nem képes önfeledten játszani, mert a kényszer sose „hagyja békén”
Hirdetés
2019-03 lapszámban megtalálható
Túl a babonán – avagy a kényszerek markában
Kisgyermekkorban – egészséges állapot esetén is – gyakran találkozunk a biztonságra való törekvés, az alkalmazkodás el?segítése érdekében bizonyos kényszertünet-jelleg? szokásokkal (esti búcsúzási rituálék, túlzott ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz).
„…s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy k?re léptem én
(Radnóti Miklós: Nem tudhatom)
Ilyen és ehhez hasonló babonák mindannyiunknál el?fordulnak, az életünk természetes velejárói. Ugyanígy kisgyermekkorban – egészséges állapot esetén is – gyakran találkozunk a biztonságra való törekvés, az alkalmazkodás el?segítése érdekében bizonyos kényszertünet-jelleg? szokásokkal (esti búcsúzási rituálék, túlzott ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz). Problémáról csak akkor beszélhetünk, ha ezek a szokások értelmetlen rituálékba torkollnak, ha átveszik az irányítást a mindennapokban, akaratlanul újra és újra betörnek, sok id?t elvéve és funkcióromlást okozva a gyermek és/vagy környezetének életében.
Hirdetés
A 10 éves Ági a lefekvés el?tt legalább 20 percig rendezgeti a papucsait, hogy minél szimmetrikusabban álljanak egymás mellett, mert úgy érzi, ha ezt nem tenné meg, a szüleivel valami baj történne.
A 11 éves Szonja bizonyos rituálé szerint mossa meg a kezét (bal kézzel csapfej letörlése, jobb kézzel hideg, majd meleg víz megnyitása, kéz bedörzsölése szappannal ötször megforgatva a szappant, külön minden egyes ujj szappannal történ? bedörzsölése, majd alapos leöblítés, a folyamat háromszori megismétlése, végül pedig anyukájának kell elzárnia helyette a csapot), ráadásul esténként feltartott kézzel alszik, nehogy bacilus érje a kezét.
A fenti családokban az esti lefekvésre készül?dés, a lefekvés rémálommá vált, már-már a családi életet is veszélyeztette: folytonos viták, aggódás és elkeseredés kísérte a rituálékat. Az egyik szül? így látja a helyzetet:
„Nem tudom és nem értem, mi történik a lányommal. Napról-napra egyre több id?t tölt a fürd?szobában. Kezdetben azt hittem, csak n?i cicomáskodás, de aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy itt másról van szó. Egyre feszültebbé vált, hozzá sem lehetett szólni, amíg nem csinálta végig a rituáléit. Mindenhonnan elkésett, aztán már el se ment oda, ahová nem volt muszáj. Próbáltuk szép szóval, majd kiabálva meggy?zni arról, hogy teljesen értelmetlen és felesleges, amit csinál, de teljesen eredménytelenül, s?t csak még feszültebbé vált a kapcsolatunk. A legbosszantóbb ez a tehetetlenségérzés, hogy nem tudok segíteni.”
Ilyen és ehhez hasonló aggodalmakkal keresnek fel minket a szül?k, ha gyermeküknél kényszerbetegségre utaló tüneteket vélnek felfedezni. A gyerekeket állandóan visszatér?, kellemetlen, befolyásolhatatlannak t?n? gondolatok gyötrik (pl. betegségt?l, családi tragédiáktól való félelem), rendkívüli feszültséget okozva, melyet ún. rituális cselekvéssorokkal (pl: túlzott tisztálkodás, ellen?rizgetés) próbálnak enyhíteni.
A gyermekkori kényszerbetegség
Az OCD = obszesszív-kompulzív zavaron, vagyis a gyermekkori kényszerbetegségen – a feln?ttkorihoz hasonlóan – kényszergondolatokból és/vagy kényszercselekvésekb?l álló tünetegyüttest értünk.
- A kényszergondolatok (obszessziók) visszatér?, a kliens gondolkodásába akarata ellenére betör? gondolatok, képek vagy képzetek, melyek szorongást, szenvedést okoznak. A beteg tisztában van ezek irracionalitásával, és igyekszik elnyomni vagy – más gondolattal/cselekedettel – semlegesíteni. Felismeri, hogy ezek nem kívülr?l erednek, hanem saját pszichéjének termékei. Gyermekeknél a kényszergondolatok gyakran mágikus, babonás tartalmúak.
- A kényszercselekvések (kompulziók) túlzott mérték?, ismétl?d? cselekvések (pl. mosakodás, ellen?rzés, öltözködés, rendezgetés) vagy mentális rituálék (pl. imádkozás, számolás). Céljuk a kényszergondolatok által kiváltott szorongás csökkentése vagy valamilyen rettegett esemény bekövetkezésének elhárítása.
A kényszergondolatok és kényszercselekvések több mint napi egy órát vesznek igénybe, és/vagy klinikailag jelent?s szenvedést és a mindennapokban funkcióromlást okoznak.A gyermek- és serdül?korúak populációjában a kényszerbetegség el?fordulási gyakorisága 0,25-4% körüli. Nemi megoszlás tekintetében kétszer annyi fiút érint, mint lányt, és általában 7,5–12,5 éves kor között indul, többnyire krónikus lefolyású, vagyis hosszan tartó állapot. A kényszerbetegségben szenved? gyerekek általában nagyon szenvednek a tüneteikt?l és tisztában vannak azok irracionalitásával, azonban el?fordulnak kivételek is, így gyerekek esetében a betegség-belátás nem feltétel a diagnózis megadásához.
A kiterjesztett kényszer
A gyermekkori kényszerbetegség sajátos megnyilvánulási formája az ún. kiterjesztett kényszer, amelynek során a gyermek egyik vagy másik szül?jét, súlyosabb esetben az egész családot bevonja kényszercselekvéseibe. Ha a szül? ellenáll, akkor a gyermek szorongása tovább fokozódhat, és fennáll a szül?vel szembeni dühroham jelentkezése.
A 11 éves Anna így vonja be édesanyját az esti rituáléjába: az anyukának háromszor ki kell ráznia a takaróját, egy bizonyos rituálé szerint kell megölelnie, és háromszor el kell mondania, hogy nem lesz semmi baj. Csak az anya kapcsolhatja le a villanyt, és mindig meg kell arról gy?z?dnie, hogy be vannak zárva az ablakok. A szobából pedig csak úgy mehet ki, hogy nem lép rá a küszöbre és nem reccsen a parketta, különben meg kell ismételnie a folyamatot.
Máté családtagjai a bejárati ajtó el?tt levetk?znek a gyermek kedvéért, nehogy koszt hozzanak be a lakásba, vagy naponta többször lefert?tlenítik a konyhapultot a fert?zések megel?zése érdekében.
Ez sajnos a tüneteket ördögi körként még tovább mélyítheti, hiszen a gyermek nem ütközvén ellenállásba, újabb – és egyre abszurdabb – kényszerekkel állhat el?. Szintén veszélyt hordoz magában a gyermeknek való merev ellenállás, vagy az eddigi „behódoló” viselkedés hirtelenellentétébe fordulása, a kényszerek szigorú letiltása, mivel a betegség természetéb?l ered?en ez olyan feszültséget okozhat a szenved?ben, hogy szüleivel szemben agresszíven léphet fel. Ezért nagyon fontos megtalálni az „arany középutat” pl. empatikus konfrontáció (megért?, de nem megenged? attit?d) formájában.
Szül?ként mikor gyanakodhatunk arra, hogy gyermekünk kényszerekkel küzd?
- Ha az esti lefekvés és/vagy a reggeli készül?dés, a napi rutin id?ben jelent?sen elhúzódik.
- Ha a gyermek túl sokáig tartózkodik a fürd?szobában vagy a toaletten.
- Ha Indokolatlanul kiszáradt kezeket tapasztalnak nála.
- Ha értelmetlen rituálékat, mozdulatismétléseket látnak a gyermeknél.
- Ha tanuláskor mindig újra és újra kell olvasni a sorokat, de nem azért, mert nem érti, hanem mert úgy érzi, hogy csak akkor lesz nyugodt, ha még egyszer elvégzi a fenti cselekvést.
- Ha az írás nehezített a tökéletességre való törekvés miatt.
- Ha azt tapasztalják, hogy gyermekük a korábbiakhoz képest gyakrabban kéri meg Önöket arra, hogy elvégezzenek helyette számukra is feleslegesnek t?n? tevékenységeket!
- Ha megpróbálják megszakítani értelmetlen rituáléiban, és a gyermek nagyon indulatossá válik, annak ellenére, hogy maga is megéli tevékenységének túlzott voltát s szenved is t?le.
- Ha bizonyos cselekvéssorok elvégzése rendkívül lelassul: pl. nagyon lassan, körülményesen öltözködik.
A kényszerbetegség lehetséges okai
A kényszerbetegség kialakulásában és fennmaradásában biológiai (genetika /hajlam örökl?dése, agy biokémiai egyensúlyának felborulása), pszichológiai – pl. a tanuláselmélet szerint a kényszer tanult magatartásforma, a szorongásra adott aktív elkerül? viselkedés, amely id?leges szorongáscsökkent? hatása miatt meger?sít?dik, majd rögzül**, – és családi tényez?k (a szül?khöz, különösen az anyához való bizonytalan köt?dés, illetve az anya túlóvó magatartása, a szül?i modellnyújtás –aggodalmaskodás, precízitás, és a konfliktusos, negatív érzelmekkel teli családi légkör) játszhatnak szerepet***
A családi halmozódás egyértelm?en megfigyelhet?. ami nem meglep?, hiszen genetikai faktor és modelltanulás is érvényesülhet a kényszerek generációról generációra történ? átadásában. A betegségre hajlamos gyermekeknél sokszor apróbb stresszhelyzetek belobbanthatják a kényszeres tüneteket. Egy 13 éves lánynál például csupán annyi történt, hogy a fogászati kezelése alatt az orvos egy pillanatra levette a keszty?jét, és ez elegend? volt ahhoz, hogy „beindítsa” nála a fert?zést?l való rettegés kényszergondolatát és az ehhez kapcsolódó tisztálkodási kényszereket. Azért számtalanszor az is el?fordul, hogy ilyen konkrét kiindulópontot nem találunk.
Miért gond, ha a kényszerek rátelepednek a gyermek hétköznapjaira – avagy a kényszerek következményei
A kényszerek rengeteg id?t és energiát vesznek el a gyermekt?l, melynek következményeként nehezítetté válik a napi rutin elvégzése: túl kés?n kerülhet ágyba a kényszerek miatt, így egyre fáradtabb lesz, s a kimerültség szintén növeli a kényszerek súlyosságát. Az iskolai késések száma jelent?sen megemelkedhet, hosszú távon az iskolai teljesítményt is negatívan befolyásolhatja.
Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer sose „hagyja békén”.
Terápiás lehet?ségek: közös küzdelem a „kényszer-mumussal”
A gyermek- és serdül?kori kényszerbetegek komplex terápiás megközelítést igényelnek. A leghatékonyabb pszichoterápiás kezelési módnak a család bevonásával történ? kognitív viselkedésterápia t?nik* melynek során a gyermek különböz? technikákat sajátíthat el a kényszerekkel való küzdelemhez (pl. a kényszert egy „mumussal” azonosítjuk, akit le kell gy?zni), és segít a családtagoknak helyes hozzáállás kialakításában, illetve a kiterjesztett kényszerek leküzdésében. Súlyosabb esetekben kiegészít? gyógyszeres terápiára is szükség lehet.
A szül?k részér?l fontos a türelem, a következetesség, és bizonyos id?közönként önmaguk feltölt?dése, hiszen csak kipihenten, min?ségi id?t együtt töltve tudnak valóban segítségére lenni gyermeküknek a küzdelemben. Ezeket a szempontokat nagyon jól összefoglalja az alábbi – szül?knek szóló – 12 pontos javaslat csomag.
Segít? támpontok szül?knek a betegséghez való hozzáállásban*
1. Szerezzen minél több információt a kényszerbetegség jellegzetességeir?l!
2. Stresszhelyzetben, illetve pont ellenkez?leg, „üres id?ben”, unalom hatására, valamint nagyobb változások kapcsán a tünetek feler?södhetnek.
3. A kedvez? változás mértékét mindig a gyermek saját funkcióinak szintjéhez mérjük, ne hasonlítsuk össze más kényszerbeteg gyermekekkel!
4. Fontos, hogy meleg, támogató családi légkört teremtsünk! Kerüljük a kritikát!
5. A kényszercselekvések vonatkozásában legyünk megért?ek, de nem megenged?k!
6. El?zetesen állapodjunk meg a gyermekkel abban, hogy mi, családtagok az ? gyógyulásának érdekében alakítjuk a viselkedésünket, s így a tünetgyakorláshoz semmilyen segítséget nem várhat t?lünk!
7. Találjuk meg az arany középutat! Kerüljük a széls?séges hozzáállást (pl. túlzott bevonódás, engedékenység, illetve az er?szakosan korlátozó, tiltó attit?d), mert akadályozza a gyógyulási folyamatot.
8. Törekedjünk tiszta, egyértelm? kommunikációra, bátorítsuk a gyermeket a kényszercselekvésekkel szembeni ellenállásra!
9. Vegyük észre és ismerjük el a legkisebb teljesítményt is!
10. A finom humor használata megkönnyítheti a tünetek eltúlzott, nem a valóságnak megfelel? voltának felismerését!
FONTOS! Együtt nevessünk a gyermekkel a tüneteken! NE érezze azt, hogy ?t nevetjük ki emiatt!
11. Támogassuk a gyermeket a gyógyszeres kezelés elfogadásában és elviselésében is!
12. A belefásulás elkerülése érdekében biztosítsunk magunknak külön id?töltést is!
A siker kulcsa
Összefoglalva, a gyermekkori kényszerbetegség kezelésénél a siker kulcsa a következ?kben rejlik:
1. Vonjuk be a családot, de csak éppen annyira, amennyire szükséges! A szül?k, mint segít?k lehetnek részesei a terápiának.
2. Terápiás eszközök kombinálásának segítségével – els?sorban kognitív viselkedésterápia, családterápiás intervenciók, élményterápia – kreatív terápiás megoldások keretében javítsuk a családtagok közötti kommunikációt és együttm?ködést, hiszen minden kihívást (pl. kényszerekkel küzdelem) könnyebb együtt legy?zni, mint egyedül!
3. Pszichoedukáció jelent?sége: Nyújtsunk minél több információt a betegség természetér?l, ezzel is segítve a kényszerekhez való helyes hozzáállást mind a gyermek, mind a családtagok részér?l!
4. Alaposan térképezzük fel a tüneteket, mert akkor célirányosabban lehet beavatkozni!
5. A kezelés során végig tartsuk szem el?tt a fokozatosság elvét!
6. Legyenek ún. „szabadnapok” vagy „szabad id?sávok”, amikor a gyermek szabadon „kényszerezhet”, mert ez enyhíti a rá nehezed? nyomást, és paradox instrukcióként is hathat (sokan a végén ki sem használják a „szabadnapjukat”).
7. Fontos, hogy a gyermek már a kezelés elején élje meg az els? sikereket a kényszerekkel való küzdelemben (ezért is fontos a reális célok és feladatok kit?zése, ami a terapeuta felel?ssége), mert ez átlendítheti ?t a kés?bbi nehézségeken.
8. Legyen strukturált kezelési tervünk, és minden héten legalább három küldetés, amivel a gyermeknek meg kell birkóznia a kényszerekkel való küzdelem terén!
9. Minden terápiás ülésen értékeljük a küzdelmet és kövessük nyomon a fejl?dést! Ez a gyermek számára is visszajelzést nyújt, hogy honnan indult és hol tart már, segíti a motiváció fenntartását.
10. Végül, de talán mindennél fontosabb, hogy a kényszerbetegség kezelésében jól bevált módszereket úgy adjuk át a gyerekeknek, hogy azokat megértsék, élvezzék, és legyen kedvük otthon is gyakorolni, azaz a játék, a mese és a képzelet a terápia része legyen!
A gyógyulás általában lassú és fokozatos, ezért is fontos a beteggel és környezetével kialakított biztonságot nyújtó, elfogadó-támogató kapcsolat kialakítása és fenntartása.
Fontos, hogy id?ben forduljunk szakemberhez, mivel a tünetek intenzitása kezelés nélkül rövid id? alatt súlyos mértéket ölthet – illetve nem mindegy, hogy a gyermek környezete miképpen viszonyul a tünetek fennállásához.
2019-03 lapszámban megtalálható
Ajánlott cikkeink
El a kezekkel!
Intimitás a kényszerbetegség árnyékában
Intim kapcsolat kialakítása sokak számára jelenthet kihívást. Kényszerbetegséggel (OCD) küzd?knél még inkább feler?södhet a félelem az elutasítástól, az identitás elvesztését?l. Aktiválódhatnak azok ...
Mindennapok mágiája
A kontroll illúziója – els?sorban ez az, amit minden babona és mágia nyújt nekünk
Verona egyik legf?bb turistalátványossága Júlia háza az erkéllyel és az udvaron álló szoborral. Ezt a helyet mindenki látni akarja – s?t, a szobrot nemcsak látni, hanem megérinteni is. A babona ...
Betegség mint szimbólum?
Érzelmek és betegségek
A szomatikus (testi) betegedésekkel kapcsolatban a köztudatban sokszor széls?séges, általában „egyfaktoros” megközelítések élnek: vagy mindent valamilyen patológiás testi folyamatra (biomedikális ...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.