Maszk-harc

Maszk-harc

Frissítve: 2023. 02. 20.

Korunk jellegzetes vonásai er?sen befolyásolják a járványhoz való viszonyulásunkat, hétköznapjainkat, s?t, egymáshoz való viszonyulásainkat is.

Sokan vagyunk, akiknek csak egy kellemetlenség a maszk meg a távolságtartás.

Információözön és alázat
Mindenre rá tudunk keresni a neten, várnunk sem kell, s máris ott a válasz, valamint ott a válasz ellentétje, s?t az ellentétes válaszok megkérd?jelezése is. Egy ilyen információözönben újra és újra nekünk kell eldönteni, hogy miben hiszünk és kinek hiszünk. Ez az info-válogatás kialakít bennünk egy olyan viszonyulást, miszerint elég önmagunkra támaszkodnunk. Ez egy pontig er?síti magabiztosságunkat, de egy id? után képesek vagyunk elhinni, hogy mindenben szakért?k vagyunk, hisz „olvastuk”, tehát tudjuk. Éppen ezért, szubjektíven tudományosnak t?n? válogatásaink eredményeként pedig meggy?z?déssel valljuk, hogy tudjuk, értjük, s?t képesek vagyunk befolyásolni a tudomány kérdéseit. Ebben az információözönben fuldokolva lassan elveszítjük a tudomány iránti alázatunkat, s magabiztosan rohanunk az önprodukált valóság felé, mely tele van részigazságokkal, agyalásokkal, kalkulációkkal és érzelem f?tötte tudatlansággal.

Hirdetés

Érdemes lenne meghajtani fejünket a tudomány el?tt, s alázattal kijelenteni, hogy nem tudom, nem értek hozzá! Különleges paradoxona a helyzetnek, hogy pont ez az alázat tenne minket hitelesebbé és helyezne minket nagyobb bels? biztonságba, hisz mennyire jó, hogy ha nem nekünk kell mindenhez értenünk, hanem vannak, akik értik, tudják, fejlesztik a tudomány különböz? ágait, és rájuk, a valóságos tudósokra támaszkodhatunk. Így nem veszne el a sok „tudós” között a tudomány.

Bizalmatlanság és bizalom
Az információ-áradatot mégsem hibáztathatjuk teljes mértékben az emberiség bizalmatlanságáért, mert ugye önmagunkra való támaszkodásunk része nemcsak az ismeretek elérhet?sége, hanem társadalmi bizalmatlanságunk is. B?ven van okunk nem bízni, hisz mindannyiunkban ott vannak a fájdalmas egyéni vagy családi emlékek, ahol az orvos, akire bíztuk egészségünket, életünket, h?tlen kezel?je volt tudásának, mivel bár tudása volt, de tudománnyá csak jellemmel válhat az ismeret.
Bizalmatlanságunk mögött rengeteg fájdalom, csalódás áll és egy ki nem mondott mély vágyakozás a Hippokratészi esküt betartó orvostársadalom után.

Mégsem ragadhatunk bele egy cinikus megkeseredésbe, miszerint minden orvos egyforma, nem dobhatjuk ki azt a bizonyos gyermeket a fürd?vízzel! Vannak ma is nemes és csodás orvosok, akik alázattal, hitelesen és ?szinte emberszeretettel végzik munkájukat! Nekik pedig lassan pecsétként kell magukon hordozniuk a h?tlenek szégyenét, annak ellenére, hogy munkásságuk valóságos bizonysága az emberi élet tiszteletének, önmegtagadó odaadásnak!

Miel?tt fröcsköl?dni kezdenénk és mi magunk is sablonokká válnánk kritikáink által, nekünk is el kell végeznünk a házi feladatot, megkeresni a hiteleseket, a tudományukat fejleszt?ket, a nemes lelk?eket. Ha mi ragaszkodunk egyediségünkhöz, akkor ugyanezzel a szemüveggel kéne vizsgálnunk az orvosokat is.

Érdemes lenne az internet helyett megbízható orvosainkat kérdezni, rájuk támaszkodni kérdéseinkben és bizonytalanságainkban. Mindannyian ismerünk ilyen szakembereket, akiknek leger?sebb jellemvonása nem a düh és az indulat, hanem a gyógyítási szándék és az életszereteten alapuló orvosi tevékenység. Fontos, hogy dolgozzunk bizalmunkon, mert az nem jön magától. A bizalom ?szinte múltfeldolgozáson és józan bátorságon alapszik.

Jogaim és felel?sségvállalás
Dübörög az internet a bejegyzésekt?l, hogy maradj otthon te, nem veszem fel a maszkot csak azért, mert te félsz! Fröcsköl a gy?lölet, a düh a jogok sárdobálásától koszos online világból. Jogaink már akkorára n?ttek, hogy észre sem vesszük, hogy pusztító er?nkkel büszkélkedünk, bár szavainkkal az életet próbáljuk hirdetni. Ellentmondásos viszonyulás, hisz akinek csak joga van, az zsarnok.

Káin óta küzd az ember a jogaival, miszerint neki is jár az elismerés, a megkülönböztetés, s akár testvére élete árán is megszerezné azt. Miért is? Hisz nem csak káini lélek létezik! Van választási lehet?ségünk jellemünk terén is! Állhatunk az ember mellé, állhatunk az id?sek mellé, állhatunk a veszélyeztetett kismamák mellé, az életükért küzd? daganatos betegek mellé, a transzplantációra váró életharcot vívó reményked?k mellé! Talán nekik kellene lehajtott fejjel járniuk, szégyellniük félelmüket és aggodalmaikat? A félelem az egészség egy vonása, mely felismeri a veszélyt és védi értékeit. ?k az életükért félnek, életüket féltik és jól teszik, mert az élet érték! Az ? életük érték, félelmük pedig életigenlés! Az ? életük nagyobb érték, mint a mi kényelmünk, a mi lazaságunk, a mi jómódunk!

Sokan vagyunk, akiknek csak egy kellemetlenség a maszk meg a távolságtartás. Valószín?leg el?bb vagy utóbb a vírust is kihevernénk, de nem csak mi vagyunk ebben a világban. Akkor sem, ha a Fb-on els?re saját bejegyzéseink like-jait nézzük meg, akkor sem, ha többet nézünk a tükörbe, mint mások szemébe, akkor sem, ha több az öncink, mint szeretteink képe a telefonunkon. Nehéz másokért felel?sséget vállalni, mert valóban önmegtagadás ez, de mégsem hasonlíthatjuk saját kényelmünket mások életével össze!

Érdemes lenne átgondolni, talán mi is gazdagabbak lennénk áldozathozatalunkkal, mert különösen szép dolog az önfeláldozó szeretet felel?sségvállalása, akkor is, ha nem értjük és nem vagyunk benne biztosak, hogy mennyit segít. Néha már csak a gesztus is támogatás, er?sítés azok számára, akik küzdenek az életükért. Több ezer évvel ezel?tt Salamon király mondta, hogy „Aki mást felüdít, maga is felüdül”. Igaza volt, de sajnos felel?sséget vállalni másokért csak az tud, kinek bels? ereje nagy, mert aki önmagában bizonytalan, az bizonygatással növeli termetét.

Alázat, hogy nem értek mindenhez, bizalom, hogy a hiteles szakemberekre támaszkodjam és felel?sségvállalás, mellyel az életet támogatom, akár áldozatok árán is. Ezekre lenne szükségünk, mert a teljes képet nem látjuk, s mert az ÉLET értéke els?bbséget érdemel! Nem fogunk mind egyetérteni e cikk soraival, de talán azoknak, akik meger?sítésre vágytak, talán számukra bátorítás, hogy szabad nem tudni, szabad félni, szabad bízni, s felemel? érzés önfeláldozón viszonyulni mostani helyzetünkhöz!

Az írás megjelent a Kandelacenter.com oldalon 2020 szeptemberében

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom