Sharenting – szül?nek lenni a közösségi média rivaldafényében

Egy angol kutatás szerint a szül?k gyermekeik 13 éves koráig átlagosan 1300 fényképet és videót posztolnak ki róluk. Sok szül?re jellemz?, hogy a gyerekeir?l nagyon korán, akár már magzati ultrahang felvételek formájában elkezd tartalmakat megosztani, így a gyermekek digitális jelenléte a születésük el?tt elkezd?dik.  Ez többnyire csak a kezdet: utána következnek a növekv? fogacskákról, az els? lépésekr?l, a bilizésr?l és egyéb sikerekr?l hírt adó tartalmak, amelyek a gyermekek kamaszkoráig folytatódhatnak. A f? cél általában a családtagokkal, barátokkal való megosztás és a távol él? rokonokkal való kapcsolattartás, viszont a legtöbb esetben, többnyire nem szándékosan mások számára is nyilvánossá és elérhet?vé tesszük ezeket a személyes tartalmakat.

Természetesen érthet?, hogy szül?ként szeretnénk örökre meg?rizni a rövid gyermekkor minden pillanatát, és büszkén közzétenni a gyermekeink eredményeit, de fontos, hogy ezen a téren is mértékletességre törekedjünk. A gyermekek életének nyilvánossá tétele súlyosan sértheti a magánélethez való jogukat, és sajnos gyakran alapot adhat online zaklatásra is. „Egy friss felmérés szerint a féléves és 6 éves kor közötti gyerekekr?l készült fotók 15 százaléka alig félóra alatt a sötét web pedofilok által látogatott oldalaira kerül” – hívja fel a figyelmet Csizmazia-Darab István, a Sicontact Kft. IT-biztonsági szakért?je. Ezért érdemes átgondolnunk, hogy vajon mi fontosabb: a vicces pillanatok és sikerek megosztása, vagy a biztonság szem el?tt tartása?

Lélektani kockázatok: alternatív valóságot festhetünk

Nem árt minden egyes poszt esetében végiggondolni, hogy az adott tartalom megosztása a távolibb jöv?ben milyen bonyodalmakat, kellemetlenségeket okozhat a gyermekünk számára. Például, ha gyermekünk olyan ruhát visel egy fotón, amelyen egy politikai pártot vagy eszmét támogató motívum van, de id?sebb korában egyáltalán nem kíván azzal azonosulni, akkor ez utólag roppant kellemetlenné válhat számára. De teher lehet annak a hamis „image-nek” a hordozása is, amit a szül?k a legjobb szándékkal építenek fel gyerekeik számára. „Az én gyerekem a legcsodálatosabb” egy nagyon fontos szül?i érzés. Viszont ha a posztolás versengéssé fajul, akkor nagyon könny? belefutni abba a csapdába, hogy a szül? az online posztokban egy olyan „valóságot” mutasson, amiben – szemben a tényleges valósággal – minden szép, harmonikus, kiegyensúlyozott és tökéletes. Ez az alternatív valóság azonban megzavarja és elbizonytalanítja a gyerekeket.

Személyiségi jogok – kés?bb is elfelejtünk engedélyt kérni?

A képek megosztása általában egészen kicsi korban, pusztán szül?i mérlegelés alapján kezd?dik, így a feln?ttek sokszor kés?bb, nagyobb korban is elmulaszthatják egyeztetni a posztolást gyerekeikkel. Pedig a gyerekek véleményének tiszteletben tartása nagyon is fontos lenne.

Egy egyszer? szülinapi fotó is sok kárt okozhat

De térjünk vissza a biztonsági kockázatokhoz. Mit osztunk meg? És kivel? Az interneten közzétett információk hosszú ideig elérhet?k, tovább küldhet?k és visszakereshet?k: „ami az interneten egyszer megjelenik, az általában ott is marad”. Érdemes kétszer is meggondolni, hogy mit teszünk közzé, hiszen akár egy egyszer? szülinapi fotó is sok kárt okozhat, ha rossz kezekbe kerül. Nézzük, mennyi mindent tartalmazhat egyetlen egyszer? poszt!

• A gyermekünk fotóját, például a „Boldog 2. szülinapot, Dani!” szöveggel
• Részleteket, amelyekb?l kiderül a fotó helyszíne, pl. látványosságokat
• Más gyermekek adatait, ha csoportképr?l van szó
• A fotó pontos helyszínét, ha nem kapcsoltuk ki a helymeghatározást

Egyetlen ártalmatlan poszttal tehát közzétesszük a gyerekünk fotóját, nevét, születési dátumát, és a földrajzi elérhet?ségét. Ezen adatokat aztán felhasználhatják személyazonosság-lopáshoz és átverésekhez is, ráadásul ezek alapján a gyerek beazonosítható, megtalálható, és lehet?séget ad arra is, hogy rossz szándékkal a bizalmába férk?zzenek. S?t, ha mindezt csoportkép formájában tesszük, mások személyiségi jogait is megsérthetjük. Stacey Steinberg, amerikai gyermekjogvéd?, egyetemi professzor egyik tanulmányában említ egy ijeszt? példát. Eszerint egy anyuka azzal szembesült, hogy az ikrei WC-re szoktatásáról megosztott képeket idegenek letöltötték, módosították, majd pedofil oldalakon osztották meg. Érdemes ezeket a szempontokat is jól meggondolni! Steinberg példája azt is mutatja, hogy az emberek néha nem tudják, mennyire könny? mások számára letölteni és tárolni a közösségi médián megosztott képeket, vagy mennyi információt tartalmaznak azok valójában.

Vajon a befogadói oldalon is megtesznek mindent a biztonság érdekében?

Ez pedig elvezet a második fontos kérdéshez: kivel is osztjuk meg a kiposztolt képeket? A bejegyzéseink láthatóságát mi szabályozhatjuk. Ha nyilvánosra állítjuk a közzétételt, akkor szó szerint bárki láthatja az általunk megosztott tartalmakat. Ha privátra állítjuk át, csak az ismer?seink számára lesz elérhet?ek a tartalmak – ebben az esetben is fontos kérdés, hogy milyen gyakran ellen?rizzük az ismer?seink listáját, és hogy kik szerepelnek rajta.

A Facebook lehet?vé teszi, hogy minden egyes bejegyzéshez közönséget válasszunk, így korlátozhatjuk azt akár meghatározott családtagokra és barátokra is. Ugyanakkor az is kérdés, hogy vajon biztosak lehetünk-e abban, hogy közülük senki nem fogja továbbosztani, újraposztolni az általunk küldött tartalmat? És abban, hogy az eszköz, amit használnak, megfelel? biztonsági programmal van védve, és nem tartalmaz vírusokat, kémprogramokat? Vajon biztonságtudatosak az online térben? Ezek olyan kérdések, amelyeket valószín?leg nem gyakran kérdezünk meg magunktól, amikor valamit posztolunk, bár kellene.

Hogyan lehetünk felel?sségteljes „sharentek”?

A legbiztonságosabb tanács az lenne, hogy „ne tegyünk közzé semmilyen, a gyermekeinkkel kapcsolatos tartalmat a közösségi médiában”, ám ennek a kihívásnak modern szül?ként valószín?leg a legtöbben nem tudnánk eleget tenni. A papír alapú fényképalbumok nézegetése már a múlté, ráadásul nem is lenne túl praktikus mindenhová magunkkal cipelni ?ket, hogy megmutassuk a képeinket a családnak és a barátainknak. Azonban a digitális képek megosztása során is vannak dolgok, amelyek csökkentik a korábban körvonalazott kockázatokat:

• Ne osszunk meg olyan tartalmat, amely bármilyen személyes adatot vagy információt tartalmazhat, amivel beazonosíthatók a gyermekek: teljes név, cím, születési id? stb.
• A fotók készítésekor kapcsoljuk ki a helymeghatározást.
• Soha ne osszunk meg gyermekünkr?l meztelen, alsónem?s, vagy hiányos öltözet? képet.
• Legyen konkrét elképzelésünk arról, hogyan osztjuk meg a fényképeket: ellen?rizzük az adatvédelmi sz?r?ket és a bejegyzés közönségét.
• Csak azokkal osszunk meg fényképeket és más tartalmakat, akiket igazán ismerünk, és akikben megbízunk, illetve kérjük meg ?ket, hogy ne osszák tovább azokat.
• Miel?tt bármit elküldenénk, lépjünk vissza egy lépést, és fontoljuk meg, hogy a megosztani kívánt tartalom mennyire és hogyan passzol a gyermekünk személyiségéhez, okozhat-e az adott tartalom számára kellemetlen helyzeteket, akár a távoli jöv?ben.        
• Ha esetleg mi ütközünk olyan fotóba, amin gyermekek kihasználása látható, haladéktalanul tegyünk bejelentést a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság honlapján, az Internet Hotline felületén keresztül.

Saját közösségi viselkedésünk lesz a minta gyerekeink számára

Érhet? és elfogadható az emlékek megosztásának igénye, ugyanakkor biztonságosabb és felel?sebb módon érdemes ezt a gyakorlatot folytatni. A saját közösségi „viselkedésünk” és gyakorlatunk a gyerekeink számára példaként is fog szolgálni arra az id?re, amikor már ?k is csatlakoznak a közösségi felületekhez. Ha eljön ez a pillanat, mindenképp beszélgessünk velük a közösségi média veszélyeir?l, és biztosítsuk ?ket arról, hogy hozzánk bátran fordulhatnak, ha elbizonytalanodnak, vagy gyanús dolgot észlelnek.

(Forrás: az ESETés a Sicontact Kft. sajtóközleménye)