Hogyan kezeljük a karanténban kialakult feszültségeket?

Frissítve: 2020. 04. 23.

Milyen családok szenvednek leginkább az összezártságtól? Elkerülhetetlen-e a feszültség, akármennyire harmonikus egy család hétköznapi élete? Hogyan találjunk eszközt a feszültségek csillapítására? Ezekre a kérdésekre ad választ Kozékiné dr. Hammer Zsuzsanna pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, család- és párterapeuta, az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa.

Hogyan kezeljük a karanténban kialakult feszültségeket?

Meg kell tanulni másként összeszokni, mint a hétköznapokban

Ha több ember hosszú id?n keresztül össze van zárva, akkor ott elkerülhetetlenek a feszültségek. Minden család életében lesz egy-két olyan id?szak, ami nagyon viharossá válhat. Ez egy természetes folyamat, ami azt jelenti, hogy meg kell tanulni másként összeszokni, mint a hétköznapokban. Ezek a változások id?nként pozitív érzelmekkel járnak, de az esetek jelent?s részében inkább a feszültségek felfokozódásával. Jó esetben – ha a családok elegend? er?forrással rendelkeznek – ezek a feszültségek újrastrukturálódást eredményezhetnek, a konfliktusok megbeszéléshez vezethetnek, és ki lehet alakítani egy olyan együttélési szokásrendszert, amiben az emberek megtalálnak egy másfajta egyensúlyi állapotot, és képesek lehetnek egy újfajta együttm?ködésre.

Hirdetés

Vannak objektív, nem kapcsolatfügg? problémák. Els?sorban olyan szervezési feladatok merülnek fel, mint az id?, a tér és a számítógépek felosztása. Nagyon más az a család, amelyik kertes házban él, több szobával, mindenkinek saját számítógépe van, és a gyerekek elég nagyok hozzá, hogy önállóan oldják meg a digitális oktatást, mint az, ahol van 2-3 alsó- vagy fels? tagozatos gyermek, egy darab számítógép és legfeljebb két szoba. Nagyon érzékelhet? a két feltételrendszer közötti, és ezzel együtt a feszültségek számában megjelen? különbség. Önmagában az is rengeteg feszültséget okoz, ha az els?dleges probléma az, hogyan, milyen eszközön tanuljanak a gyerekek, ki mikor használja a számítógépet.

A másik objektív feszültségforrás az, hogy a szül?knek oktatóvá kell válniuk. A gyerekek nem feltétlenül tudnak megbirkózni az oktatási segédanyagokkal, ez pedig olyan többletfeladatot ró a szül?re, ami mellett a saját munkáját nem tudja végezni. Hogyan tudnak a feln?ttek így elvonulni egy csendes sarokba, hogy a pénzkereseti forrásukat meg tudják tartani, és el tudják végezni a feladataikat? És ha a két gyerek összeveszik, mire az apa rájuk kiabál, az anya pedig emiatt az apára, máris átment kapcsolati konfliktusba az egyébként objektív alaphelyzet. Ezekb?l a szervezési, stratégiai kérdésekb?l számtalan pár- vagy egyéb kapcsolati (szül?-gyerek, testvérek közötti) konfliktus kerülhet felszínre, s ezek az id? el?rehaladtával hatványozottan feler?södnek. Az a szerencsés, ha ezeket a család problémaként tudja kezelni, és valamilyen konkrét megoldást képesek találni – azonban sok esetben nem tudnak. Különösen fontos ebben az id?szakban az önreflexivitás. Ha egész nap a másikra mutogatunk, hogy ? a hibás, az teljes mértékben tönkre teheti a kapcsolatokat.

A teljes interjúból az is kiderül, hogy mit?l függ, hogy a családok meg tudják-e találni a harmonikus együttm?ködést, mire számíthatunk, ha nincs, ami csillapítsa a fokozódó feszültséget, és hogyan fejlesszük önszabályozó képességünket?

A podcastot itt tudod meghallgatni

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom