„Aki mindig csak nyer, az hazudik”

Ha nincs stressz, az már zavarja, a veszteségekb?l próbálja levonni a konzekvenciát, és nap mint nap érzi, amint lecsapódik rajta a kelet-európai mentalitás. A magyarok gondolkodásmódjáról és a t?zsdén alkalmazott amerikai focistákról beszélgettem Vavrek Zsolt gyakorló brókerrel, az Equilor Befektetési Zrt. lakossági üzletágának igazgatójával.

Millió kijelz?, ?rülten telefonálgató, hadonászó, ordítozó, egymást lekönyökl? emberek öltönyben, viharvert, szétstresszelt arccal. Nekem biztosan – de szerintem az olvasók többségének is – csak filmes élményeink vannak a t?zsdér?l. Ezért segítsen most az elején tisztázni: mennyi köze van a Wall Street farkasa és más filmeknek a mindennapi, budapesti t?zsdei valósághoz?

Sajnos nem sok, és szerencsére nem sok – válaszolja Vavrek Zsolt a kérdésemre. – Sajnos, mert bárcsak nálunk is akkora forgalom és nyüzsgés lenne, mint mondjuk New Yorkban, és szerencsére, mert a budapesti piacot elkerülik a nagyobb trükközések, csalások, t?zsdei manipulációk. A budapesti egy komolyan szabályozott, nagy kontroll alatt lév? piac, ami meghatározott feltételekkel összehozza a vev?ket és a vásárlókat, és kettejük között ott van az elszámolóház, ami garantálja a biztonságot. De a 90-es években, amikor megnyílt a t?zsde, még nyílt kikiáltás volt. Én akkor kezdtem, és még dolgoztam, ahogy szakszóval mondják: a klasszikus „parketten”. Az tényleg hasonló volt a filmekhez, mára a kereskedés átterel?dött az internetre.

De a stressz maradt?

Hát, ez jó kérdés. Tudom, a másik nagy sztereotípia a brókerekkel kapcsolatban, hogy rettenetesen kicsapongó az életük, mert csak így tudják túlélni a t?zsdei harcot, és meghalnak fiatalon, mert a szívük nem bírja tovább. De nézzen rám: én 24 éve csinálom, még élek, és káros szenvedély sem kellett hozzá! Igen, egyrészt tényleg magasabb fordulatszámon élünk, másrészt akiket az elmúlt évtizedekben kihullani láttam, azok nem a stressz, hanem inkább a felel?sség súlya miatt adták fel. Mert óriási teher a rád bízott sok tíz- meg százmillió. Jó id?szakban, nyereséges id?szakban persze nagyon könny?, de amikor veszteségek vannak, és az ügyfél jön kétségbeesve, széls?séges esetben ordít, veri az asztalt, és te tudod, hogy mit vesztett, az neked is ugyanúgy fáj. El?vehetnénk a jól ismert pszichológiai közhelyet, hogy én minden információt megadtam, felkészítettem az ügyfelet, tehát az ? ordítása nem rólam szól, nekem ezzel nincs dolgom, ez az ? dühe – de ez nem az a szakma. Ha mondjuk egy pékségben állsz eladóként és bunkó veled a vásárló, mondhatod, hogy sebaj, nem nekem szól, biztos valahol felidegesítették. De egy jó bróker komolyan megszenvedi az ügyfele veszteségeit. Szerintem talán ezért is nincsenek nagyon n?i brókerek…

Ezt hogy érti?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a n?k sokkal inkább az érzelmeiken, a személyes kapcsolataikon keresztül élik meg a világ történéseit, sokkal érzékenyebb antennáik vannak, ugyanakkor nehezebben is tudnak elvonatkoztatni az érzelmekt?l, ha szükséges. A t?zsdén k?keményen félre kell tenni a személyes vonatkozásokat, ez végül is munka és üzlet, falakat kell húzni, ki kell zárni a személyes érzelmeket, és ez a férfiaknak, azt hiszem, könnyebben megy. Ráadásul, amíg parketten m?ködött a t?zsde – bár Amerikában a mai napig léteznek kevésbé szabályozott, úgynevezett t?zsdén kívüli kereskedések, amik még a hagyományos módon zajlanak –, szóval míg kikiáltás volt és tülekedés, a testi adottságaik is nagy hátrányt jelentettek a n?knek. A legenda szerint egyes cégek hatalmas, 150 kilós amerikai focistákat alkalmaztak anno, akik törték az utat a brókernek, hogy eljusson a gépig, ahol rögzíteni kellett a kötéseket. Na, hát ilyen helyzetben pláne hátrányból indultak a n?k.

Visszatérve a dolog lelki részéhez, ebben a hektikusságban – nyereség, veszteség, nyereség, veszteség – mi segít, hogy az ember józan tudjon maradni?

Az én személyes tapasztalatom szerint a hosszú távú szemlélet. Az nagyon megbénít, ha elveszünk a részletekben. A t?zsdei befektetések nem egyik napról a másikra hozzák a nyereséget, az ilyen befektetés egy hosszú, lassan beér? folyamat, és mindig összességében érdemes nézni a történéseket. Négy nyereséges év után teljesen természetes egy veszteséges, attól még a mérleg összességében pozitív marad. A cél: minimalizálni a veszteségeket, és maximalizálni a nyereséget, de attól még van veszteség, és az nem baj, az normális, az élet velejárója. A t?zsde nagyon szépen megtanít arra, hogy túléljük, elviseljük a kevésbé sikeres pillanatokat, és elhiggyük, hogy semmi baj nincsen velük. Aki azt mondja, hogy mindig csak nyer, az hazudik. Veszítsen kett?t, nyerjen hármat, azt elhiszem, az reális, az élet ilyen. Ráadásul jó id?szakokban könny? eredményeket felmutatni, de nézzük meg a rossz periódusokat. Szerintem minden emberi teljesítményt, képességet és tehetséget a nehéz id?szakok mutatnak meg. A mindennapokban is használható gondolkodásmód, hogy oké, most történt valami kellemetlenség, rendben, de ett?l a napom, a hetem vagy a hónapom még nem biztos, hogy tönkrement és odaveszett. Valószín?leg a hetet nagyon is pozitívban zárom, pláne, ha törekszem rá, ha mindent megteszek azért, hogy így legyen, és akkor a heti elemzésben a kedd reggeli probléma csak átmeneti zavar volt. De ha elmerülök abban a kedd reggeli katyvaszban, és elhiszem, hogy kész, itt a vég, akkor tényleg itt van. Ahogy a t?zsdén, úgy sokszor az életben is egy hirtelen mozdulattal el lehet ám vágni a sikertelen akvizíciókat, levonni a tanulságot, és maximalizálni a következ? nyereségeket.

Ha már a mindennapi gondolkodásmódoknál tartunk, a befektetéseken, ügyleteken keresztül mennyire lát tipikus hozzáállásokat, emberi reakciókat?

Vannak ismétl?d? esetek. Rengetegen érkeznek például úgy, hogy ?k nagy kockázatvállalók, nagyon bírják a kockázatot, csapjunk bele. Aztán ahogy egy százalékot esik az árfolyam, kétségbeesetten telefonálnak, hogy „Úristen, mi történt?” Hát, az, amit kért, kockáztattunk. Tanítja ám az embert a t?zsde önismeretb?l! Világjelenség, hogy folyamatosan szedik áldozataikat a t?zsdei kóklerek, akik elhitetik, hogy kockázatmentes befektetéseket ismernek. Ilyen márpedig nincs. Ami az állampapírnál nagyobb hozamot hoz, az már kockázatos. De még világsztárok is folyamatosan bed?lnek a csalóknak, mert úgy látom, örök emberi jelenség, hogy hiszünk, hinni akarunk a csodákban. Hogy én vagyok a kivétel, a kiválasztott, a sors kegyeltje, hogy majd velem megtörténik. És tényleg, egymillióból egyszer megtörténik, de hát ez nagyon kicsi esély! Amit viszont kifejezetten magyar jelenségnek látok, az az, hogy a t?zsdei tapasztalatlanság miatt teljesen mások a viszonyítási pontjaink, hiányzik az el?relátás, és nagyfokú a türelmetlenség. Számtalan ügyfél talál meg minket azzal, hogy középtávú befektetést szeretne, és amikor visszakérdezünk, hogy milyen id?távra gondol pontosan, azt mondja: fél évre. Na, most fél évet még rövid távúnak sem neveznék, de nálunk itt Kelet-Európában annyira z?rzavaros az élet, hogy mindenki gyorsan akar nyerni, senki nem tud és nem mer 5 évnél hosszabb id?re tervezni. Pedig egy t?zsdei befektetés nagyjából itt kezd?dik, a rövidebb távú csak spekulációnak számít. Nyugaton könny?, Amerikában már az 1800-as évekbeli els? vasúttársaságok részvénytársaságként m?ködtek, sok-sok generáció n?tt fel pénzügyi tudattal, és azzal a tapasztalattal, hogy igenis van 20-30 éves befektetés, mert a szüleim, nagyszüleim is így csinálták, és m?ködött. Nálunk még alig 30 éve, hogy újranyitott a t?zsde, a mostani középgeneráció az els?, aki talán elkezd el?relátóan félretenni, takarékoskodni, elkezd befektetni, de azzal a félelemmel, hogy lehet, a semmibe vész a pénze. Hiszen el?tte egyetlen generációnyi tapasztalata sincs arról, hogy 30 éven belül ezt nem veszik el, nem államosítják, nem osztják fel, nem jön valami krach. Ráadásul sokakban még mindig m?ködnek a kádári reflexek: akármi is lesz, az állam majd megment. De hát tudjuk, hogy nem. Szerencsére úgy t?nik, hogy a tizen-, huszonévesek már képzettebbek, tapasztaltabbak, ismernek nemzetközi trendeket, gyorsabban reagálnak. Persze, mint munkavállalók, nagyobbak is az elvárásaik.

Apropó! A brókernek vannak saját befektetései?

Szerintem kell, hogy legyenek. Az azt mutatja, hogy tényleg érdekli ?t a t?zsdei m?ködés. Sok cégnél tiltják a saját kereskedést, mi nem. Szigorú feltételek között ugyan, de engedjük a brókereinknek, hogy ?k maguk is kereskedjenek. Mennyire hiteles az a bróker, aki látra szóló betétben tartja a pénzét?

Az interjú megjelent a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában