Házasságszédelg?k a társkeresési piacon

A frissen megnyílt társkeresési piac különleges szegmensét képezték a házassági szélhámosok és az általuk elcsábított magányos n?k. A tömegkommunikáció ingerszintjét persze csak a legszéls?ségesebb történetek érték el. Magyarországon nagy port vert fel Kiss Béla esete, aki az újsághirdetéseire jelentkez?, jellemz?en id?sebb, cselédsorból származó n?ket lakására hívta s ott megfojtotta*** Kiss Bélával nagyjából egyidej?leg Franciaországban m?ködött Henri Désiré Landru, aki nagyságrendekkel több n?t ölt meg – hasonló módszerrel. Fejes Endre a múlt század hatvanas éveiben Jó estét nyár, jó estét szerelem címmel kiváló regényt írt egy tragikusan végz?d? csábítás történetéb?l, a m?b?l utóbb nagysiker? tévéfilm és musical is készült.

Szerelem az interneten

Az új „technika”, az internetes párkeresés megjelenésével a hosszú távú, tartós kapcsolatra vágyó magányos lelkek az online térben „megismert” személyekbe könnyen belevetíthetik korábban be nem teljesült vágyaikat. A kiváltó inger a kiválasztott személy képe, a hozzá f?zött szöveg, aminek megismerését a beszéd útján történ? kapcsolatfelvétel követi. A mozikban nemrég volt látható Safy Nebou francia filmrendez? „Szerelemre kattintva” c. filmje, melyben egy id?sebb n? egy fiatal lány képe mögé bújva él vissza a hangja által kiváltott illúziókkal, valósággal megbolondítva egy nála jóval fiatalabb fiút.

Az internetes ismerkedés els? szakaszában nincs személyes találkozás. A másik fél csak egy gép közvetítésével látható-hallható fantom, akit az ?t konstruáló személy a maga igényei szerint hoz létre magának – éppen úgy, ahogy a görög mítoszban Pygmalion faragta ki a szobrot, melybe azután beleszeretett. Az interneten szerelembe esett emberek és Pygmalion között azonban jelent?s a különbség. Pygmalion egy élettelen, passzív elefántcsontból faragja ki a n? szobrát, ezzel szemben a vágy gépi közvetítéssel létrejött tárgya nagyon is aktív, tudatos tevékenység eredménye. Csalétek, melyet létrehozója eleve megtéveszt?nek szánt.

Szerelem és „kristályosodás” A szerelem a másik személy vonzerejének vágy által történ? maximalizálása, amit Stendhal a kristályosodás metaforájával ír le igen pontosan. A szerelmes agya ugyanúgy tökéletesíti, eszményíti, szépíti a szeretett lény képét, mint ahogyan a sóbánya mélyébe bedobott faág is egyre szebb lesz a rárakódott kristályok révén. Mint Stendhal írja, „ha a salzburgi sóbányák elhagyatott mélységeibe bedobnak egy téli hidegt?l letarolt gallyat, két vagy három hónappal azután csillogó kristályokkal megrakottan találnak rá, a legkisebb ágacskák nem nagyobbak egy cinege lábánál. mozgékony és tündökl? gyémántok sokaságától ékesek, már föl sem lehet ismerni az eredeti gallyat.”

Az „ismerkedés”

Az online ismerkedésnél a személyes találkozást megel?zi a személytelen szakasz, amikor az interneten látható képekb?l, az ott olvasható, majd a távközlési eszköz által hallhatóvá tett szavakból felépül a másik képe, melyben – ha elég ügyes a képek, szavak gazdája, – már fel sem lehet ismerni az eredeti személyt. Az „irányított kristályosodás” mesterei a borderline és nárcisztikus személyiségek, akik eleve sokféle álarcot viselnek – ezek egyike az a kellemes, okos, örök h?ségre esküd? ember, akit a vele kapcsolatba lép? másik fél elképzelt magának. Ha jól sikerül a „kristályosodás”, akkor kiállja a személyes találkozás próbáját, s a lépre ment fél szerelme egyre intenzívebb lesz a másik iránt, aki lassan, észrevétlenül átveszi felette az irányítást. A kezdeti fényes kép kés?bb egyre inkább elsötétül…

