Traumatizáló önkéntesség. Lehetséges?

Frissítve: 2020. 05. 16.

A koronavírus felbukkanása után életünk alaposan megváltozott. Felforgatta mindennapjainkat, rengeteg új szokást tanultunk, és tömérdek új élethelyzetben találtuk magunkat a világjárvány óta.

legfontosabb az elhivatottság

Hatalmas mérték? lelassulásnak lettünk részesei, olyannak, amelyre soha nem is mertünk volna gondolni. Ellenben az egészségügyben nem a lassulás, hanem épp ellenkez?leg: a felgyorsulás, pörgés jellemz?. A világ legjobban megszervezett rendszerei sem voltak felkészülve egy ilyen mérték? járványra. Egyik pillanatról a másikra leterhel?dött az egészségügy, így elengedhetetlen és nélkülözhetetlen volt az önkéntesek toborzása és alkalmazása.

Magyarország március 18-án, hét nappal a hivatalos világjárvány-min?sítés után kezdte el az önkénteseket toborozni. F?képp a végz?s orvostanhallgatókat, vagy más egészségügyi hallgatókat (ápolás és betegellátás) várták. A magyar egészségügy mellett más szervezetek is várják a jelentkez?ket, hogy a rászorulókon segítsenek.

Hirdetés

A jelenlegi helyzetben a jelentkez?knél nélkülözhetetlen a rugalmasság, szívósság, alkalmazkodóképesség, de a legfontosabb az elhivatottság. Olyan helyzetekben találhatják magukat, amelyekben addig egyáltalán nem volt részük, így a megküzdési mechanizmusok kifejezetten „életbevágóak”. Feladataik közé tartozik a különböz? véd?felszerelések kiosztása, terjesztése, közösségekkel, id?sekkel, magukat ellátni nem képesekkel való együttm?ködés, ezek segítése, vagy akár a lelki segítségnyújtás.

Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a segít?k egy része a járvány elleni harcban kiegészít? szerepet kap, melyben nem találkozhatnak komoly lelki megterheléssel. Azonban az önkénteseket a lélegeztet?gépek használatára, lélegeztetett betegek ellátására, egyéb ápolási feladatokra is kiképezhetik. Ide az egészségügyi hallgatókat várják, hisz ?k már rendelkeznek valamilyen el?zetes egészségügyi tudással. Az önkéntesek itt olyan beteggel is találkozhatnak, akik élet-halál között lebegnek. Ezek a képek megrázóak lehetnek.

Az önkétességnek számos el?nye van, mert olyan tapasztalatokat tudnak szerezni a fiatal résztvev?k, melyeket az egyetemen, az elméleti oktatás során nem tudnának elsajátítani. A tapasztalat mellett szakmai kapcsolatrendszerüket is tudják b?víteni, mely segíthet a szakmai el?menetelükben. A felel?sség is kisebb, így a debilizáló stressz sem jelenthet problémát. Az id?sebb korosztály számára is kifizet?d? lehet az önkéntesség, hiszen ezáltal a társadalom aktív résztvev?jének érezhetik magukat.

Mi történik akkor, ha egy megterhel? eseménnyel találkozik a segít?? Lehet-e nehézsége, hátránya az önkéntességnek?

A segít?k különböz? problémákba ütközhetnek, a kellemetlenségekt?l egészen a komoly stresszhelyzetekig. Az önkéntesek munkájuk után semmilyen pénzbeli járandóságot nem kapnak, így számukra a pozitív visszacsatolás a legfontosabb. Ez lehet egy mosoly, egy köszönöm, egy ajánlás. Ez jöhet mind a rászoruló, mind a fogadó szervezet munkatársai részér?l. Ha ezek elmaradnak, és az önkéntes úgy érzi, hogy nem becsülik meg a munkáját, az hosszabb távon a motiváció csökkenéséhez, esetleg kilépéshez vezethet. Könnyen megteheti, mivel nem a megélhetése függ t?le, és a szerz?dést bármikor felmondhatja…

El?fordulhat az is, hogy a munkáját a rászorulók elutasítják, vagy akár ellenségesen viszonyulnak hozzá. Ennek hátterében a rászoruló által érzett szégyen is lehet, ugyanis nem könny? feldolgoznia azt, hogy ilyen helyzetbe került. A jelenlegi bizonytalanságot nehéz lehet elviselni mindannyiunk számára, a különösen érintettek számára meg f?leg. Esetleges kulturális különbségek is vezethetnek problémákhoz az önkéntes és a segítséget fogadó személy között.

