Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

Frissítve: 2022. 02. 25.

A szakítások legf?bb oka az internetes fórumok, bulvár- és szórakoztató weboldalak szerint napjainkban a h?tlenség, a találkozások megritkulása és a kommunikáció hiánya

Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

Vajon miért rettegünk a megcsalás lehet?ségét?l?

A szakítások legf?bb oka az internetes fórumok, bulvár- és szórakoztató weboldalak szerint napjainkban a h?tlenség, a találkozások megritkulása és a kommunikáció hiánya. Ennek igazolása – vagy cáfolata – el?tt azonban nézzük, hogy néhány évtizeddel korábban, a „digitális világ” térhódítása el?tti id?kben mi vezetett a párkapcsolatok válságához.

Mit mutatnak a felmérések?

A ’80-as években a legtöbb elvált n? az alkoholizmust jelölte meg f? válóokként, háttérbe szorítva az összes többit, számol be 2009-es kutatásában Földházi Erzsébet*. Az 1990-es években a szakítások és válások hátterében meghúzódó okokban már változást látszott, ekkor az adatközl?k az érzelmi problémák és az elhidegülés után harmadik helyre tették a h?tlenséget, ezt pedig az anyagi problémák követték. Tény, hogy az okostelefonok és okosórák térnyerése el?tti id?kben még nyomozni kellett, esetleg „beépített emberrel” és csábítási trükkökkel próbára tenni a h?tlenséggel gyanúsított partner szerelmét.

Hirdetés

*Földházi Erzsébet: Válás. In: Demográfiai portré 2009. KSH, 2015.

A legf?bb szakítási ok napjainkban

Meglep? eredményt hozott viszont 2021 nyarán végzett hazai terepkutatásunk, mely ugyan nem reprezentatív, de az online kérd?ívet kitölt? 370 f? válaszainak elemzése mégis alkalmas bizonyos következtetések levonására (némi módszertani adalék: arányos nemek közti megoszlás, többségben az X és Y generáció tagjai, 77 százalékban budapesti és megyei jogú vagy nagyváros fókusszal).

A bevezet?ben megfogalmazott hipotézisünk megcáfolódott: az ott els? helyekre sorolt indítékok mind hátrébb csúsztak, s adatközl?ink a szakítás indokaként egy igen prózai okot neveztek meg; mégpedig azt, hogy szerelmükt?l nem kaptak kódot, vagyis jogosultságot okostelefonja képerny?zárjának feloldásához – a „szakító fél” ujjlenyomata, FaceID-ja pedig nem teszi lehet?vé a partner telefonjának ellen?rzését. Merthogy fényképeink vagy screenshot képerny?fotóink – chat-folyamba rendezett Messenger, Viber, WhatsApp vagy SMS-üzenetváltásainkon túl – a legintimebb titkainkba engednek betekintést. Elárulják, hogy hol fizettünk bankkártyával, hogy amit arról mondtunk, merre járunk, összhangban van-e térképre rajzolt napi mozgásunk vonalas lenyomatával. Egy h?tlenség után kutató partnernek még a chat-alkalmazásokban töltött képerny?id?nk is árulkodó lehet, hisz err?l könnyen leolvasható, mennyi id?t töltöttünk üzenetküld? applikációkkal az adott napon…

Kórosan féltékeny?

Nézzük, milyen tulajdonságok alapján feltételezhetjük a szinte beteges féltékenységet párunkról, s mi ennek a lélektani magyarázata? M.C. Kennedy, az ohiói egyetem kutatója facebook-stalking-nak nevezi azt, amikor szerelmünk vagy ismer?sink social media posztjai után kutatva információk és titkok után kutatunk. A vádat cáfoló, menteget?z? mondat pedig a kutató szerint valahogy így hangzik: „Nem nyomozok utána, csak képbe szeretnénk kerülni.” R. Chris Fraley 2002-es elméleti megállapítása fentiekhez kapcsolódóan az, hogy a családi mintákat magunkkal cipeljük, köt?désmintáink személyiségünkbe épülnek, részeinkké válnak – ezek alakítják ki kapcsolati dinamikáink „prototípusát”, megteremtve ezzel társas kapcsolataink alapját és keretrendszerét.

Vajon miért akarjuk magunkat párunk mellett biztonságban érezni, miért félünk kilépését?l, miért rettegünk a megcsalás lehet?ségét?l? Erre Abraham Maslow szükségletpiramisának két fogalompárosa ad választ: a biztonság és védettség, a szeretet és a valahová tartozás a piramis impozáns helyéntalálhatók, s így talán már érthet?, miért is féltjük annyira párkapcsolati státuszunkat, s mi állhat az akár kórosnak is tekinthet? féltékenység hátterében.

Alacsony önértékelés

Nézzünk egy konkrét példát:

Kata felt?n?en csinos egyetemista lány, aki szabadidejében aktívan sportol. Párja, Ádám harmincas évei közepén jár, középfokú végzettsége van, munkájában kortársaihoz mérten nem kimondottan sikeres, túl van párkapcsolati krízisen, fájó szakításon-elváláson; személyiségjegyei emiatt kompenzatorikus jegyeket mutatnak, önértékelési zavarát er?síti fiatal és dekoratív barátn?je, valamint zátonyra futott el?z? kapcsolatainak terhe.

Hogy a szaktudomány igazolja-e a fenti esetleírást és a férfira aggatott „kompenzatorikus, alacsony önértékelés?” jelz?inket? Rómer Glória és Fekete Nikolett 2014-ben publikált szakkutatásának adatai* is alátámasztják elméleti megállapításunkat: az alacsonyabb önértékelés szignifikánsan magasabb féltékenységi mutatóval és aktivitással jár együtt.

Azaz úgy t?nik, „a hiba nem a mi készülékünkben van”: a telefonunkhoz FaceID-t, ujjlenyomatos hozzáférést, jelkódot vagy feloldó mintát kér? (követel?…) szerelmünk az, aki nemcsak bennünk nem bízik, de sokszor önmagával kapcsolatos értékfogalmai is szakember segítségéért kiáltanak…

*R?mer Glória – Fekete Nikolett: Facebook okozta párkapcsolati féltékenység az önértékelés, a szorongás és a köt?dési stílusok tükrében. In: Alkalmazott Pszichológia, 2014. 1.sz.