A félrevezetés a fotóval kezd?dik, mely a legtöbb esetben köszön?viszonyban sincs a magát ajánló személy valóságos képével. Többnyire fiatalkori, el?nyös beállításban készült felvételt lát a társra vágyó. A képet követi az egész folyamatban kulcsszerepet játszó bemutatkozó beszélgetés. Aki hallja a megkapó szavakat, az aligha tudja, hogy a hirdet? jól begyakorolt, sok próba révén tökéletesített szöveget mond fel, melynek els?dleges célja nem önmaga bemutatása, hanem a másik érzékeny pontjainak becserkészése. Itt d?l el a folytatás iránya. A felkínálkozó partnerek között van, aki csak alkalmi szexre vágyik, van, aki utazni szeretne közel és távol, de persze a dönt? többség romantikus, holtomiglan-holtodiglan kapcsolatot remél. A gyenge pontok többnyire a célszemély gyermekkorában rejlenek: ott keletkeztek a sérülések, melyeknek tartós hatásait a behálózott személyek feln?tt korukban sem tudják kiheverni. A cél a lelki hasonlóság látszatának felébresztése, mely aztán eszközül szolgál a megért?, együttérz?, szeret? társ tündökl? gyémánthoz hasonló képének kialakításához.

Színlelt érzelmek

A borderline személyek – ha férfiak, ha n?k, – nem képesek egyenrangú, feln?tt kapcsolat kialakítására. Feln?tt testükben egy megvert, traumatizált, tönkretett gyermek lakik, aki önmagán kívül senkit sem ismer. A feladat, amit eleinte tökéletesen megoldanak: hogy az önz? és mohó gyermeket a másik szeme el?l elrejtsék, s helyette a nagyvonalú, önzetlen, szeret? lény képét mutassák.****

A borderline tünetcsoport része a nárcizmus, mely gyakoribb lévén, következményei is többeket sújtanak. A nárcisztikus személyiség éppen úgy álarcot hord, mint a borderline. A kedves, megért?, együttérz?, támogató társ, akinek mutatja magát, valójában a lelki és erkölcsi terror egész arzenáljával rendelkez?, abszolút uralomra tör? zsarnok. A borderline és a nárcisztikus személyiségek által kezdeményezett szerelem a szemt?l-szemben való találkozást követ?en nagyszer?en indul – a kiválasztott partner csodálatos órákat él át velük, s ha fel is t?nnek riasztó jelek, azokat nem veszi tudomásul, vagy jelentésüket elbagatellizálja. A sikeres kapcsolat iránti vágy elfojtja az eleinte szórványosan jelentkez? disszonáns tapasztalatokat, melyek azonban id?vel egyre s?r?bbek lesznek. A virtuális realitásban kialakult illúzió tovább él akkor is, amikor a kapcsolat résztvev?i kilépnek a fizikai valóságba. Az interneten könnyen megszerzett partner csak színleli a szerelmet, melynek látszata eszköz számára ahhoz, hogy korlátlan hatalmat szerezzen áldozata felett. A feln?ttben megbújt gyermek csak akkor érzi magát biztonságban, ha egy nála is gyengébbet talál, aki fölött hatalmaskodva kárpótlást kap gyermekkori megszomoríttatásaiért és megalázottságaiért.

Az áldozatok

Az internet korlátlanul megnövelte a borderline és nárcisztikus személyek által elérhet? potenciális áldozatok körét, akikben nem véletlenül indul el oly könnyen a „kristályosodás”. ?k maguk is feln?tt testben él? gyermekek, akik – ha nem is tudják – vágynak arra, hogy kihasználják, megalázzák, kifosszák és kizsákmányolják ?ket. Az áldozatok nem is sejtik, hogy nincsenek egyedül: zsarnokuk sokszor párhuzamosan egyszerre több partner fölött uralkodik, s kifejezetten élvezi a logisztikai problémák miatt óhatatlanul keletkez? izgalmat. Az áldozatok kés?bb már szabadulnának, de rettenetesen nehéz bevallani maguknak, hogy lépre mentek, nem azt szeretik, aki magáévá tette ?ket, hanem csak azt a képet, ami a másikról kikristályosodott bennük.

A társkeres? piac szerepl?inek nemi arányai miatt a valóságban az áldozatok inkább n?k, mint férfiak – de a mechanizmus nemt?l függetlenül azonos. Az interneten széles körben elérhet? társkeres? platformokon magukat hirdet? férfiak jól tudják, hogy e piacon a n?k abszolút többségben vannak. Sokan csak alkalmi kapcsolatot keresnek, mások hosszú távú, tartós kapcsolatra vágynak, amit a sors megtagadott t?lük. Az internetre lépett férfiak az irányított „kristályosodás” szakért?i, akik a kapcsolatfelvételt követ?en gondosan ügyelnek arra, hogy az ?ket választó n?kben meger?södjön a meggy?z?dés: megtalálták az igazit, aki holtomiglan-holtodiglan a párjuk lesz.

Vannak persze szerelmi kapcsolatok, melyek a virtuális realitásban születtek és a fizikai valóságban sikeresen folytatódnak. Botorság volna azt gondolni, hogy az internet kizárólag a digitális Casanovák és Don Juanok vadászterülete.  A valódi társra vágyók kezében azonban jellenleg nincsenek olyan digitális eszközök, melyek alkalmazásuk révén csökkenthetnék az ismerkedés kockázatait. Érdemes volna olyan alkalmazásokat kifejleszteni és széles körben elérhet?vé tenni, melyek érzékenyítenék az interneten kapcsolatokat keres?ket a partnernek kínálkozó borderline és nárcisztikus személyek által felállított csapdákra.

Az ilyen partnerekkel az interneten kezd?dött, paradicsominak ígérkez? kapcsolatból ugyanis a valóságban pokol lesz. A rabsorsra jutó áldozat lelkileg függ rabtartójától, éppen úgy, ahogy az alkoholista az alkoholtól, vagy a drogfügg? a drogtól. A rabtartó foggal-körömmel védi állásait, s csak akkor adja föl, ha a rabja elérkezik arra a pontra, amikor be kell látnia, hogy vagy belehal a hazug szerelembe, vagy megszabadul, és megpróbál szabadon élni. A szakító döntés a felépülés szükséges, de nem elégséges feltétele. A függés kísértése egy ideig akkor is megmarad, ha elt?nik annak kiváltója.

A megoldás a hasonló sorsúak támogatása, akik önsegít? csoportokban egymás hasonló tapasztalatait megosztva tudatosítják a riasztóan azonos forgatókönyvet. melynek tudattalanul mindegyikük szerepl?je volt.*****. A világháló kiváló lehet?ség a hasonló problémától szenved?k tapasztalatcseréjére, önsegít? csoportok szervezésére – vagyis a megoldást, a teljes felépülést éppen az a közeg kínálja, mely a bajt hozta: az internet.

*Mátay, M. (szerk.) 2017.Méregkever?k. Budapest: Pesti Kalligram

** Csepeli Gy. Bíró J. 2018. Nemek alkonya. Mozgó Világ. 44:10. 11-30

*** Trádler, H. 2014. A cinkotai “Kékszakáll”: egy sorozatgyilkosság értelmezései. Studia Comitatensia: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. 1. 185-205

**** Kuritárné Szabó I. 2008. Borderline személyiségzavar. Budapest: Medicina

***** Buda, B. 1995. A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. (Újabb tanulmányok) Budapest: TÁMASZ