Probléma lehet a fogadó szervezet – vagy jelen helyzetben az egészségügy – szervezeti felépítése, a munkatársak elkötelezettsége, befogadókészsége. Új helyzetet alakíthat ki esetünkben, ha olyan területre kerülnek önkéntesek, ahol eddig még nem volt kialakítva ennek a kultúrája. Hogyan osszák ki a feladatokat, a felel?sség mennyire terheli ?ket? Érdekes lehet az is, hogy a segít?k milyen id?tartamra érkeznek? Ha rövidebb id?re, akkor el?fordulhat, hogy a személyzet nem fektet be nagy energiát az önkéntes megismerésére. Lényeges, hogy az önkéntest teljes érték? csapattagnak tekintsék, és kritikus helyzetekben is mérlegeljék a véleményét, amely mind el?segíti az önkéntes megbecsülését, beépülését a csapatba.

Esszenciális megismerni a volont?r elvárásait is. Az irreális elvárások miatt a jelentkez? hamar csalódni fog a munkában. Helyzetünkben, ha valaki úgy jelentkezett, hogy betegeket szeretne ellátni és érezni, hogy fontos szerepet tölt be az egészségügyben, ennek ellenére el?fordulhat, hogy a portán igazítja útba a betegeket. A nagy elvárások miatt csalódhat a munkában. Nehézséget szülhet, ha túl sok munkát osztanak ki a segít?re, amivel nem tud megküzdeni – de az is, ha túl keveset. Angliában az NHS-be jelentkezett önkéntesek azt nehezményezik jelenleg, hogy alig keresik ?ket, vagy ha igen, akkor is szinte alig kapnak munkát.

A felsoroltak eddig inkább csak nehézségek voltak, de mi van akkor, ha valamilyen katasztrófa során vetik be az önkénteseket?

El?fordulhat, hogy egy természeti katasztrófa, vagy esetünkben a koronavírus a toborzás kiindulópontja. Az itt átélt stressz lényegesebben megterhel?bb, mint a fent felsorolt problémák, akár rövid távon szorongáshoz vezethet. Erre jutott Dyregrov is 1996-ban, amikor egy norvég buszbalesetnél segédkez? önkéntesek mentális állapotát hasonlította össze a szakképzett dolgozókéval. Ezek alapján az önkéntesek sokkal rosszabb eredményeket értek el egy PTSD-kérd?íven, mint a professzionális dolgozók. Elmondásuk szerint nehezebben dolgozták fel a történteket, illetve kevésbé érezték magukat felkészültnek a katasztrófára.

Helyzetünkben érdekes kérdés, hogy mi történne akkor, ha az ország belépne a tömeges megbetegedések szakaszába, és az egészségügyben dolgozó önkéntesek hirtelen rengeteg munkával találnák magukat?

Érheti trauma a segít?ket?

Fokozottan figyelnünk kell az egészségügyben dolgozó önkéntesekre, ugyanis munkájuk során fokozott stresszhatásoknak vannak kitéve. A tet?t?l talpig véd?ruhába beöltözött, kimerült személyzet, vagy a lélegeztet?gépre szoruló betegek mind-mind komoly rizikófaktorok lehetnek jelenünkben. Ezen helyzetek feldolgozásában komoly szerepet kap a reziliencia, amely a nagyfokú alkalmazkodóképességet, a küls? nehézségekkel való megküzdést jelenti. A rezilienciával rendelkez? személy képes megküzdeni az ?t ért stresszhatásokkal és csökkenti a mentális sérülékenységet. Masten 2001-ben személyiségjegyként értelmezte, mely kapcsolatban van az empátiával, optimizmussal, bels? kontrollal és az én-hatékony viselkedéssel. Rutter 2007-ben ellenben sokkal inkább egy dinamikus, folyamatos interakciót feltételez a környezettel, melyben a személy sikeresen tud alkalmazkodni a nehézségekhez.

Nagy hangsúlyt kell, kellene fektetni az önkéntesek mentális állapotának el?zetes, id?közi és utólagos felmérésére, melynek segítségével elejét lehetne venni egy kés?bbi stressz-zavar kialakulásának, és így egy esetleges második hullámra a járványban már felkészültebben tudnánk reagálni.

Irodalom: