Amikor szorongunk a szorongástól…

Mindenkinek megvannak a nyomógombjai.

egy id? után rettegünk az el?revetített rossz érzésekt?l

Van, aki egy vizsgahelyzet el?tt torpan meg, van, aki társas helyzetekben feszeng, van, akinek az intim kapcsolatok kialakítása nehéz, míg mások a hatalmi helyzetekre érzékenyek, de olyan is van, aki folyamatosan attól retteg, hogy mások elhagyják majd. Mikor az ilyen érzékeny pontjaink érint?dnek, könnyen aktiválják a régr?l ismert nyomasztó érzéseket, s mintegy varázsütésre mintha gyerekké zsugorodnánk, sérülékenynek, kiszolgáltatottnak vagy éppen tehetetlenül dühösnek érezve magunkat.

Megküzdési stratégiák

Mivel egy id? után rettegünk ezekt?l az el?revetített rossz érzésekt?l, különböz? stratégiákat fejlesztünk ki ezek elkerülésére. Lehet ez egyfajta tompító üzemmód, amikor is az érzéseit eltávolítja magától az ember, lepergetve magáról mindent, mint egy érzéketlen robot. Egy másik megküzdési mód, amikor valaki folyamatosan aktív, tevékeny üzemmódban van, az „én kézben tartom a szálakat” illúzióval gondosan ügyelve arra, hogy egy percre se álljon meg, mert fél?, hogy akkor szembesülnie kell a tehetetlenség nyomasztó érzésével. Mások igyekeznek úgy lavírozni az adott helyzetbe lépve, hogy viselkedésüket simulékonyan idomítják mások elvárásaihoz, a legkisebb támadási felületet nyújtva ezzel az esetleges bántásoknak. Van, aki inkább uralkodni igyekszik a másik felett, irányítása alá von vagy megtámad másokat, ezzel biztosítva, hogy ne vele történjék ugyanez. Vagy lehet egy stratégia az is, hogy magunkra zárjuk az ajtót, és még véletlenül sem tévedünk olyan területre, ami rossz érzésekkel kecsegtethet.

Hirdetés

Mindezen megküzdési módokkal elmenekülhetünk egy id?re a számunkra fenyeget?nek t?n? helyzetek el?l saját elefántcsonttorony-birodalmunkba, azonban ezért súlyos árat kell fizetnünk, hiszen viselkedésünk f? mozgatórugója mindegyik esetben egyfajta menekülés, önvédelem. Ezáltal ezek a viselkedések folyamatos kerül?utak megtételére kényszerítenek, eltérítve minket a saját értékeink vezérelte célok felé haladástól. Vajon megéri örökké a szorongástól való szorongás rabjaként élni? Mi lenne, ha egyszer csak abbahagynánk ezt a fogócskát, és nem rohannánk el feltételezett árnyaink el?l? Ha többé nem az esetleges rossz érzések kivédése lenne viselkedésünk f? mozgatórugója?

Az ördögi kör megszakítható

Ehhez mernünk kell megfordulni, és új néz?pontból nézni a félelmeinkre. Egy olyan lencsén keresztül, amin keresztül negatív érzéseink az élet szerves részeivé válhatnak, ahol találhatunk nekik is helyet. Ahol felvehetjük ?ket útitársnak ahelyett, hogy nagy ívben kikerülve azokat vargabet?ket írnánk. Ahhoz, hogy a negatív érzéseinket elengedjük, els?nek meg kell tanulnunk tartani azokat. Elfogadni olyannak, amilyenek – anélkül, hogy valamilyen módon kontrollálni vagy elnyomni akarnánk ?ket.

Rendben van, ha néha dühösek, szomorúak vagy kétségbeesettek vagyunk. Ezek ugyan vitathatatlanul kellemetlen érzések, azonban az élet szerves részei, amik ráadásul hosszú távon pszichológiai haszonnal is járnak. Gondoljunk bele, a düh milyen alapvet? pillére az önérvényesítésnek vagy a szomorúság a társas kapcsolódásnak! Valóban az volna a teljesebb élet, ha ezek nem léteznének? Csupán egy illúzió az, hogy az az egészségesebb, aki sohasem szomorú vagy sohasem kétségbeesett – hogy csak úgy lehet el?re haladni, ha mindvégig kemények maradunk.

Rá kell jönnünk, hogy a cél nem a rossz érzések letakarása, megmásítása vagy kikerülése, hanem az azokkal való újszer? találkozás. Ennek a találkozásnak az egyik legfontosabb oszlopát nyújtja annak tudatosítása, hogy ezek csak érzések és gondolatok, amik változnak. Néha elmúlnak, néha feler?södnek – hozzánk tartoznak, de nem vagyunk egyek ezekkel. Ennek felismerése segíthet megtalálni magunkban az állandóságot a folytonos érzelmi hullámvasút helyett, hiszen az érzelmek változó hulláma mögött is ott van valahol „az én”. Nem választhatjuk meg, hogy mit érzünk vagy milyen gondolatok szaladnak át a fejünkön egy bizonyos helyzetben, de hogy hogyan reagálunk ezekre, azt igen. Menekülés helyett választhatunk tudatosan vezérelt életet.