Elbeszélgetve a két kamasz fiúval, azt tapasztaltam, hogy ott, az én kis szobámban, ebben az elfogadó, nyugodt helyzetben koruknak megfelel?en, normálisan reagálnak, a beszélgetés közepét?l kezdve már kifejezetten értelmesen és együttm?köd?en viselkedtek velem.  Megbeszéltük, hogy mi történt, és hogy milyen volna a kívánatos viselkedés az osztályban (amit egyébként pontosan tudtak), beszéltünk arról, milyen nehéz nekik néha betartani a szabályokat – és hogy látják ennek a negatív következményeit is. Aztán visszamentek a terembe. A szünetben a kollégan? felháborodva közölte, hogy semmi nem változott, a diákok ugyanolyan rémesek maradtak, következésképpen semmit nem ér a tudományom. Ez, és az ehhez hasonló esetek mutatnak rá arra, hogy az iskolapszichológus nem úgy tud a legtöbbet segíteni a nehéz helyzetek megoldásában, a nehezen kezelhet? gyerekek jobb beilleszkedésének segítésében, hogy az adott gyerekekkel „elbeszélget”. Sokkal inkább azzal tud er?s hatást gyakorolni, ha segít a pedagógusnak abban, hogy az ilyen nehezen kezelhet? kamaszokkal, vagy más típusú problémával küzd? diákokkal ? is másként tudjon bánni. Ez bizony azt jelenti, hogy ha a pedagógus az iskolapszichológus segítségét kéri, kezdetben nem kevesebb, hanem kissé több dolga lesz.

Az iskolapszichológus nem órásmester

Hogy mit várnak és mit várhatnak a pedagógusok és a szül?k az iskolapszichológustól, az sok esetben nem esik egybe. A pedagógusok leggyakrabban úgy gondolnak egy iskolapszichológus segít? munkájára, ahogyan az órásmesterre. Amikor elromlik a ketyeg?nk, beadjuk az óráshoz, és reméljük, hogy pár nap múlva megjavítva visszakapjuk. Nem feltétlenül akarjuk tudni, hogy mi baja volt, azt pedig végképp nem szeretnénk, ha az órás azt mondaná, hogy nekünk magunknak is aktívan részt kell venni a javítási folyamatban, ami talán sohasem zárul le teljesen, és a probléma bizony kés?bb ismét el?jöhet, akár ugyanebben, akár más alakban.

Az iskolapszichológus nem "a mi házi pszichológusunk”

Egy másik jellemz? csalódás, amely az iskolapszichológus munkájával kapcsolatban érheti a pedagógusokat, akkor fordul el?, ha a pszichológus visszautasítja a tanácsadásra irányuló kérésüket. Sok esetben a pedagógusok saját személyes problémáik megoldását is az iskolapszichológustól remélik. Tanácsot kérnek saját gyerekeik nevelésével, családi konfliktusaikkal, magánéleti problémáikkal kapcsolatban. Az iskolapszichológus akkor teszi helyesen a dolgát, ha ezekben az esetekben nem válik a tanár „házi pszichológusává”, hanem arra törekszik, hogy a hozzá fordulót a problémájának leginkább megfelel? pszichológiai segítségforráshoz jutassa, azaz a szükséges diszkréció mellett megfelel? intézménybe vagy szakemberhez irányítsa, ha ezt indokoltnak érzi. Ezt a választ azonban sok esetben a pedagógus „lerázás”-nak, értelmezi, és azt gondolja, hogy az iskolapszichológus nem akar neki segíteni. A munkahelyi kapcsolatot, a munkatársi viszonyt, a megfelel? szerepek betöltését er?sen megzavarná, ha az iskolapszichológus mélyen belelátna a pedagógusok  magánéletébe, iskolán kívüli problémáikba.

Az iskolapszichológus nem gyógyszer

Mint az talán az el?z?ekb?l is kiderült, az iskolapszichológus jelenlétét az iskolában a pedagógusok és a laikusok is gyakran egyfajta gyógyszerként értelmezik, ahogy ez a korábbi példákból is kit?nt. A csalódások jelent?s része ebb?l a téves elvárásból származik: ha fáj a fejünk, beveszünk egy „bogyót”, és hamarosan jobban leszünk. Az iskolapszichológusi munka rendszerint nem hoz sem ilyen gyors, sem ilyen látványos eredményeket. A pszichológiai folyamatok lassabbak, hosszabb távon érik el céljukat, és néha szinte észrevétlenek a változások.

Az iskolapszichológus olyan, mint a vitamin

Nézetem szerint egy jó iskolapszichológus m?ködése leginkább a vitaminokéhoz hasonló. Önmagában nem gyógyít meg „betegségeket”, de segít olyan feltételeket teremteni, amiben a zavarok kisebb valószín?séggel alakulnak ki, és támogatást nyújt a szervezetnek abban, hogy megfelel? módon és aktivitással küzdjön a „betegségek” ellen. A megel?zés legf?bb eszköze, hogy id?ben – vagy talán még a valódi kialakulás el?tt – felismer olyan folyamatokat, amik adott esetben kés?bb problémákhoz vezetnének. Például, ha jól ismeri a kollégákat és a diákokat is, akkor segíthet meghozni a vezet?ségnek olyan döntéseket, mint hogy melyik tanár lenne alkalmas osztályf?nöke az éppen aktuálisan fels? tagozatba lép? osztálynak, vagy egy hirtelen megüresedett tanári helyet ki tudna a testületb?l leginkább betölteni. Különböz? sz?r?vizsgálatokkal, csoportos diagnosztikai módszerekkel rámutathat olyan – az intézmény életét általánosan nehezít? – problémára, amit speciális programok elindításával kezelni is lehet. Például egy er?sen teljesítménycentrikus iskolában a diákok szorongásának felmérése után stresszkezelést segít? program bevezetésével nyújthat segítséget a diákoknak. Vagy hátrányos helyzet? diákokat nevel? iskolákban a szociális készségek fejlettségének felmérését követ?en fejleszt? fogalakozások indíthat. Bizonyos képességvizsgálatok eredményéb?l javaslatot tehet csoportbontásra – vagy akár annak megszüntetése.

Másrészt, ahogy azt már korábban bemutattam,  a már meglév? problémák leküzdésében is nyújthat támogatást a pedagógusoknak, akik – akárcsak a fehérvérsejtek a szervezetben – a „harcmez?”  els? vonalában küzdenek a problémával. Egyéni és csoportos konzultációban is képes támogatni a pedagógusokat, ahogy a vitaminok segítik az immunrendszer m?ködését.

Hogy ne legyen „ciki” a pszichológushoz menni – közvetlen kapcsolat a diákokkal

Az iskolapszichológus feladatainak talán legkézenfekv?bb része, hogy foglalkozzon a diákok problémáival. Ezt teheti egyénileg vagy csoportosan, a diákok megkeresése vagy saját kezdeményezés alapján.

Az iskolában folyamatosan jelen lév? pszichológus egy id? után a diákok körében is általánosan ismert és elfogadott személlyé válik. Része lesz az iskolai életnek, ezért egyre kevésbé lesz kínos, ha valaki megkeresi ?t egy problémával. A pszichológus a hozzá forduló diáknak id?pontot ad, amikor négyszemközt, nyugodt körülmények között beszélgethetnek. Megismerve a problémát vagy maga tud segítséget nyújtani néhány alkalmas konzultációval, vagy ha úgy látja jónak, küls? szakemberhez irányítja a diákot. Nem ritka, hogy a fiatalok életében kisebb-nagyobb krízishelyzetek állnak el?. Például haláleset a családban vagy a baráti körben, betegségek, szerelmi bánat, teljesítménykudarcok, és ezer további kisebb-nagyobb nehézség. Az iskolapszichológus segít a kríziseken való átjutásban, illetve annak kés?bbi feldolgozásában.

Nemcsak egyénileg, de csoportos formában is foglalkozik a gyerekekkel. Osztályf?nöki órák keretében sok érdekes, a diákok számára hasznos információt adhat át, gyakorlatias formában. Kiscsoportos fejleszt? foglalkozásokon lehet?séget nyújt a diákoknak arra, hogy valamilyen konkrét területen fejl?djenek. Ez lehet az önismeret, a tanulástechnika, a társas készségek, a stresszel való megküzdés és még számtalan specifikus probléma. A rendszeres kapcsolat el?bb-utóbb oda vezet, hogy a fiatalok megértik: lelki problémáik esetén egyáltalán nem „cikibb” pszichológushoz fordulni, mint a fogfájással felkeresni a fogorvost.

A szül?k sem maradnak ki

Az olyan iskolákban, ahol van iskolapszichológus, a szül?knek is számos lehet?sége nyílik arra, hogy a gyerekeikkel kapcsolatos problémákat megbeszéljék, err?l ismereteket szerezzenek. Gyakori, hogy az iskolapszichológus az érdekl?d? szül?k számára el?adást tart valamilyen jellegzetes iskolai vagy nevelési problémáról. Így például alsó tagozat kezdetén az iskolakezdés nehézségeir?l, azok kezelésér?l, kés?bb az otthoni tanulás segítésének módjairól, a serdül?korral együtt járó problémák kezelésér?l és más aktuális témákról nyújthat információt. El?fordult például, hogy egy osztályban, ahol súlyos magatartási problémák mutatkoztak, összehívtuk a szül?ket, és problémamegbeszél? csoport keretében közösen kerestünk problémát a megoldásra.  A szül?k sok értékes információt nyertek s tudtak megosztani, és sokat segítettek a helyzet javításában. A szül?k egyénileg is megkereshetik az iskolapszichológust, akivel beszélhetnek gyermekük iskolai problémáiról, tanácsot kérhetnek ezek megoldásában. Az is elég gyakori, hogy a pszichológus egyfajta közvetít? (mediátor) szerepet tölt be a szül? és tanár közötti konfliktus kezelésében.

Egy szakmai hungarikum: óvodapszichológusok az óvodákban

A hazai oktatási rendszerben a 3-6 éves korúak számára is létezik rendszeres ellátást biztosító, állami támogatást élvez? intézményrendszer. Ez Nyugat-Európában és az USA-ban ebben a formában nem létezik. Vannak iskola-el?készít?k és gyermekmeg?rz? intézmények, de a mi óvodai rendszerünkhöz hasonló szervezettség? intézményhálózat nincs. Az óvodákban dolgozó iskolapszichológusok (hisz ?k is ugyanazzal a szakképzettséggel rendelkeznek), els?sorban a problémák megel?zésében, id?ben történ? felismerésében segítenek. A szül?k és óvodapedagógusok partnereiként keresnek közösen megoldást a gyerekek kezd?d? problémáira, a fejl?désükkel kapcsolatos rendellenességek vagy zavarok els? megnyilvánulásainak sz?rése, felismerése kapcsán. Nevelési, fejlesztési tanácsokat adnak, ami segít a szül?knek, hogy gyermeküket a legmegfelel?bb módon tudják segíteni annak érdekében, hogy egészséges, boldog gyerekek, és majd kés?bb feln?ttek legyenek.

Álom és valóság

Milyen jó is volna, ha minden iskolában elérhet? lenne ez a sokféle praktikus segítség. Ez azonban jelenleg Magyarországon inkább álom, mint valóság. Az új Köznevelési Törvény szerint az 500 f?nél nagyobb intézményekben már egy f?állású iskolapszichológus alkalmazása kötelez?. Ám a szöveg csalóka. Az intézmény szó sok esetben négy-öt összevont tagintézményt jelent, amelybe akár 3 ezer gyerek is járhat, több telephelyen. Van olyan iskolapszichológus, akinek jelenleg 9 faluba kell kijárnia, tehát még csak heti egy alkalommal sem tud megjelenni rendszeresen egy kisebb iskolában. Munkaidejének jelent?s részét utazással tölti, és az iskolákban csupán pár órát van jelen. Vannak iskolák, ahová a nevelési tanácsadóból heti két órában egyszer megy ki iskolapszichológus. Ezek a megoldások nem teszik lehet?vé, hogy az iskolapszichológus hatékony munkát végezzen, és a szolgáltatást igénybe vev?k (diákok, tanárok és szül?k) érzékeljék a jelenlétét, élvezzék munkájának gyümölcsét.

Az iskolapszichológusok alkalmazása hazánkban ma még inkább beváltatlan ígéret, mint valós eredmény. Pedig minden szervezetnek szüksége van vitaminra…