen, nem várt következmény.

Hirdetés

Lehet, hogy egy tökéletes (és koronavírus nélküli) világban minden élet egyszeri és megismételhetetlen, egyformán értékes, és senkinek nem kell döntenie élet és halál felett. A valódi világban viszont az élet is számmal mérhet? – és ami számmal mérhet?, azzal könnyen számolgatni kezd az ember. Például, világszerte évente 3,4 millióan halnak meg légszennyezés okozta betegségekben – Kínában a halálozások 10 százalékáért a légszennyezettség felel?s.* A koronavírushoz visszatérve: egyes számítások szerint többen menekültek meg a vírus megel?zése céljából bevezetett intézkedéseknek köszönhet?en, mint ahányan meghaltak magában a vírusban.**

Ugyanakkor a karanténnak nemcsak pozitív mellékhatásai vannak. Az összezártságban például megn?tt a családon belüli er?szak áldozatainak száma.*** Hogy a szociális izoláció miatt mennyivel n? az öngyilkosságot elkövet?k száma, hogy kilenc hónap múlva mennyivel több gyermek születik, illetve a gazdasági visszaesés miatt hányan válnak alkoholistává és halnak meg ennek következtében – ezek is olyan számok, amiket be lehetne vonni a végtelen képletbe. De még ha lehetséges lenne is minden tényez?t figyelembe véve konkrét eredményt kapni (legalábbis bizonyos valószín?séggel), szabadna-e olyan döntést hozni, ami tudatosan veszélyezteti százezrek életét? (Ha erre a kérdésre a válasz „nem” – amit sejteni lehet a különböz? államok vírusmegel?z? intézkedéseib?l –, felmerül a kérdés: miért más a helyzet a még több életet követel? légszennyezés kapcsán?)

Hogy az ehhez hasonló számolgatásoknak elejét vegyék, a német alkotmány a kantiánus hagyománynak megfelel?en leszögezi, hogy az embert sosem lehet eszközzé degradálni egy bizonyos cél elérése érdekében – az ember mindig „öncél”. Például ezért nem szabad lel?ni egy terroristák által eltérített utasszállító repül?gépet, még akkor sem, ha ezzel várhatóan több embert lehetne megmenteni, mint ahány utas a repül?n ül.

Ugyanakkor, ha valakit döntéshelyzetbe hoznak, és döntésével saját lelkiismerete el?tt kell elszámolnia, nem biztos, hogy Kanttal kisegítve érzi magát. Philippa Foot közismert gondolatkísérletében egy villamos a sínen álló öt ember felé halad. Amennyiben senki nem változtat az irányon, elüti ?ket. Ám ha valaki meghúzza a síneket összeköt? váltókart, a villamos egy másik sín felé robog tovább, ahol csak egy ember áll. A filozófus szerint az intuitív megoldás a kar meghúzása lenne, amivel az ember egy embert megöl öt másik megmentéséért.**** Persze a koronavírus versus a légszennyezettség áldozatai nem két sínen állnak, itt középen is elhaladhatna a képzeletbeli villamos. Viszont a jöv?ben a klímakrízis során megszaporodó problémák miatt még több bonyolult döntésnek kell megszületnie, figyelembe véve olyan összefüggéseket, amikre talán még nem is gondoltunk, és olyan következményeket, amiket elképzelni is nehéz, de amik a szakért?k számára már nem láthatatlanok. Ezekre a dolgokra – „amikbe még nem gondoltunk bele” – hívja fel a figyelmet a korona-krízis, akár egy tesztvezetés.

Egy világjárvány során az összefüggések addigi statisztaszerepükb?l hirtelen f?szerepl?vé avanzsálnak. A vírus okozta krízis például rámutat, milyen törékeny a gazdaság, mennyire egymásra utaltak az államok, ha polgáraik ellátásáról van szó. Ha például egy ország lezárja a határait, a szomszédos országokból érkez? betegápolók csakúgy, mint a megrendelt orvosi véd?felszerelések vesztegelni fognak a határon. Ha bezárják az iskolákat, kézenfekv? megoldás lenne a nagyszül?khöz adni a gyereket – ami ebben a helyzetben persze nem ajánlott, s?t kontraproduktív. Ha a döntéshozók rosszul mérik fel a vírus gyors terjedésének okát és menetét, s nem hoznak megfelel? intézkedéseket, sok ember élete foroghat kockán. Ha pedig rosszul mérik fel az intézkedések következményeit, nagyobb kárt okozhatnak, mint ha nem tettek volna semmit. Az összefüggéseket ignorálni olyan luxus, amit – korona ide vagy oda – sem politikusok, sem egyszer? állampolgárok nem engedhetnek meg maguknak.

*https://ourworldindata.org/outdoor-air-pollution#6-of-global-deaths-are-attributed-to-outdoor-air-pollution).

**https://edition.cnn.com/2020/03/17/health/china-air-pollution-coronavirus-deaths-intl/index.html, https://www.independent.co.uk/news/health/coronavirus-china-deaths-pollution-air-factory-fossil-fuel-quarantine-a9406426.html)

***https://time.com/5803887/coronavirus-domestic-violence-victims/).

****https://plato.stanford.edu/entries/philippa-foot/).

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom